A szerző tanár

Nos, úgy vélem, a kommunikációs siker nem pusztán az ügyességen és a közvetítő személyek kellemetességén múlik, hanem legalább annyira a tárgyszerűségen. Konkrétabban: nevezze magát Gyurcsány és pártja annak, ami! Meggyőződésem, hogy kevesebben utasítanák el őt, ha kimondaná: "Nemcsak a munkásfiúi létet hagytam el, hanem a tudatom, a gondolkodásom is a nagypolgáré már. Miniszterelnökként is. Ám, amit ma a hazai nagypolgárság akar, bizonyos szociális ellensúlyokkal, az a legjobb az országnak!"

Ha Gyurcsány ezt megteszi, nem szükséges ideológiai akrobatamutatványokkal lengedeznie Kádár János és Nagy Imre, Bibó István és gr. Bethlen István hagyatéka között. Ekként azt se kellene bizonygatnia, hogy korunk legfontosabb társadalmi képletét nem a bérmunka és a tőke, hanem a fejlődni tudók és a lemaradók közti viszony jelenti. Az emberek zöme hajlik elismerni, tisztelni a sikert. Fejet hajt az eredmény előtt. Olykor az irigység rovására is.

Hát az MSZP-vel mi lesz? Az már régóta egy konglomerátum, több csírapárt halmaza. Nyíljanak ki ezek a csírapártok. Alakuljon meg a nagy- és középpolgári Modernizációs Párt (kibővülve az SZDSZ-szel és az MDF-fel)! Meg a A Kisvállalkozók és Kistulajdonosok Pártja. Ezt a két - a Fidesz valóban polgári mentalitású tagjai és szimpatizánsai előtt is nyitott pártot - támogassa a bérből és fizetésből élőket (természetesen a munkanélkülieket és a nyugdíjasokat) tömörítő - nevezzük egyelőre így - Fizetésükért Megdolgozók és Munkát Keresők Pártja, amely a klasszikus szociáldemokrácia talaján állva és a polgári demokratikus berendezkedés hasznosságát vallva igyekezne érvényesíteni (a megújult szakszervezetekkel) a modern bérmunkásság politikai, gazdasági és kulturális érdekeit. E három párt együtt jelenítené meg a korszerű hazafiságot a nemzeti szűkkeblűség politikai erőivel szemben.

Sokféle görcs feloldódna, ha nem akarnánk lenyomni az állampolgárok torkán, hogy szocialisták, szociáldemokraták hivatottak a kapitalizmus építését vezetni Magyarországon.

És mit tegyünk mi (a miniszterelnök baloldali ellenzéke), akik nem mondunk le a közösségi társadalom valamikori beköszöntének álmáról? Szabjunk határt - elsősorban a bérből élők pártja révén (és a különböző progresszív civil szerveződésekkel karöltve) - a munkaerő és a természeti környezet kizsákmányolásának, s védjük nemzeti értékeinket.

Állítom, a gyurcsányi álláspont történelmi távlatba helyezve is igazolható. Tudniillik, amíg a centrumkapitalizmus az ellenségeit is képes eladni-megvásároltatni, sőt sztároltatni (filmek, tv-sorozatok, romantikus regények stb. révén), addig az államszocializmus elnyomta megkérdőjelezőit. Ellenben a világgazdaság kevésbé fejlett peremterületei felé haladva egyre inkább csökken a valódi (az ún. szabad akaratból kötött) üzlet szerepe, s növekszik a megfélemlítés, az erőfölénnyel való élés szerepe a tőkés rend fenntartásában. Akármerre mozdul is a világ a tőkés renden belül, vagy azt áttörve: nyilvánvalóan az elöl haladókhoz közelítés a nemzeti érdek, nem a lecsúszás. Akkor is, ha a kommunizmust soha nem hozná el a történelem. Hiszen a szegénységnél és a politikai diktatúránál az elhülyült konzumélet is emberségesebb.

Ezt propagálhatná a kormány átszervezett kommunikációja. Esetleg az új - szintén szemrevaló - kormányszóvivő hölgy is.

Hogy végre ne avítt nemzeti ereklyékről, hanem arról folyjon kormány és ellenzék vitája, hogy mit és miként fejlesszünk vagy létesítsünk, hogy hol és mibe ruházzunk be. És minderre mennyi és milyen adót szánjunk...