Egymásnak adnak erőt
Bármit elvállalnék. Bármit. Ötvennégy éves varrónő vagyok, 38 évig folyamatosan dolgoztam, most először vagyok munkanélküli. Az elmúlt egy hónapban reggeltől estig munkát kerestem. Teljesen el vagyok keseredve. A legtöbb helyen csak addig jutottam, hogy megkérdezték, hány éves vagyok, és már közölték is: tárgytalan a dolog. Feladtam. Én nem megyek többé sehova állásért kuncsorogni. Még a munkaügyi központba se. Azt se tudom, ide minek jöttem el. Nem akarok többé embereket látni! - mondja egy névtelenséget kérő fehérvári asszony. Az utolsó szavakat halkan, szenvtelenül ejti ki, majd elhallgat. A hirtelen beállt csendet néhány másodpercig senki sem töri meg.
- Egy hónap? Csupán egy hónapja nincs munkája? - szólal meg végül a hasonló korú Gyöngyi. - Akkor még nem adhatja fel. Nézzen körül, itt a legtöbben hosszú évek óta nem találunk állást magunknak, mégis bízunk benne, hogy valami csoda történik.
Csodát ugyan nem ígér a nők munkába állását segítő székesfehérvári Gólyafészek Közhasznú Alapítvány, de azt igen, hogy a hozzá forduló állástalan aszszonyoknak megpróbál minden lehetséges területen segíteni. Elsősorban nem munkaközvetítésről van szó, bár az alapítványi összejöveteleken a résztvevők az álláskínálatokról is informálják egymást.
- Legfőbb célunk, hogy tartsuk a lelket a munkanélküli asszonyokban, hogy hitet adjunk nekik a folyamatos álláskereséshez - mondja Solymossyné Vagyocki Anita, az alapítvány ötletgazdája, egyben képviselője. - Összejöveteleinken mindenki biztos lehet abban, hogy megértő fülekre talál, ha kiönti a szívét, ha kipanaszkodja magát. Számtalanszor előfordul, hogy valaki kilátástalannak tartja a helyzetét, pedig valójában van megoldás a problémájára, és ez éppen a találkozón derül ki.
A kétgyermekes Vagyocki Anita négy éve gyeden, illetve gyesen van. Mint mondja, az elmúlt években több olyan kismamával találkozott, akik valóságos rémtörténeteket meséltek neki arról, hogy a szülés után milyen nehéz újra állást szerezni.
- A másik veszélyeztetett csoportba az 50 év feletti aszszonyok tartoznak, akik még akkor is nehezen találnak maguknak munkahelyet, ha nyelveket beszélnek és több diplomájuk van - mondja Vagyocki Anita. - Hivatalosan soha nem szerepel indoklásként, hogy valakit a kora vagy kiskorú gyermeke miatt nem vesznek fel, de a négyszemközti állásinterjúkon a munkaadók általában gátlástalanul az asszonyok szemébe mondják. Gyakorlatilag bizonyíthatatlan a diszkrimináció.
- Azt hazudtam az állásinterjún, hogy nem jelent gondot a reggel hat órai műszakkezdés - mondja a kislányát egyedül nevelő Ilona. - Most aztán nem tudom, mit csináljak, mert az óvoda csak fél hétkor nyit.
Mások arról panaszkodnak, hogy hiába vettek részt számos átképző tanfolyamon, mégsem tudtak elhelyezkedni a "semmire se való" papírokkal. Akad, aki társaival együtt kijárta a nők vállalkozóvá válását elősegítő kurzust, ám kevesen lettek vállalkozók.
- Nemrég egy import ruhákat forgalmazó cég hirdetett felvételt. Elmentem, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet - meséli az ötvenéves Zsuzsa. - Nagyon egyszerű munka: a beérkezett szállítmányokat kell szortírozni. Két emberre volt szükségük, erre megjelentünk vagy százan. Esélyem se volt.
Ági még nincs ötvenéves, válása óta egyedül neveli a két lányát:
- Hosszú évek óta nincs állásom, 2005 ősze óta egyetlen fillér jövedelemmel sem rendelkezem. Mára feléltük az összes tartalékunkat, most már csak a lakásra vehetnénk fel hitelt, de azzal életveszélyes útra lépnénk. Legutóbb nyolcan jelentkeztünk egy idősebb úr hirdetésére, aki beteg felesége mellé keresett társalkodónőt. Zsebbe fizetne havi harmincezret. Én még ennyi pénzért is bevállaltam volna, de olyan állás kell, ahol munkaviszonyt is tudok igazolni, különben nem lesz meg a nyugdíjjogosultságom.
- Negyvenszázalékos rokkant vagyok, amire egy fillér segély sem jár - mondja Gyöngyi. - Egyébként nem is kellene alamizsna, mert dolgozni akarok. Csak egy gyors- és gépíró végzettségem van, érettségim nincs, nyelvet sem beszélek. Voltam én már minden: titkárnő egy ügyvédi irodában, később meg egy építőipari vállalatnál, aztán varrónő, majd operátor egy elektronikai cégnél. Évek óta munkanélküli vagyok, több tucat helyen próbálkoztam sikertelenül. Még nem butultam el, nem érzem magam öregnek. Szeretnék végre dolgozni.
Vagyocki Anita szerint az összejöveteleknek éppen az a céljuk, hogy ez a vágy megmaradjon az asszonyokban. - Amíg a nők eljönnek a találkozókra, van remény arra, hogy megőrzik önbecsülésüket, tartásukat. Hinniük kell magukban, nem adhatják fel a küzdelmet. Ebben kell segítenünk őket.
