Könnygázfelhőben az Andrássy úton
A Fidesz-nagygyűlésen még Orbán Viktor beszélt, amikor híre ment, hogy szabadítani kell. Futótűzként terjedt a hír, hogy 6 órakor Budaházy hívei megkísérlik azt, ami annak idején Táncsics szabadítóinak sikerült. Csakhogy a rendőrség is készült, s mire egy kisebbfajta tömeg gyűlt össze a Terror Háza elé, a rohamrendőrök már acélkordonokkal és sorfallal zárták le a Csengery és a Vörösmarty utcát, hogy senki ne juthasson az Aradi utca közelébe. A tömeg azonban növekedett: a tüntetők között egyre több olyan volt, akinek arcát símaszk, sál vagy kendő takarta. Már nem elégedtek meg a szlogenné vált Gyurcsány takarodj!-jal. Olyan hangok is vegyültek a tömegbe, hogy "Fegyverbe!" vagy: "Rendőrvért akarok!"
Amikor az Andrássy út a tömegtől már járhatatlan volt, a rohamrendőrök megelégelték a be nem jelentett demonstrációt. Budaházy maradt - a tömeg pedig menekült a rendőrök elől az Oktogon felé, ahol kis ideig megmerevedtek a frontok. Néhányan a Kossuth térre hívták a többieket, mások a Múzeumkert mellett agitáltak. Ez utóbbi helyre azonban nem volt értelme menniük. A Kálvin térnél ugyanis rendőrök támasztották járőrautóikat, és rádión hallgatták, hogy mi történik azokon a helyeken, ahol komolyabb dolguk akadt kollégáiknak - az összes békétlenség az Andrássy útra korlátozódott. A rendőrök az Oktogontól is kiszorították a tömeget az Opera irányába. Lassan haladtak, így a demonstrálóknak volt idejük hevenyészett barikádot építeni a kukákból. Hamarosan könnygázfelhőben úszott az Andrássy út, emberek rohantak az Oktogon felé, és a barikádok lángjai világították meg a környéket.
Sárga fénycsíkot maguk után húzó könnygázgránátok repültek a skandáló tömeg felé, a nyomukban terjengő gáz elől pedig mindenki menekült. A házak között megülő szúrós, szemet maró füstöt az arcukat maszkkal eltakaró kemény mag tagjai sem bírták, többen szóvá is tették: ez az anyag más, mint amit ősszel használtak a rendőrök. A vonuló tömeg elől sorra zártak be a még nyitva tartó üzletek, vendéglátóhelyek.
A Nagymező utcában láthatóan nem tüntetéshez öltözött közönség állt az Operettszínház előtt. Offenbach Párizsi élet című darabjának szünetében dohányoztak a nézők, hogy a két felvonás között némi ízelítőt kapjanak a pesti éjszakából. De a könnygáz hamar visszazavarta őket az Operettszínház előterének valószerűtlen békéjébe.
A Deák téren égő barikádok lángjának fényénél körmölték jegyzeteiket a tudósítók, előttük az Andrássy úton keresztbe borított padok hevertek, és meggyújtott szemetes edények világítottak, míg - kissé távolabbról - ide hallatszott a tüntetők moraja és a rendőrségi könnygázgránátok zaja: életkép március 15-én este fél 10-kor, Budapest belvárosából. Ahol az esti órákban egy ezer-háromezer fős tömeg barikádokat rögtönözve, gyújtogatva a kormányfőt mocskolva lassan hátrált az őket kiszorító rendőri egységek elől.
Este 10 órakor a többször feloszlatott, könnygázzal és kék folyadékot spriccelő vízágyúval megritkított tüntetők az Andrássy úton az Operánál újra, mintegy ezerfős tömegbe verődtek össze, és itt ismét lángra lobbantak a szemetes edényekből emelt alkalmi úttorlaszok. A tömeg telefonfülkéket döntött az útra. Kisvártatva elhangzott a könnygázgránátok robaja, és a Deák tér felé megindult a rendőrök sorfala.
