Pécsi munkás
Úgy tetszik, Keszei Ferenc, a hazaiak szakvezetője az elmúlt hónapokban - magyar szinten - hajtós és fegyelmezett csapatot rakott össze. Ott viszont még nem tartanak a pécsiek, hogy játékukkal meg is örvendeztessék a publikumot. S a baranyai futballkedvelők tudják ezt, így aztán szánalmasan kevesen váltottak jegyet a találkozóra. Akik kijöttek, azok azt látták, hogy a Diósgyőr támadott valamivel többet, ám a roppant óvatos Pécsnek volt sokkal több helyzete. Igaz, ezek a helyzetek eléggé esetleges módon születtek.
Vegyük például a mindent eldöntő gólt! Történt, hogy az első félidő egy viszonylag eseménytelen szakaszában a "régi" jobbösszekötő helyére áttévedt bal oldali középpályás, Kulcsár kapott forintos labdát a tizenhatos sarkánál. A fantáziájukat a Bajnokok Ligáján izmosító diósgyőriek megrémültek, mivel sejtették, egy valamirevaló játékos innen két megoldást választhat: vagy betör, és rúg egy ocsmány nagy gólt, vagy meglódul az alapvonal felé, és bead, hogy mással rúgasson egy még ocsmányabbat. Kulcsár azonban - mivel a jobbja csak támaszkodóláb - visszafordult saját kapuja felé, hogy baljára tegye a lasztit. A vendégek ez idő alatt visszaértek, megnyugodtak, relaxáltak: az erő már velük volt, hiszen a kapujuk irányába vezető utat lezárták, középen pedig egyetlen pécsi csatár, Sztipánovics árválkodott megannyi diósgyőri gyűrűjében. A vendégek tudták, hogy ha a kapujuknak háttal álló Kulcsár ballal bekanyarítja a gömböt, akkor csak Sztipánovicsot keresheti, ám egy ilyen átívelt labdától nem kell félni, mert lassú, mert rá lehet készülni, és mert a magányos pécsi csatárt egy jól felálló védelem megeszi uzsonnára. Ebből a vendégek arra következtettek, hogy Kulcsár most már biztosan nem fogja beadni a labdát Sztipánovicsnak. S ekkor jött a meglepetés: Kulcsár mégiscsak a csatár irányába kanyarította a labdát. S mivel a diósgyőriek erre az élhetetlen megoldásra nem számítottak, és emiatt hagytak bőven teret Sztipánovicsnak, a labda megtalálta a pécsiek játékosát. Ő meg előredőlve, öt méterről a kapu bal oldalába fejelt (1-0).
Csank János, a diósgyőriek trénere meg is jegyezte a meccs után, hogy nem érti, miképp találta meg az a labda annyi védő között Sztipánovicsot. Talán Csanknak el kellene tiltania a játékosait a Bajnokok Ligája-meccsek nézésétől. Amit ott látnak, az félrevezeti őket.
Mindamellett Sztipánovics megtette a magáét, mivel a kapu előtti harcokban gyakran legyűrte ellenfeleit. Más kérdés, hogy akár több gólt is találhatott volna a kopasz csatár: egyszer öt méterről az égbe fejelt, egyszer 12 méterről rusnyán mellé lőtt, egyszer meg négy méterről hibázott. A meccs végén játékosaival barátságosan pacsizó pécsi B közép azonban így is "Sztipával" volt a legelégedettebb. Hátul a 36 éves Szabados rombolt a leghatékonyabban, a középpályán viszont a feleannyi idős Szatmári Lóránd mutatott ügyes dolgokat. A nagykorúságát épp elhagyó középpályás bátran cselezett és lőtt, jól osztogatott, s néha éretten szerelt. Ha még érettebb, gólt is jegyezhetett volna, ám egy ajtó-ablakhelyzetből, tíz méterről leadott pörgetése telibe találta Szalmát.
A Diósgyőrből senki sem emelkedett ki. A vendégek becsülettel, de ötlettelenül küzdöttek. Időnként beszorították ugyan a pécsieket, két ziccerük is volt, igaz, azokat a helyzeteket inkább csak a véletlen szülte. A győztes csapat edzője alig dicsérte játékosait. Bölcsen tette. A PMFC ugyan veretlen tavasszal, ám hogy ez a hibátlanság mit ér, az egyelőre megsaccolhatatlan. Hiszen a pécsiek az előző héten döntetlent értek el a Hungária körúton, s az a pont is csak addig látszott bravúrnak, amíg az MTK el nem utazott Paksra...
PÉCS-DIÓSGYŐR 1-0 (1-0)
Pécs, 800 néző. Jv.: Mészáros.
Pécs: Herbert - Finta, Dienes, Szabados, Szekeres - Szatmári (Nógrádi, 90.), Pavicsevics, Varga (Lantos, 67.) - Lukács, Sztipánovics, Kulcsár (Sipos, 77.).
Diósgyőr: Szalma - Farkas, Hegedűs, Elek (Binder 65.), Sadjo - Sipeki, Vitelki (Halgas, 71.), Katona, Foxi - Simon (Rubint, 73.), Douva.
Gól: Sztipánovics (34.).
