"1849 tavaszán emlékezetes események színhelye volt az önök előtt tornyosuló hegy. Emberek százai özönlöttek az utcákra, kapaszkodtak fel a Gellért-hegyre, hogy a messzeségből érkező hangfoszlányokat tisztábban hallhassák.

Azon a maihoz hasonló friss napon az igazi tavasz az újrakezdést, a böjti szelekkel érkező távoli morajlást, az Isaszegről idehallatszó ágyúdörgés hozta meg. A dicsőséges tavaszi hadjárat csatazaja a szabadság reményét hozta a megszálló császári katonáktól feketéllő fővárosba. 1849 tavaszán is az önkényuralmat védelmező fegyveresek fenyegetéssel, erőszakkal akarták megfélemlíteni, otthonmaradásra kényszeríteni az akkori magyarokat.

Megszállták a Gellért-hegyet, még a csillagvizsgálót is katonákkal rakták tele, hogy a távcsöveket se használhassa senki, hogy eltiporhassák a honvédsereg tavaszi hadjáratának küszöbön álló győzelmeit. Csakhogy az igazságot letagadni, hazugsággal elleplezni, szuronyokkal feltartóztatni nem lehetett többé.

Nézzenek körül, kedves barátaim, tisztelt ünneplők! A szabadság magyar híveit ma sem sikerült megfélemlíteni a hatalom minden provokációjával és fenyegetésével dacolva ismét összegyűltünk.

Minden évben van egy harc a tél és a tavasz között. A végkifejlet előre tudható. A tavasz és a magyarok szabadságvágya ma is erősebbnek bizonyult, mint a hatalmi önkény ökölrázása. 1848 idén is győzött, éljen a szabad március 15-e!

Tisztelt ünneplők, kedves barátaim!

Hiába végezték ki az első felelős miniszterelnököt és tábornokait. Hiába kényszerítették száműzetésbe a nemzet vezetőit, sorozták be magyarok ezreit a császári seregbe kényszerrel. A magyarokat mégsem sikerült megtörni. Kitartottunk. Ezért kellett Ferenc Jóskának is belátnia, nélkülünk és ellenünk nem reformálhatja meg, a nemzet akarata ellenére nem kormányozhatja Magyarországot. Nem lehet, mert a magyarok nem engednek a negyvennyolcból!

Úgy tűnik, a népek leginkább olyankor mutatják ki a karakterüket, amikor azon a ponton állnak, hogy szabadságukat elveszítsék. Öt nemzedék választ el bennünket 1848 hőseitől, de a szabadságvágy melletti konok kitartásunk mit sem változott.

Már 17 éve, hogy vér és emberáldozat nélkül visszaszereztük a szabadságot, s ma, amikor a szabadság és a közös akarattal megalapozott demokratikus Magyarország veszni látszik, ugyanolyan állhatatosan ragaszkodunk hozzá. Ha 1848-49 után nem törte meg szabadságvágyunkat a törvények sárba tiprása, és a Bach-huszárok hatalmi gőgje, akkor most sem hátrálunk meg a símaszkos rohamrendőrök elől, nem fogadjuk el az oktrojált reformokat, és nem hunyászkodunk meg a Bach-huszárok örökébe lépő új arisztokraták előtt sem.

A magyar ember szeretné tisztelni államát, számítani rá, bízni benne. De régi törvény: ha a hatalom azt akarja, hogy tiszteljék, tiszteletre méltónak is kell lennie. Ám a mai hatalom nemhogy megakadályozná az állam lezüllesztését, de élen jár ebben. Semmibe veszi az évezredes íratlan szabályokat, ezeréves bástyákat támad, a törvények fölé helyezi magát, pártcélokra használja a rendőrséget, zaklatja és provokálja a békés, törvénytisztelő polgárait.

Napról-napra hordja össze a gyúanyagot, és közben a tűzzel játszik. Ma még rejtve van az emberi elme elől, hogy melyik napon ér véget a felelőtlen játszma, de azt minden világos elme látja, hogy a hatalom a végzete felé masírozik.

Bármennyi idő is teljék el végzete beteljesedéséig, a hatalmon lévők felelőssége nem enyészik el, nem esik ki az emlékezetből. Egyetlen országot sem lehet büntetlenül tönkretenni, a mi hazánkat sem. Nem lehet, nem lehet büntetlenül éllovasból sereghajtóvá silányítani. Nem lehet büntetlenül elfecsérelni azt, amit az emberek áldozatból, verejtékből és gürcölésből felépítettek. Felelni kell a törvénytelenül eltitkolt adatokért, a nemzetgazdaság tönkretételéért, a polgárok ellen elkövetett vétkeikért.

