Még indulásom előtt jó, igazi Afganisztánra hangoló élményem volt. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet irodájában egy év után újra találkoztam Nawiddal. Amikor egy éve három barátommal hátizsákkal vágtunk neki a közép-ázsiai országnak, ő volt a mi Vergiliuszunk ebben a fura és elsőre ijesztő, később nyomasztó és barátságos világban.

Nawid az ökumenikusok irodáját vezeti Mazar-i-Sarifban. Halk szavú, szerény, jó humora van, és éles szeme. Nemrég nősült. Most jár először Magyarországon. Az ökumenikusok új kampányára érkezett, mely az "Ők is tanulni akarnak" címet viseli. Az ökumenikusok hat éve vannak jelen Afganisztánban, 11 iskolát építettek, az egyiket Petőfiről nevezték el. Most a magyar Petőfi iskolák diákjait akarják mozgosítani, hogy többet tudjanak Afanisztánról, és pénzt gyűjtsenek az afgán iskoláknak, amiből az ökumenikusok tollakat, füzeteket, stb. vesznek. Na erre a kampányra jött Magyarországra Nawid, két afgán kisdiákkal.  

Nawidot először az üzbég-afgán határon láttuk meg. De hálásak voltunk, hogy láthatjuk. Az ökumenikusok jóvoltából ott aludhattunk az irodában, amit vezet. Fordított, interjúkat szervezett, tanácsokat adott, szőnyeget vásárolt velünk. Afganisztánban az ember nagyon megbecsüli azt, akiben megbízhat. Együtt néztük a Megasztárhoz hasonló Afganisztárt. Együtt drukkoltunk. Biliárdoztunk is, "abban a szállodában, ahol Kokó is lakott" - ezt nem győzte hangsúlyozni. Azt hiszem, kedvelte a társaságunkat. Bemutatott a családjának is. Az édesanyja igazán erős, kemény asszony,  szintén jó humorral megáldva. Az apja volt a csöndesebb. Üzbég család. Nawid ősei igen híresek. A Parsák megbecsült vezetői voltak a Balkh tartománynak. Nawid egyik őse a Balkh városi mecset előtt val eltemetve.

Mindenestre egyszerre megcsapott az a hangulat, ami tavaly három hétig öntött el engem és társaimat. A leírhatatlan nyomor feletti szomorúság, döbbenet, az állandó veszélyforrások fürkészése miatti éberség, a túlélés erejével szembeni tisztelet, az erő tisztelete, megfigyelő állapot. Egy jó barátomnak - aki manapság sokszor jár Afganisztánba -- sikerült jól leírnia: Afganisztánban soha nem engedhetsz le, állandó a feszültség. Ezzel együtt tavaly Nawiddal találtunk egy-két könnyedebb pillanatot.

Kiváncsi vagyok, mit találok ezúttal Afganisztánban? Vajon meglesz ez a hangulat, vagy valami újra készüljek? Kandahar más, mint az északi Balkh tartomány. Valószínűleg többnyire olyan, mint egy teljesen másik ország. Itt pastuk laknak,  egy kemény, megalkuvást nem tűrő, idegen irányítást el nem viselő nép, mely manapság kimondva-kimondatlanul felkerült a "gonosz tengelyére". Jelenleg a tálibok kiválóan bele tudnak olvadni ebbe a pastu környezetbe. A pastuk "másik fele" Pakisztánban él, így alkotják Pastunisztánt, egy elképzelt, többek< által megálmodott államot. a határ túlsó részén még inkább eltűnnek a tálibok. de erről már - remélem - a helyszínen többet tudok majd írni.

Addig várok. Kiváncsi vagyok.   
Moszkva, Seremetyevo - 2007. március 14.

Üzenet egy táborlakótól - 'Utálat'