Egyszerre szánalmas és megmosolyogtató volt már a parlament előtti zászlófölvonás, meg a táncikás múzeumkerti műsor is. Az ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a szélsőjobb elözönli az utcát, és szétkurjongatja a rendezvényeket.

Voltak tévétársaságokra vadászó forradalmárok, akik magukba roskadtan ülnek, s mániásan lobogtatják zászlaikat, de azonnal szolgálatba helyezik magukat, ha felbukkan a környékükön egy kamera. Egy zöld vadász egyenruhás férfi például mondandója (Erdélyt vissza, Gyurcsányt a pokolba stb.) közben úgy hadonászott, hogy majdnem kiszúrta egy fotós optikáját. A fotóst egyébként "elővették", amikor bemerészkedett a sűrűbe. Megkérdezték tőle, hogy kinek dolgozik. Rémülten vártam a választ, de a srác ügyes volt, és azt felelte: szabadúszó.

Megmenekült.

Szolgálati egyenruháikban feszítettek a Kitartás 1941-44 feliratot viselő sumér hungaristák is. Egy mellettem álló kokárdátlan férfi – akit a röhögés rázott, amikor egy nő "Éljen Hugo Chávez!" kurjantással nyugtázta szegény Szabó Gyula ízes beszámolóját Petőfiről – azt mondta a nejének, szerinte azért gerjednek a katonaruhára, mert biztos nem kúszatta meg őket a kiképzésen Varga főtörzsőrmester. Amúgy az ünnepről annyit mondott, részéről le van zárva a dolog, befejezte, a kokárdáját azért nem hozta magával, nehogy összekoszolják.

A Kossuth téren fültanúja voltam egy szócsatának, mely két láthatóan ingerült huszonéves és egy nyolcvan körüli házaspár között zajlott. Az idős asszony fölháborodott amiatt, hogy a fiatalok nem hagyják őket ünnepelni. Erre körülbelül három centiről ordította oda az egyik kölyök az asszony arcába: "Mocskos kommunista provokátor vagy!"

A kis öregek elcsoszogtak.

Egy másik jelenet tőlem három méterre játszódott le. A hatvanas, kövérkés férfi torkaszakadtából ordította a múzeumkertben a Fletó ezt csináld meg azt kezdetű népi rigmust, mire az előtte álló ötven körüli hústorony hátraszólt neki, "ne a fülembe, baszki". Mire emez: "Nem tetszik?" "Hát nem", felelte a tagbaszakadt. És hozzátette: "nem láttalak itt 73-ban meg 81-ben; akkor hol voltál?" "Mi van", kérdezett vissza a kis puffancs. "Csak az, hogy de bátor lettél újabban." A kicsi lenézett a földre, és azt mondta: "kipucolhatnád a cipődet." A melák: "éppen beléd törölhetem…"

Így, telt az ünnep.