Önmagát ítéli el a nép, ha felmenti bűnös vezetőit. És mindenkinek, akit jogsérelem vagy bántalmazás ért teljes körű elégtételt fog majd nyújtani a becsületét visszaszerzett és újra tiszteletre méltó magyar állam. Tisztelt hölgyeim és uraim!

1848-ban az erőszakmentes magyar forradalom győzött, és egész Európa minket csodált. A 48-as fiatalok tudták, hogyan kell győzni. Akik igaz ügyért küzdenek, tudják, nem elég, ha megadásra kényszeríted a szembenálló ellenfelet, az igazi győzelem az, amikor kivívod azok céljait, akik mögötted állnak, és bíznak benned.

Egy ország akkor győztes ország, amikor képes megvalósítani, amit polgárai akarnak. A 48-as fiatalok Magyarországot akarták győztessé tenni, a forradalmat a magyar nemzetért vívták, nem mások ellen.

Tudták, aki győzni akar, bátornak kell lennie, vállalnia kell a küldetését. Tudták, nem várhatjuk, hogy mások vívják ki a mi győzelmünket helyettünk. Maguk álltak ki, és maguk vitték győzelemre a forradalmat, és feltámasztották a nemzetet tetszhalálából.

És történt mindez éppen nagyböjt idején, a feltámadásra készülő Pesten, itt a szomszéd utcában, a Pilvaxban. 1848. március 15-e óta tudjuk hogyan kell győzni. 1848. március 15-e óta tudjuk, hogy mi magyarok győzelemre született nép vagyunk.

Hiába az elveszített világháborúk, a történelem legsötétebb ránk kényszerített békeszerződése. Hiába szálltak meg bennünket, hiába vetettek oda a győztesek osztozkodásánál a rosszabbik oldalnak, hiába lökött oda egyik nagy hatalom a másiknak, március 15-e minden évben újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy mi magyarok győzelemre született nép vagyunk.

Ez az erő terel össze bennünket minden év tavaszán, ha esik, ha fúj, ha tiltják, ha nem, ha megtorolják, ha nem.

Valójában azért gyülekezünk minden tavasszal, hogy közösen kiáltsuk világgá: bármily kedvezőtlen is legyen épp a csillagok állása, nem tűrjük el, hogy vesztessé nyilvánítsák a magyarokat.

Mindig voltak idegen hatalmak, akik vesztessé akarták bélyegezni Magyarországot. 1990-ben aztán megszabadultunk az utolsótól is. De, kedves barátaim, sohase feledjük: az olaj keletről, de a szabadság mindig nyugatról jön.

Ma már Európának is érdeke, hogy Magyarország ne vesztes ország legyen, mert a vesztes országok Európát is azzá teszik. Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt ünneplők!

Ha hiszünk a cselekvés és a tettek értelmében, ha hisszük, hogy a haza élete elődeink tetteinek, hőstetteinek következményéből épül. Ha hisszük, hogy az áldozatnak van célja, akkor - a demagógia vádját is vállalva - lehetetlen meg nem kérdeznünk: vajon a márciusi ifjak, vajon Isaszeg, Branyiszló, Vízakna és Piski hősei vajon az Európa minden sarkából zászlónk alá sereglők mit szóltak volna mindahhoz, ami ma történik Magyarországon.

Egy olyan eljövendő Magyarországért kötök-e most kardot - kérdezhették volna -, amelynek kormánya nem egészen 160 év múltán hadviselésbe kezd önnön nemzete ellen? Egy olyan Magyarországért kötök-e most kardot, amely ellen saját kormánya visel hadat, olyan fegyverekkel, amelyek ellen felvértezetlen?

Előbb kifosztották, most egészségét teszik tönkre, iskoláit dúlják fel, és az adósságokat a még meg sem született utódainak vállára próbálják hárítani. Olyan nemzedékek vállára, amelyeknek egyre gyarapodó létszámban kellene nemcsak eltartaniuk a tékozló apákat, hanem még az adósságaikért is helytállni. Ez lehet az, amire Kossuth, Petőfi, Damjanich, Vasvári és Bem apó egy emberként felelné, hogy: nem! Nem ezt akartuk! Nem ezért kötöttünk kardot! Tisztelt hölgyeim és uraim!

A legkülönbözőbb nyelvű, vallású, műveltségű és vagyoni helyzetű emberek hangyabolyából 1848-ban órák alatt nemzet szerveződött. Saját helyzetét átlátó, saját érdekeit felismerő, saját akaratát érvényesíteni képes nemzet.

