Kincsek a fémszekrény mélyéről
1964. május elsején készült Váradi Ibolya fotója. A másnapi Népszabadságban szerepelt is tőle jó néhány kép: vörös zászlókkal vonulnak a KISZ-esek, a dísztribün előtt széles mozdulatokkal kalapját lengeti egy ősz úr, no meg Kádár és Nyikolajev elvtársak üdvözlik a felvonulókat. A munkásőr, talán mondanom se kell, nincs sehol.
Az archívumban lapult negyvenhárom éven át. Most találta meg Rédei Ferenc, lapunk fotórovatának volt vezetője: ahogy az elmúlt háromnegyed évben végzett kutatásai eredményeként került elő Háhner József bonyhádi téeszelnök, ahogy büszkén igazgatja a frissen felépült kockaház nappalijában az új televíziókészüléket; Lakner József kohász, amint épp szocialista brigádot alakít az Ajkai Timföldgyárban; az Írók Boltja asztalánál dedikáló Ilja Ehrenburg és a még
A második világháború után számos újságnak volt képarchívuma, a napilapok pedig kifejezetten komoly gyűjteményt építettek föl. Mégis, ma mindössze két kollekció enged búvárkodást az utóbbi évtizedek képi emlékei között: a Magyar Távirati Irodáé és a Népszabadságé. Az utóbbi ráadásul nem is teljes, hiszen az 1963. december elseje előtti felvételek évtizedekkel ezelőtt a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Az utóbbi negyven év termése azonban itt van, a Népszabadság székházában. Hatalmas fémszekrények rejtik a negatívokat, a becslések szerint nyolc-, de akár tizenötezerre is rúghat a tekercsek száma. De arról, hogy voltaképp mit rejtenek a tekercsek, 1989-ig, a számítógépes nyilvántartás megszületéséig csak elmosódó beírásokkal teli füzetek tudósítanak. Dátum, fotós neve, néhány szavas leírás a tasakon - mindössze ennyi információt hagytak az utókorra a hajdani kollégák. - Találtam már olyat, hogy "rakéták és mezőgazdaság", de olyat is, amelyre mindössze ennyit írtak, "kiállítás reprók Tóth elvtársnak" - érzékelteti a nyomozó munka nehézségeit Rédei.
A feltárás tehát időrendben folyik. A füzetek bejegyzései alapján megkeresi a tekercseket, végignézi őket, pontos, immár számítógépen is kereshető leírásokat készít, majd kiválasztja azokat az általa legjellemzőbbnek, illetve legfontosabbnak tartott képeket, amelyek mostantól digitális formában is hozzáférhetőek lesznek. Tekintve, hogy az MTI az utóbbi években több könyvet is megjelentetett a saját régi felvételeiből, azt is szem előtt tartja, hogy a két válogatás lehetőség szerint egészítse ki egymást, árnyalja az utókor elé táruló képet.
- Biztos van átfedés az MTI- és a Népszabadság-archívum között - mondja, hozzátéve, hogy a lap fotósai valószínűleg többrétű anyagot készíthettek. Alighanem több a zsáner, a riportkép, a hétköznapi életből elkapott pillanat. Nagy kérdés persze, hogy számíthatunk-e igazi leletekre, történelmi szenzációkra? Kétséges például, hogy a fotósok olyan eseményekre is elmentek fényképezni, ahonnan, jól tudták, az adott politikai helyzetben lehetetlen volt a lapba is bekerülő képet hozni. Viszont szép számmal akadhatnak olyan kordokumentumok, amelyek a história ismerete szempontjából fontosak.
A felvételeket nézve leginkább az döbbenti meg az embert, hogy mindez javarészt azonnal a fémszekrények mélyére került. A hatvanas évek Népszabadságában kevés, ráadásul kicsi, egy-kéthasábos képet közöltek - az első átvizsgált évben Rédei csak egyetlen két oldalra átmenő fotót talált: az új Erzsébet hidat ábrázolta -, de a nyomdatechnika miatt a legjobb felvétel is inkább csak szürke pacának hatott. Mindaz tehát, ami most a kissé poros, olykor már fakulásnak indult filmkockákról a számítógépes lemezekre kerül, túlnyomórészt a kortársak számára is újdonság lesz. Nem véletlen, hogy Rédei Ferenc abban bízik, az archívum gondozására reményei szerint létrejövő alapítvány a szélesebb közönség rendelkezésére tudja majd bocsátani a képeket: kutatók, könyvszerkesztők, kiállításrendezők használhatják őket.
Kitartó munka kérdése csak, és tételesen tudni fogjuk, mit rejtenek a fémszekrények. A kérdésre viszont, hogy vajon meddig maradnak még épen a lassan fél évszázados filmek, Rédei csöppet vállat von. Pár évtizedig biztosan. Miért, azt tudjuk, hogy a DVD meddig bírja?
Az első fotó és története
Második rész: Citadella
