Lékó beszédének visszatérő gondolata volt, hogy 1848-ban a sokféle különbözőség ellenére az alapvető kérdésekben egyetértettek az akkori politika főszereplői. Pedig a szabadságharc hősei sokfélék voltak származásuk, nyelvük, szándékaik szerint, és sokat vitáztak, civódtak részletkérdésekről. Ha Batthyány Lajos kormányának megadatik, hogy végigvigye a haza és haladás programját, az óriási politikai csatározásokat, vitákat hozott volna magával. A szónok Kölcsey Ferencet idézte: a jóakaratot a kölcsönös bizodalom teremtheti meg. 1848-ban ez, a kölcsönös bizalom teremtette meg azt a jóakaratot, amelyre a nemzet szabadságának és függetlenségének alapjai épülhettek. Az 1848-as forradalom hősei úgy értelmezték a szabadságot, hogy egymás szabadságát is tisztelték: nem vonták kétségbe a másik jóakaratát, hazaszeretetét.

Az alig ötperces szónoklatot követően Lékó Péter elsőként, Botka László MSZP-s polgármesterrel együtt megkoszorúzta Kossuth Lajos szobrát. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetem, a közgyűlésben résztvevő pártok, így az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz, a KDNP és az MDF képviselői, valamint civil szervezetek képviselői megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát. Lényegében tehát a fő politikai erők képviselői együtt koszorúztak Szegeden. Nem hangzott el egyetlen fütty sem, igaz, a helyi műsorközlő egyetlen koszorúzó személy vagy szervezet nevét sem említette.
(Szegedi tudósítónktól)

Lékó Péter