"Figyelj, tudod, milyen nagy betegség ez? Ne tudd meg."
Utcán kallódó emberekkel készült, megdöbbentő interjúk sorozatát teszi közzé az Oltalom Karitatív Egyesület Csillagszálló című folyóirata. A Népszabadság Online a Csillagszálló munkatársainak engedélyével újraközli az egyik beszélgetés szövegét, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet erre a kitűnő utcalapra.
“Hard life” [1]
A felvétel időpontja: 2005.04.24, vasárnap délután 4 óra.
Helyszín: Batthyány tér, egy padon a templom előtt.
(Ál)név: Béla.
Megtalálható: Jászberényi úti szálló.
Béla a buszmegállóban tarhált. Csak 250 forintom volt, ő 300-ért vállalta volna a beszélgetést. Végül megkérdezte, hogy adjon-e kölcsön egy százast.
– Hány éve vagy hajléktalan ember?
– Hat éve. Akkor a legutolsó élettársam kirúgott, a lakás az övé volt, borzasztó egyszerű. Előtte soha nem kerültem ilyen helyzetbe. '72-ben születtem Erdélyben. Apukám budapesti, anyukám erdélyi, négyéves koromban kerültem át Magyarországra. Ez akkoriban nem volt olyan egyszerű, hogy kiváltunk egy útlevelet és ihaj-csuhaj megyünk. A Nemzetközi Vöröskereszt segítségével, én ugyan személyesen nem emlékszem... Bocsánat az artikulációért, ez azért van, mert piáltam, és még fogok is. Az apukám zsidó, magamat félzsidónak tartom, sőt, inkább zsidónak, mint erdélyinek. Egy évig az Attila úton éltünk a nagyszüleim kéglijében, utána adódott egy lehetőség. Ugye, annak idején kiosztották az állásokat, nem úgy volt, hogy mindenki választott, hanem össznépileg elosztották. Szabadszálláson volt két tornatanári állás egy időben, anyám is, apám is tornatanár, ebből kifolyólag együtt lementünk. A nagypapám volt a testnevelési egyetemnek a rektora, nyugdíjba vonult, nagymamám már nyugdíjas volt, ők is eladták a lakást, vettek egy házat, bla-bla... Az a lényeg, hogy ott telepedett meg a család. A szüleim még mindig ott laknak és tanítanak a gimnáziumban.
– Mikor jöttél fel?
– Gimnázium után nekem volt egy hatalmas nagy..., ha lehet mondani, törés. Hülyén hangzik, de így volt. Az történt, hogy... Állítsd le! (Az öngyújtóját keresi, hogy sodort cigijére gyújthasson, átnézi az összes zsebét, majd rájön, hogy a dzseki zsebe lyukas és az öngyújtó a kabátszövetben van, ekkor ki akarja vágni a bélést, de a kését sem találja.) Szóval a fiatal gazdag gyerekeknek sokkal kevésbé van meg az a lelki egyensúlyuk, mint egy átlag lakótelepi lakásból származó gyereké, a fasz tudja, mitől van ez. Talán az unalom. Ha mindened megvan, akkor mi hiányozhat? Nincs miért küzdened, nincs mit elérni. Hova tovább? Van a papának 200 millió, minden megvan, amit meg lehet vásárolni anyagilag. Unalomból. Nem azt mondom, hogy rosszindulatból vagy rosszabbak, mint mi, vagy jobbak, mint mi, egyek vagyunk, csak más az indíttatás, más a lehetőség.
– Az alkohollal hogyan állsz?
– Az attól függ, mert mikor iszom, akkor nagyon sokat... Tényleg nem tudjuk kiszedni ezt a kurva öngyújtót a zsebemből?!
– A flakonos bort fogyasztod?
– Megszakítottad a kapcsolatot a szüleiddel?
– Nem. Havonta hazatelefonálok. Nem haragszom rájuk, ők olyanok amilyenek, én meg ilyen vagyok. Hogyha nem fogadjuk el egymást különbözőnek..., nem lehet mindenki egyforma.
– Sikeres volt a rendszerváltás vagy megbukott?
– Olyan volt, amilyennek lennie kellett, máshol se volt jobb, sőt, rosszabb volt, mint nálunk. Nem lehet elítélni se a Fideszt, se az Orbán-kormányt, se a Gyurcsány-kormányt. Az Antall-kormányt azért nem, mert az volt a legjóindulatúbb kormány a rendszerváltás óta, de az volt a legamatőrebb is. Kurvára jót akartak, csak marhára nem értettek hozzá.
– Van különbség aközött, hogy csövest mondunk vagy hajléktalant?
– Csöves-berkeken belül is van. Hajléktalan az, aki szállón lakik, viszonylag normálisan néz ki. Csöves az, aki totál, aki ha melléd ül a buszon, odébb ülsz, büdös, ápolatlan, nem fürdött hónapok óta, tetves esetleg.
– Kukázni szoktál?
