Megjegyezte ugyan, hogy szokatlanul hangzott Bush szájából a szociális igazságosság kifejezés. "Ezt tőle még sosem hallottam" - élcelődött a szerző, de elégedetten fogadta az elnöki kifejezéstár ilyetén bővülését, amint a Bush-kormány latin-amerikai politikájának látható megváltozását is. Ugyanakkor kételkedik abban, hogy a Latin-Amerikával kapcsolatos új washingtoni kurzus sokat javíthatna a korábbi évek alapvetően elhibázott politikáján. Ahhoz szerinte túl kevés és túlságosan megkésett az iránykiigazítás.

A szerző megítélése szerint az ifjabb Bush hatalomra jutásáig két évtizeden át jó úton járt Washington Latin-Amerika-politikája. Ronald Reagan elnöksége alatt az Egyesült Államok fontos szerepet játszott a chilei és a paraguayi diktatúrák bukásában, kereskedelempolitikájával elősegítette a térség gazdasági növekedését, és hozzájárult a mexikói reformok sikeres végrehajtásához. Reagan Latin-Amerika-politikáját követendő mintának tekintette az idősebb George Bush, majd Bill Clinton is. Nemcsak folytatták, hanem tovább is fejlesztették azt, létrehozva az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt (NAFTA), és szorgalmazva az egész nyugati féltekére kiterjedő szabadkereskedelmi egyezmény létrejöttét.

Zakaria idézte cikkében Jorge Domíngueznek, a Harvard Egyetem Latin-Amerika-kutatójának véleményét. Az Egyesült Államok Domínguez szerint is figyelemre méltóan sikeres politikát folytatott Latin-Amerikában az ifjabb Busht megelőző négy elnöki időszakban, de ez a kedvező irányzat megtorpant, majd visszájára fordult az ifjabb Bush elnökké választása (2000) után. Bushnak kevés elképzelése volt arról hivatalba lépésekor, mit akar elérni ebben a térségben. Külpolitikai terveiből nagyrészt kimaradt Latin-Amerika, különösen 2001. szeptember 11. után.

Az a két tisztségviselő - Roger Noriega és Otto Reich - , akit megbízott a térségbeli politika irányításával, eltékozolta a rokonszenvet, amelyet az előző két évtizedben sikerült megszereznie az Egyesült Államoknak a latin-amerikai térségben. Közvetlenül beavatkoztak a térség több országának belügyeibe: állást foglaltak a salvadori, a nicaraguai, a bolíviai és a venezuelai választások egyes jelöltjei mellett, más jelöltjei ellen, olyannyira, hogy végül még a Hugo Chávez venezuelai elnök elleni szerencsétlen puccskísérlet támogatásának gyanújába is belekeverték Washingtont.

Kereskedelempolitikájában a Bush-kormány olyan lépéseket tett, amelyek a kétszínűség gyanújába keverték a szabadkereskedelem elvét hangoztató Egyesült Államokat - idézi a szerző Domínguezt. Vámokat vetett ki a latin-amerikai acélipar termékeire, és belekényszerítette a közép-amerikai országokat a nagyon egyoldalú közép-amerikai szabadkereskedelmi egyezménybe (CAFTA), amely egyfelől piacnyitásra kényszeríti a kicsiny és gyenge közép-amerikai gazdaságokat, miközben az Egyesült Államok másfelől csak nagyon kevéssé nyitotta meg piacát a közép-amerikai országok termékei előtt.

Az utóbbi egy év folyamán Condoleezza Rice külügyminiszter irányítása alatt jelentősen megváltozott Washington hozzáállása a térség országaihoz. Az amerikai kormány elkerül újabban minden olyan lépést, amely az egyes országok belügyeibe való durva beavatkozás látszatát kelthetné, és a partnerséget, a segítőszándékot hangsúlyozza. Igyekszik felkutatni az egyes országok legégetőbb problémáit, és ezekhez célzott segítséget ajánlani. Csakhogy mostanra már teljesen sarokba manőverezte önmagát, és alig maradt mozgástere; Washington roppant népszerűtlenné vált Latin-Amerikában az ifjabb Bush elnöksége alatt.

 Ráadásul a Bush-kormánynak most már odahaza is bizalmatlan közvéleménnyel és bizalmatlan kongresszussal kell elfogadtatnia lépéseit, s a bizalmatlanság légkörében ez még akkor is nehéz lehet, amikor éppen helyesen lép a kormányzat. Bushnak és kormányának 2001-ben, 2002-ben, sőt még 2003-ban is hatalmas politikai tőkéje és tág mozgástere volt, de ezt egy ideológia erőszakos keresztülvitelére pazarolta el, nagymértékben leapasztva az Egyesült Államok befolyását és tekintélyét.

 Most a Bush-kormány elindult egy ésszerűbb, gyakorlatiasabb külpolitika útján, s nem is csak Latin-Amerikában, de Észak-Koreával és a Közel-Kelettel kapcsolatban is. Mostanra azonban az elnök nagyrészt magára maradt, kevés támogatóval otthon és külföldön, kevés politikai tőkével az új irányvonal valóra váltásához - összegezte következtetéseit a Newsweek cikkírója.
(MTI)