Az elmúlt öt évben a saját öntudattal, világos reményekkel, tetemes erőforrásokkal bíró közösséget szemünk láttára indították meg azon az úton, hogy rendezetlen halmazzá, széttartó erők és érdekek, széthulló alkotórészek kaotikus színpadává váljon. Tisztelt hölgyeim és uraim!

Magyarország gyengeségének forrása a hatalmat gyakorlók elkényeztetett, és kiváltságos klikkje, az új arisztokrácia.

A történelmi magyar arisztokrácia java pontosan tudta, kiváltságos helyzete kötelezi, hogy vészterhes időkben védelmezze, ha kell, vérével is védje, békeidőben pedig gyarapítsa hazáját. Kultúrát, tudományt, értéket teremtsen, kiváltságaival arányos felelősséget vállaljon.

A mai új arisztokrácia kiváltságos klikkje épp az ellenkezőjét teszi: teljesítmény és felelősség nélkül élvez kiváltságokat.

Ők is tudják, kiváltságosok csak ott lehetnek, ahol a többség a vesztes, mert ha a többség győz, eltörli a kiváltságokat. Ezért akarják elvenni az 1990-ben már megszerzett győzelmet Magyarországtól. Ezért akarják a fejünkbe verni, hogy vesztesek vagyunk, vesztesei a rendszerváltásnak, az európai uniós csatlakozásnak, a reformoknak, és az előttünk álló éveknek. Újra és újra emlékeztetünk kell minden magyar embert: mindazért, ami ma történik velünk, a válságért, a pénzbehajtásért, az utcai zavargásokért, a rendőri brutalitásért kizárólag a kormány, az új arisztokrácia kormánya a felelős. Ha nem teszik, amit az elmúlt öt évben tettek, ma Magyarország sikeres, felszabadult és bizakodó ország lenne.

Ma azt mondják a magyar fiataloknak: vesztesek vagytok, fizessetek, vagy menjetek és boldoguljatok máshol. A vállalkozóknak azt mondják: vesztettetek, fizessetek még több adót, vagy húzzátok le a rolót. A gazdáknak azt mondják: ne akarjatok ti versenyre kelni a német, francia, de még a szlovák vagy a lengyel gazdákkal sem. Nem kell nektek föld, nem jár nektek semmi, költözzetek munkanélkülinek a városba. A falvak népének azt mondják: ti rossz helyre születtetek, vesztettetek, nem kell nektek iskola, posta, orvosi rendelő, közlekedés.

A dolgozóknak azt mondják: nem kell nektek európai fizetés, jó nektek az éhbér is, jobb ha meghúzzátok magatokat, mert aztán még az sem lesz. A nyugdíjasoknak azt mondják: hiába építettétek fel az országot, most vesztettetek, fizessetek többet mindenért, és örüljetek, ha nem kopik fel az állatok. A választópolgároknak azt mondják: vesztesek vagytok. Akkor verünk át titeket, amikor csak akarunk, és ha fel mertek szólalni, akkor szét is veretünk benneteket a ti pénzeteken fenntartott rendőrséggel. Azt mondják a magyar családoknak: ti még arra is képtelenek vagytok, hogy fenntartsátok Magyarországot, legyetek hálásak, hogy egymillió ázsiait telepítünk az országotokba.

Magyarország csak vesztes lehet, csak hátul kulloghat, csak eladósodott, egyik válságból a másikba támolygó, szerencsétlen és gyenge ország lehet, ahol mindent le kell építeni, be kell zárni, fel kell számolni. Ennyi a mondanivalójuk a mi számunkra.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Győzelem. Ez az a szó, amelyet a Marathontól Athénig futó katona elmondott, és beleszakadt a szíve: győztünk. Mi, magyarok hajlandóak vagyunk bármekkora áldozatot hozni azért, hogy elmondjuk a jó hírt: győztünk. De senki sem vehet rá arra, hogy azért a hírért adjuk egész életünket, és jövőnket, hogy vesztettünk. Tisztelt hölgyeim és uraim!

A márciusi ifjak 12 egyszerű mondattal felfestették, az áprilisi Országgyűléssel törvénybe öntötték a kiváltságoktól megtisztított, egyenlőségre, szabadságra, testvériségre épülő Magyarországot.

Metternich és környezete bizonyára húzogatta az orrát: milyen büdös populizmus ez? Aztán pedig sietősen szedte a sátorfáját. Igaz, ők legalább soha nem hazudták magukat demokratáknak. (folyt.) Tisztelt hölgyeim és uraim!

A márciusi ifjak 12 egyszerű mondattal felfestették, az áprilisi Országgyűléssel törvénybe öntötték a kiváltságoktól megtisztított, egyenlőségre, szabadságra, testvériségre épülő Magyarországot.