– Igen. Találtam egyszer egy régi női ridikült, csak rutinból átnézzük a zsebeket, és találtam benne egy aranyláncot, hadd ne mondjam az értékét.
– Többen lettek a hajléktalanok, amióta az utcán vagy?
– Ahogy a hivatalos szervek nem tudják megbecsülni, úgy én se. Van egy ismeretségi köröm, azok nem lettek se többen, se kevesebben.
– Ők miért kerültek utcára?
– Változatos. Válás, asszonynak hagytuk a lakást, a tipikus... Miért nem lehet kimondani, hogy általában az embereknek a 99 százaléka a saját hibájából lesz hajléktalan. Nem nehéz kimondani, kurvára könnyű, csak kevesen ismerik el. Ha felelős gondolkodással él az ember, akkor nem lesz hajléktalan. Ha meg már ott van? Akkor baszhatja a felelős gondolkodást! Baromi nehéz visszamászni, nagyon felemás kiutak ezek. Van például az Albérlők Háza, vagy fizetőszállók, átmeneti otthonok, de egyik se az igazi. Egy megoldás van, ami kihúzhatja az embert a szarból, ha fölszed egy nőt, akinek van lakása, és azt lehetőség szerint megbecsüli. Vagy a másik, amit én csináltam, kimenni Angliába. Három és fél évig jól éltem, mit tudtam ezelőtt, mi az a hajléktalanság, nem foglalkoztam velük. Ha valaki '97-ben, amikor visszajöttem, azt mondja, hogy én hajléktalan leszek, akkor középre állítom és körberöhögöm. Egyszerűen alkesz [3] lettem. Nem azért, mert nyomorogtam, intézetis se voltam soha, nem voltam az a kifejezetten halmozottan hátrányos helyzetű emberke, és mégis, látod? A hülyeségemnek köszönhetően idekerültem. Tudom, hogy alkesz vagyok, egyébként orvos is mondta. Próbálkoztam leszokni, de ha lenne értelme...
– A vallással hogyan állsz?
– Zsidó vagyok mint nemzetiség, egyébként református vagyok vallásilag. Egyiket se tartom túl fontosnak.
– Olyan létezik, hogy lélek?
– Biztos, persze. Miért ne létezne? Mindannyiunkban létezik.
– Mi bizonyíthatja ezt?
– Figyelj! Ha valami bizonyíthatná, akkor már nem is az lenne, ennek pont az a lényege.
– Angliában mit csináltál?
– Két éttermet igazgattam, ha hiszed, ha nem. Volt itt egy gikszerem, el kellett mászkálnom, mert kerestek magánszemélyek. Angolul beszéltem, kézenfekvő volt. Faterom volt osztálytársa, aki disszidált még anno, nyitott két éttermet, azt mondta, jó, gyere, adminisztrálj.
– Mi hozott vissza?
– Magamtól léptem le, ott is elkövettem a gikszert, elkezdtem narkózni. (Mutatja mintha intravénásan belőné magát.) Simán leálltam róla, már hét éve.
- A sebesülés mitől van az orrnyergeden?
– Verekedés. Utána is történt ilyen, de vissza szoktam adni.
– Megbélyegzi a társadalom a hajléktalan embereket?
– Meg. Egyrészt mert megérdemlik, másrészt mert nem tudják, miről van szó, harmadrészt meg bunkók. De a legfőbb a második, hogy nem tudják, miről szól a történet. Ez nem tolerancia kérdése, egyszerűen nem tudják, miről van szó, nem tudnak mit kezdeni vele. Nézzél végig rajtam. Úgy nézek ki, mint a hajléktalan? Alapjáraton nem vagyok büdös, ápolatlan. De vannak olyanok, akik valóban hónapok óta nem fürdöttek, fasz tudja, mi hemzseg a hajukban meg a ruhájukon, azoktól tényleg elhúzódik az ember, én is.
– Kipihened magad a szállón?
– Ez egy jól bejáratott szálló, az ismerőseim révén jutottam ide, élből tudtam, hogy hova kell menni.
– Van emlékezetes álmod, amit elmesélnél?
– Most fogtál meg először, nem tudok most, ehhez nagyon hosszan kéne gondolkoznom.
- Hangszeren játszol?
– Nem, akkora botfülem van, hogy sétálni lehetne vele.
– A Sziget fesztiválra kijársz?
– Szeretek kijárni. Annak idején jó zenéket is szoktam hallgatni, for example[4] Doors, AC/DC, Janis Joplin.
– Ha lenne itt egy zenegép...
– Te, ez valami pszichológiai teszt? Volt részem néhányban különböző munkahelyekhez.
-...mi lenne az a szám, amit kérnél?
– Janis Joplintól az “Oh Lord, won't you buy me a Mercedes Benz...?”[5]
– Van kedved elénekelni?
– Nincs, de ha veszel kétliter bort, megiszom, utána amit akarsz.
– Tetoválást tettél föl?
