A ma hazánkban élő minden magyar zsidó vagy a holokauszt túlélője, vagy a túlélők leszármazottja. Az ország „zsidótlanítását”, azaz a zsidó származásúak második világháború alatti válogatás nélküli kiirtását a nyilasmozgalom szorgalmazta legerőteljesebben, üdvözölte leghangosabban, fegyveres pártszolgálatosai pedig tevőlegesen is gyilkolták rokonainkat. E mozgalom jelvényeként bukkant elő a régmúltból az árpádsávos zászló. Ezért aztán ma a legtöbb zsidó származású magyar állampolgárnak, legyen vallásos vagy vallástalan, legyen erős vagy gyenge a zsidó identitástudata, görcsbe ugrik a gyomra, és félelem uralkodik el rajta, ha ilyen zászlót lát.

Heraldikailag igazuk lehet azoknak, akik azzal érvelnek, hogy ez nem csak és nem is elsősorban nyilasjelvény. Mi azonban csak egyféleképpen tudunk viszonyulni a látványhoz és a vitához: félünk. Annak, aki árpádsávos zászlót lenget, alá, mellé, elé vagy fölé áll, legyen államfő, politikus, lakatos, földműves, fél vagy egészpályás útelzáró, lánglelkű forradalmár vagy egyszerű érdeklődő, tudnia kell, hogy mibennünk ez félelmet kelt. Ha tehát nem az a cél, hogy bennünk, magyar zsidókban félelmet keltsenek, akkor szépen kérjük, válasszanak másik történelmi zászlót, választék van bőven. Ha pedig ezt használják, akkor legyenek vele tisztában, hogy a nyilasok szellemi örököseinek látszanak a szemünkben, akkor is, ha nem ez a szándékuk.

Azt remélem, hogy mindazok, akik ezt eddig nem tudták, ezen tudás birtokában elállnak az árpádsávos zászlók lengetői mellől.

Dr. Olti Ferenc
zsidó közéleti aktivista