Tízezer ember akarja tönkretenni tízmillió ember ünnepét  - nyilatkozta  Feldmájer Péter. Csak részben van igaza. Szerintem ugyanis az első szám túlzó: nincs ma Magyarországon tízezer aktív, militáns szélsőséges. De ha lenne is, és, ha kétszer, ötször, százszor annyian lennének, akkor sem azt a következtetést kellene levonni belőle, mint amit Feldmájer úr levon. Ez ugyanis a lehető legrosszabb üzenet. Azt jelenti, hogy elérték a céljukat. Nem tízezrek, hanem az az öt-tíz politikusi álruhát öltött csibész, és talán tízszer-húszszor ennyi talpnyaló, akik kieresztették a szellemet a palackból. Akik tudatosan gerjesztik - amikor csak tehetik - a félelmet, és amikor valaki rájuk szól, cinikusan rámosolyognak, és azt kérdik: mitől vagy betojva?

"Ha valaki nem akarja azt hallgatni, hogy itt mindenért a zsidók a hibásak, ha valaki nem akar árpádsávos zászlók erdeivel találkozni, és nem akarja végighallgatni a különböző szlogeneket, akkor maradjon otthon" - fogalmazott a Mazsihisz elnöke, akit az MTI annak kapcsán keresett meg, hogy a brit hírügynökségnek elmondott véleménye azonos-e a magyar zsidókat képviselő szervezet hivatalos álláspontjával is.

Feldmájer Péter korábban a Reutersnek azt mondta, hogy elsősorban az idős embereknek javasolja: tartsák távol magukat az utcai rendezvényektől, mert előfordulhat, hogy radikális kormányellenes tüntetők is demonstrálnak majd az utcákon.

Az ég szerelmére Feldmájer úr! Hát tényleg azt gondolja, hogy a magyarországi zsidóknak megint a homokba kell dugniuk a fejüket?! Valóban azt hiszi, hogy ha a zsidó identitású magyar állampolgárok elfordítják a tekintetünket, akkor nem lesznek, akik, ha így nem is igen mondják, de úgy gondolják, hogy mindenről a zsidók tehetnek; nem lesznek Árpád-sávos zászlókat lengetők és nem lesznek, akik e zászlókkal demonstratívan azonosulnak? Akik cinikusan visszakérdeznek, hogy "mi bajotok van a zászlónkkal?" De bizony lesznek. Sőt félő, hogy akkor majd még többen is lesznek.

Most még kevesen vannak. Szerencsére nagyon kevesen. És ahhoz,  hogy holnap és holnap  után se legyenek sokkal többen, igenis ki kell menni az utcákra, a terekre. Élni kell.  Meg kell mutatni magunkat, zsidóknak és nem-zsidóknak együtt. Mindazoknak, akik úgy  gondolják, hogy  őrültség lenne átengedni a közös szabadság tereit, a fizikai valójukban létezőket és a virtuálisakat is, a zajos kisebbségnek.

A napokban egy magát zsidó közéleti aktivistának mondó barátom is arról beszélt, hogy úgy érzi: ma a legtöbb magyar zsidó származású állampolgárnak görcsbe ugrik a gyomra és félelem uralkodik el rajta, ha meglát egy Árpád-sávos zászlót. Ezért azt gondolja, nyilvánosan kérni kellene mindazokat, akik e zászlókat lengetik, vagy használatukat eltűrik, netán támogatják, hogy hagyják ezt abba, mert félelmet keltenek vele a zsidókban. Nincs jogom kétségbe vonni barátom állítását. Lehet, hogy a magyarországi zsidók többsége valóban félelemben él.  És, ha  ez így van, akkor sürgősen tenni  kell valamit.  De biztos vagyok benne, hogy nem azt és nem úgy, amit és ahogy barátom vagy a Mazsihisz elnöke gondolja.

Én úgy hiszem, a tisztességes, hallgatag többség kötelessége, hogy a színre lépjen, és megnyugtassa, megvédje azokat, akik félnek. Például úgy, ahogy a héten a kormányfő a parlamentben tette. Egyenes és értelmes szóval. És tettekkel is. Ha kell, törvényekkel. Ha kell, akkor úgy, hogy megmutatja magát. De nem csak a zsidó származású állampolgárok, hanem valamennyiünk érdekében.

Feldmájer Péter azt mondja már idézett nyilatkozatában: "itt az ideje szembenézni a valósággal (...), régóta nem volt ilyen intenzitású antiszemitizmus Magyarországon"

Biztos igaza van, és kötelessége is, hogy a helyzettel tisztában legyen, miként az is, hogy figyelmeztessen, ha látja, hogy baj van a társadalom immunrendszerével.

De baj az is, hogy régóta nem volt ilyen intenzitású a cigánygyűlölet, régóta nem volt ilyen intenzitású a minden féle kisebbségekkel szembeni megvetés, régóta nem volt ilyen intenzitású az ázsiaiak, a románok, a határon túli magyarok és, hogy el ne felejtsem, a pirézek tömeges betelepülésétől való félelem. De a szegénység, a munkanélküliség, az egzisztenciális félelem is régóta nem volt ilyen intenzitású!

Erről is beszélni kell.

Akik tudatosan félelmet keltenek vagy kihasználják az emberek már meglévő félelmeit, a történelemből jól ismert alantas játékot folytatnak. De csak akkor érnek célt, ha elég sokan megijednek, és ijedtségükben náluk, egy hangos kisebbségnél keresnek menedéket. Mert elhiszik, hogy ott majd megvédik őket. Fagytól és forróságtól. Árvíztől és szárazságtól. Globalizációtól és árrobbanástól. Mindentől, amiről, ugyebár a zsidók - no meg a pirézek - tehetnek. Pedig tőlük kellene megvédenünk magunkat.