Lábjegyzet
A Business Week neszelte meg, hogy az illetékes szövetségi hatóságok - talán véletlenül - éppen a február végén kezdődött börzei megroppanás előtt indítottak vizsgálatot a svájci UBS óriás bank New York-i irodájában dolgozó bróker ellen, mert azt gyanítják, hogy pénzért belső anyagokat adott el két fedezeti alap (hedge fund) munkatársainak. Egész pontosan azt árulta el, hogy a bank megváltoztatta egyes részvények minősítését.
Aki részvényt vásárol, annak az adott cégről lényegében mindent tudnia kell. Kisbefektetőknek természetesen esélyük sincs, hogy a dolgok mélyére ássanak, de az említett alapok valóságos nyomozómunkát folytatnak. A szabadalmi eljárásoktól a bírósági végzéseken át megnéznek mindent, ami elérhető, s a vállalat volt alkalmazottaival is beszélnek. Így is megpróbálják mérsékelni a kockázatot. Még akkor is, ha a hedge fundok lételeme éppen a kockáztatás, s az üzleti játékba egymillió dollár alatt nem is lehet belépni.
A pénzért vett bizalmas információ, s a bennfentes kereskedelem azonban nagy bűn a Wall Streeten, s minden rendes tőzsdén, a befektetők alighanem egymást is feljelentik, ha visszaélést szimatolnak. A különböző nyugdíjalapok már régóta panaszkodtak a felügyeletnél, hogy szerintük egyes brókerek jó tippeket adnak hedge fundoknak. Most tizenkét brókercég - köztük a UBS, a Merrill Lynch, a Morgan Stanley és a Deutsche Bank - ügyeibe tekintenek bele a szövetségi hatóságok, amelyek részletes beszámolót és kimutatást kértek a szeptemberi részvény- és opciós ügyletekről. Az érintettek erre mondják, hogy a felügyelet felfújja az elszigetelt eseteket, s a néhány rohadt alma miatt még nem rohadt az egész szakma.
Különös, de a hetilap cikkét, s az utóbbi két hét tőzsdei viharait megelőzően a londoni Financial Times azt írta, hogy a hedge fundok unják már a pénzpiaci nyugalmat, nagyobb árfolyam-ingadozást szeretnének látni, hogy a nagyobb kockázat mellett nagyobb hozamot érjenek el. Nos, ami az árfolyammozgást illeti, a vágyuk teljesült. Ezek az alapok ezerötszázmilliárd dollárt kezelnek - a magyar nemzeti össztermék (GDP) - tizenötszörösét, s ha nagyon akarják, meg tudják tornáztatni a piacokat. S minthogy mindeddig ezt a ténykedést gazdagok szórakozásának tekintették, nem is szabályozták őket szigorúan, bár működésük mindinkább bankszerűvé vált. A pénzintézetek esetében fel sem merülhet a laza felügyelet, nehogy a betétesek elveszítsék a pénzüket. A hedge fundok lényege azonban az, hogy ki-ki annyit bukik, amennyit akar, s annyit nyer, amennyit csak tud.
Évekkel ezelőtt a német szociáldemokraták vezetője sáskáknak nevezte a fedezeti alapokat. A hét legfejlettebb ipari állam februári pénzügyi csúcstalálkozóján, Essenben már arról volt szó, hogyan lehetne átláthatóvá tenni ezeket a társaságokat. Amerikai és brit felügyeletek már korábban nemzetközi összefogást sürgettek, hiszen nyilvánvaló, hogy ezeket az alapokat nem lehet egy országban megfogni, hiszen globálisan tevékenykednek. Bush amerikai elnök bizottságot bízott meg azzal a feladattal, hogy az esetleges pénzügyi kockázatokat mérje fel, s tegyen ajánlásokat. A vitára serkentő állásfoglalásban aztán az szerepelt, hogy a hedge fundokkal nincs semmilyen baj, a szabályozási környezet megfelelő, legfeljebb több adatot adhatnának magukról a befektetőiknek. Az egyetlen igazán kézzelfogható javaslat azt szorgalmazta, hogy ne egymillióval, hanem 2,5 millióval lehessen csatlakozni az alapokhoz.
Érdekes, hogy miközben a hetek hivatalosan aggódtak, az Egyesült Államokban, és az Európai Unióban sem tettek érdemi lépéseket. S ahogy az amerikai hatóságok elégedettek a helyzettel, úgy az európaiak is. Charlie McCreevy, a belső piaci biztos - szintén néhány nappal a tőzsdei zuhanások előtt - egy interjúban azt mondta, hogy a hedge fundok és a magántőke-befektető társaságok többletpénzt nyomnak a gazdaságokba, mérséklik a kockázatokat és hozzájárulnak
Meglehet, az utóbbi napok börzei zavara szerény lábjegyzet lesz a gazdaságtörténeti értekezésekben, de ma még vezető hír. S az elemzésekből kiderül, hogy tavaly a feltörekvő piacokra figyelő alapok 20 százalékos hozamot értek el, míg az átlag 13 százalék volt, alig több, mint amit a New York-i tőzsdén jószerivel bárki elérhetett. Az amerikai jegybank kimutatása szerint a befektetők hatalmas mennyiségű megtakarításon ültek a múlt év végén: csupán a könnyen mozgósítható betéti formákban ötezermilliárd dollár pihent. S ehhez jön még a kínai, indiai rekordmegtakarítás. Az USA-ból tavaly sokkal több pénz áramlott ki külföldi részvényekbe, mint amennyit a Wall Street fogadhatott. A spekuláció a feltörekvő piacok felé fordult, s az első, most éppen kínai figyelmeztető jelre, visszakozott. Egy Bloomberg-jelentésben az állt: "a pénzbőség és a három évtizede legerősebb iramú világgazdasági növekedés arra ösztönzi a különböző befektetési alapokat, hogy a kedvező szélirány fennmaradására fogadjanak".
Jegybanki körökben éppen ez keltett aggodalmakat. Nemcsak a nagy feltörekvő piacokra - Kína, India, Brazília, Oroszország - ömlött be temérdek pénz, hanem a kisebbekre is. A vietnami börze csupán az idén 52 százalékot emelkedett. De tavaly nyár és idén február vége között a budapesti BUX sem akárhogy teljesített. Mit lehet tenni? A hivatalos szóbeli figyelmeztetés semmit sem ért. Az esetleg erőteljes kamatemelés viszont visszaüthet, súlyos visszaesést idézhet elő. Amerikában például a jelzálogbanki piacon, aztán az ingatlanszférában, s végül talán az egész gazdaságban. Ezért volt Ben Bernanke jegybankelnök nehéz helyzetben az utóbbi napokban, ezért próbált megnyugtatón megszólalni, miközben elődje, Alan Greenspan kimondhatta, hogy recessziós jeleket lát, s zavarba ejtőnek találja, hogy a kockázat nem számít komoly tényezőnek, mint még pár évvel ezelőtt is.
A Business Week szerint Bernanke alighanem hálás azért, hogy valaki helyette beszélt. Amiből persze az is következik, hogy a jegybankelnökség nem az úgynevezett igazmondás mesterségével, hanem a kifinomult fogalmazás, a piaci kockázatkezelés művészetével egyenlő. Ezen múlik, hogy a központi banki vezetők közül ki kerül fel a dicsőségtáblára, s kiből lesz a legjobb esetben is csak lábjegyzet.
