- Ez nem szokványos ünnep, ne haragudjanak, ha nem szokványos beszédet mondok, megfellebbezhetetlen igazságokkal tűzdelve, de oly sok minden történt még ma is, hogy inkább kérdéseket tennék fel, inkább pár dologra figyelmeztetném magunkat.

- Forradalmat mondunk és szabadságharcot, de mindaz - figyelmeztetett a miniszterelnök -, amit nagyszerűnek tartunk, március 15-én reggel már kész volt. A forradalom ugyanis nem az utcáé volt, hanem a jogé. A jogé, amelynek megváltoztatására, úgyis mondhatnánk, reformjára, a Bécsbe utazó magyar képviselők kényszerítették a császárt. Mert igenis reform volt a sajtószabadság kivívása, a nép felszabadítása a jobbágysors alól - mondta a miniszterelnök. Majd így folytatta: "Akad egy kifejezés az örökváltságról szóló törvényben: a volt földesurak kártalanítását helyezzük a nemzeti közbecsület védő karja alá. Ez pedig azt jelzi, hogy volt közbizalom. A reform és a közbizalom volt a változások pillére. Az a közbizalom, ami miatt most nem kell megkérdezni, hogy az ellenzéki Petőfi vagy a miniszterelnök Batthyány volt-e az igazi forradalmár. Mert akkor is működött ellenzék és kormánypárt, ám két megkérdőjelezhetetlen férfi szerepelhetett a "másik oldalon", hisz tudta mindenki, hogy a hazát szolgálják". Márpedig a kormányfő szerint a hazafiság annak elfogadása, hogy a haza nem "én, hanem mi, valamennyien vagyunk". A kormányfő beszédét azzal zárta: "Éljen a magyar szabadság, éljen a haza".