Tegnap felborult az egyetlen biztosnak vélt napirendi pont is. Eddig úgy tűnt ugyanis, hogy Bugár Béla újraválasztása kihívó hiányában csupán formaság lesz. Ám szombaton az érskekújvári régió küldöttei úgy vélték, hogy a pártdemokrácia megcsúfolását jelentené, ha csupán Bugár vagy Bugár között lehetne választani. Ezért Csáky Pál volt kormányalelnököt is jelölték a pártelnöki posztra.

Azóta még inkább felbolydult a méhkas, az indulatok a tavaly nyári parlamenti választások után csaptak fel. A derűlátók szerint az MKP kiválóan szerepelt, hiszen 11,68 százalékos támogatottsággal fennállásának legjobb eredményét érte el. A pesszimisták viszont arra figyelmeztettek, hogy a szlovákiai magyar párt abszolút számokban több mint ötvenezer támogató voksot veszített. Ha ez így folytatódik, akkor az MKP legközelebb akár már az ötszázalékos parlamenti küszöbön is felbukhat. A feszültséget tovább fokozta a tavaly decemberi helyhatósági választás, amelyek előtt több, jórészt magyarok lakta városban – többek között Révkomáromban, Dunaszerdahelyen, Tornalján – helyi érdekcsoportok kezdtek - a nemes és nemzeti eszméket szem előtt tartó helyi választópolgárok számára - kiábrándító sárdobálásba.

Alighanem igazuk van azoknak, akik szerint a Magyar Koalíció Pártja ellenzékbe szorultan nem találja a helyét, szerepét. Nincs a választópolgár számára követhető – és főleg támogatható – jövőképe. Duray Miklós emiatt Bugár Bélát bírálja, aki azzal riposztozott, hogy az ügyvezető alelnök a párt megalakulása óta tagja a vezetőségnek, mégsem  állt elő saját javaslatokkal.Most viszont a közgyűlés előtti kampányának részeként, kulturális és személyi autónómiát sürget. Csáky Pál szintén Bugár bizonyos módszereit állította pellengérre, de konkrétumokkal ő sem akar előhozakodni.

Majd a révkomáromi közgyűlésen – mondogatják mindannyian. Ahol a párton belüli érdekcsoportok kemény csatája várható. Ám a szlovákiai magyarság jelene és jövője szempontjából valóságos tragédia lehet, ha a tanácskozást személyeskedések árnyékolnák be.

Mert valóban súlyos gondokkal szembesül a felvidéki magyar nemzeti közösség. Felgyorsult az asszimilációja. Tíz esztendő alatt (1991-2001) csaknem ötvenezerrel csökkent a szlovákiai magyarság lélekszáma. Robert Fico kabinetje nem tartja stratégiai fontosságúnak a Pozsonyt Kassát a déli országrészen keresztül összekötő gyorsforgalmi út felépítését. Emiatt a stratégi befektetők elkerülik e régiókat. Szlovákia tavalyi gazdasági fejlődése (a GDP 8,3 százalékkal növekedett) európai viszonylatban is lenyűgöző, de a gömöriek és a bodrogköziek szinte semmit sem éreznek a Kárpátok kis tigrise nagy ugrásának jótékony hatásából. Országos viszonylatban tíz százalék körüli a munkanélküliek aránya, az említett két térségben viszont továbbra is csaknem harminc százalékos.

Ha a Magyar Koalíció Pártja ezekre és egyéb égető kérdésekre nem keres és nem talál Révkomáromban politikai, valamint szakmai szempontból helytálló stratégiát, akkor támogatottsága tovább zuhanhat.

Bugár Béla a szlovákiai választások idején az MKP érsekújvári hívei között