Metternich és környezete bizonyára húzogatta az orrát: milyen büdös populizmus ez? Aztán pedig sietősen szedte a sátorfáját. Igaz, ők legalább soha nem hazudták magukat demokratáknak.

Balsors idején menetrendszerűen megérkezik a pillanat, amikor a haza minden polgára megérti: az ország ügyei nem tartoznak a pártok hitbizományához. Az a nép elvehetetlen tulajdona. Megérti, hogy a demokrácia ott van, ahol a nép. Ha a nép az utcán hallatja a hangját, akkor ott. Beköszönt a pillanat, amikor a haza minden polgára megérti, a politikában nem a pártok érdeke, hanem az ő személyes jövője forog kockán. Az állása, az egészsége, a tisztes időskora, gyermeke vagy unokája jövője.

Megérti: most nem az méricskélendő, mi a jobb és mi a baloldal. Most nem számít az elválasztó ideológia, a megosztó történelem. Most szabadság lesz, vagy önkény. Megértik: most új többség lesz, vagy új arisztokrácia. Szabadság és jólét, vagy önkény és leromlás.

Nincs más út, az új többségnek le kell győznie a kiváltságait védelmező új arisztokráciát. Le kell győznie, mert Magyarországon minden van, hogy az ember kielégíthesse szükségleteit, de annyi nincs, hogy kielégíthesse az új arisztokrácia kapzsiságát. Tisztelt hölgyeim és uraim!

Mi megtettük, amit a demokrata és alkotmányos ellenzék megtehet. Világossá tettük, csak szavahihető emberekkel érdemes szóba állni, olyanokkal, akik habár lehetnek ellenfeleink, mégis lehet adni a szavukra. A választók semmibe vételét azonban nem lehet elfogadni.

A beköszöntő tavasszal a demokratikus ellenzék meghozta az új többség második győzelmét, az önkormányzati választás után győzelemre vitte a népszavazás ügyét is.

Kivívtuk, hogy az emberek szabadon dönthessenek arról, amiről 2006-ban nem dönthettek. Visszaszereztük a jövőről szóló értelmes vita jogát, amitől 2006-ban megfosztották az embereket. Becsüljük meg a népszavazás történelmi lehetőségét!

Most nekünk kell döntenünk, mert a mi kórházaink, a mi egészségünk, a mi családunk, a mi gyermekeink tanulása, a mi hazánk földje forog kockán.

Mi megtettük, amit a demokratikus ellenzék megtehet. Világossá tettük: a népnek joga van elkergetnie a kormányt egy demokráciában is, ha az a népakarat ellenében kormányoz, ha az emberek létérdekét veszélyezteti. Igen, joga van! Joga van egy feltétellel: ha a népakarat kinyilvánításának már minden eszközét igénybe vette, és a kormány elmulasztja magát alávetni az emberek világos és egyértelmű akaratának.

A választókat becsapó, a valóságot eltitkoló, a nemzetgazdaságot válságba sodró kormánypártok koalíciója mára sarokba szorult. Nem maradt számára más hely, mert mindent elveszített.

Elveszítette hitelét, elveszítette szavazóit, elveszítette erkölcsi alapját. Ezek után Európa minden kormánya lemondott volna. Ők azonban foggal-körömmel, kézzel-lábbal ragaszkodnak bársonyszékeikhez, így aztán elveszítették maradék méltóságukat is.

A népszavazással megnyílt a lehetőség, hogy lebontsuk az utolsó sarkot is a hátuk mögül. Ez az utolsó alkotmányos eszköz, amellyel az emberek kinyilváníthatják akaratukat. A népszavazás ügydöntő. A népszavazás után vagy azt teszi a kormány, amit az emberek akarnak, vagy elkergethető lesz. Végrehajtja az emberek akaratát, vagy maga ad zöld utat, hogy kipenderítsék.

Onnantól fogva nincs több magyarázkodás, nem hivatkozhat sem demokráciára, sem alkotmányra, sem törvényre, semmire az égvilágon. Nem marad más számára, mint futni, de gyorsan.

Ez az értelme a népszavazásnak, ezért érdemes meg- és nem lebecsülni azt. Ezért érdemes hittel és jókedvűen gondolkodnunk Magyarország győzelméről.

Mi, magyarok képesek vagyunk rá, és megérdemeljük. Nem kell fogainkat csikorgatnunk, nem kell harag, nem kell gyűlölet. Magyarországnak méltósággal és jókedvűen kell győznie. Úgy kell győznie, ahogyan a márciusi ifjak győztek, ahogy a tavasz győz minden évben a tél felett. Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!"

Orbán: a kormány a végzete felé masírozik