Hiába ismételgetjük, hogy mezei magyar sajtómunkások vagyunk, akik – a múlt heti koppenhágai utcai összetűzések után – a német autonóm miliővel szeretnének ismerkedni, körülbelül úgy méregetnek, mintha a rendőrség különleges alakulatához tartoznánk. - Berlini tudósítónk egy németországi foglaltházban járt.
Bizalmatlan emberek a berlini házfoglalók
- Mit keresnek itt, egyáltalán hogy jöttek be a házba? – támad ránk Nico. Haja félpunkosra nyírva, fülében fél parafadugó áll peckesen. Egy szavunkat sem hiszi, amikor a nyitott kaput emlegetjük. Interjút sem ad, ahhoz előbb konzultálnia kell a "házfoglalók szervezetével". Emellett kategorikusan megtiltja, hogy tovább bóklásszunk a porlepte linóleummal borított lépcsőházban. Éppen csak a rendőrséggel nem fenyeget meg. (Hát ennyit az alternatívok híres lazaságáról és spontaneitásáról.) Az ötemeletes ház, amelyben Nico és névtelen társai ütötték fel tanyájukat, az egyetlen felújítás előtt álló épület az utcában. A bomladozó vakolaton házi készítésű zászlót cibál a szél, "Nemet mondunk a kiköltözésre" felirattal.
(Inotai Edit tudósítása a Népszabadság keddi számában jelenik meg.)
Berlini poszt-punk buszmegállóban