– Nem, meg nincs fülbevalóm se. A '80-as években, amikor fölnőttem, mindenkinek az volt. A faszt fogok föliratkozni a sorba! Megtehettem volna, de már annyian tették föl, hogy mind egyformák. Én pont attól vagyok különböző, hogy rajtam nincs tetkó egy deka se, meg fülbevaló se. Az volt eredetileg a lényeg, hogy megkülönböztessék. Ma mindenkinek van, különböztessétek meg egymást magatoktól, kit érdekel? Engem mindenki meg tud különböztetni első látásra.
- Mi volt a legjobb dolog az életedben?
– Ezt hadd ne részletezzem, mert pornográfiába illő.
– És a legrosszabb?
– Az is..., mikor nem állt föl... De ezt nem..., mert ennek tán még büntetőjogi következménye is lehetne, felejtsük el ezt a kérdést.
- A jövődet hogyan látod? Összejöhetsz egy lánnyal?
– Csak így látom, sehogy másképp. Azt se tudom mi lesz tíz perc múlva, mindig az adott pillanatra tervezem meg, hogy mit csinálok. Teszem azt, odamegyek a külföldi turistához tarhálni. De nem erre akartam kitérni, hanem a dolognak a másik vetületére. Nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy az utolsó pillanatban döntöm el, hogy mit mondok. Ahogy belenézek a szemébe, látom, hogy ki ő, micsoda egyéniség. Egyszer kaptam 47000 forintnak megfelelő angol fontot, beszélgetni kellett vele, ült a rakparton, azt mondta, hogy kosárlabdázó. Érdekes, hogy angol fontban adott, pedig San Franciscó-i volt. Azt mondja, unatkozik, mert ez az utolsó napjuk, valami egyetemi csapat volt, egyesült államokbeli viszonylatban igen profi ligát jelent az egyetemi csapatok bajnoksága is. Mint volt kosárlabdázó, csak tudom, sőt, érdeklődöm is, követem az eseményeket, szeretem nézni. Fakultatív napjuk volt, ő meg ide kifeküdt, egyedül maradt, beszélgettem vele egy órát. Eleve tarhálni indultam, leszögeztem az elején, hogy pénzért vagyok hajlandó, kinyomott valami 200 fontot. Mondtam neki, hogy az kevés, 500 font kell. Visszavette a kétszázast és adott öt darab százast. Mondom, jól van, innentől fogva már nem rossz. Elköszöntünk szépen egymástól, és abbahagytam arra a napra a tarhálást, ugye, ne kísértsük az Istent, egy napra elég ennyi.
– Olyan volt, hogy nem ment a tarhálás?
– Volt.
– Éheztél?
– Na, éhezés azért nem volt, annyira nem.
– A hajléktalan nőkről mi a véleményed?
– (Iszik a flakonból.) Akkor inkább legyek buzi! Látnod kell, hogy hogy néznek ki a hajléktalan férfiak, meg hogy néznek ki a hajléktalan nők. Az alkoholizmus sokkal előbb kiütközik egy nőn külsőleg, mint egy férfin. Maximum egyszer-kétszer volt alkalmam elcsípni pár hétre egy intézetből kiszabadult friss húst, akinek még nem torzult el a feje az alkoholtól. Például egy 30-35 éves hajléktalan nőnek egyszerűen eltorzul a feje, úgy néz ki, mint egy 50 éves. Ez egy genetikai dolog, hogy a nők szervezete nehezebben bírja a folyamatos stresszt, azt a folyamatos bombázást, amit az alkohol okoz az agysejtjeikre meg a szervezetükre. Ez nem lenézés a nőkkel szemben, ez biológia.
– Ha módodban állna alakítani a társadalmat, akkor min változtatnál, hogy a jövő szebb és boldogabb legyen?
– Most ez science-fiction [6] ? Az az igazság, hogy nem tudok jobbat. Nem tudom, ki mondta, hogy a demokrácia nem tökéletes, de még mindig a legjobb..., ugye Churchill mondta..., még nem találtak ki jobbat, ezzel maximálisan egyetértek. Ha komplexitásában nézzük a dolgot, nem tudok jobbat, mert ilyen vagy olyan aspektusból lehetne jobbat csinálni. Ugye Hitler is csinált bizonyos szempontból jobbat, Sztálin is másik szempontból csinált jobbat, de a társadalom teljes aspektusából nézve, ami az egyiknek jó, a másiknak nem jó. Az egyensúly megteremtése a legnehezebb dolog a világon, hogy nekem is jó legyen meg a Várszeginek is jó legyen, a leggazdagabbnak... Egy kicsit több tisztességet meg etikát azért elvárna az ember a politikusoktól. A többsége megélhetési politikus, nézd meg az életútjukat, a pályafutásukat, ha visszavonulnak a politikától, semmijük nem lesz. Nem a Gyurcsányról beszélek, nem Orbánról, nem az elitről. A második vonalról beszélek, arról a kétszáz emberről, aki még ott ül, nyomja a szavazógépet, ők megélhetési politikusok, nekik nincs más választásuk. Olyanok, hogy ha innen kirúgják, akkor kivárja azt az időt, ameddig kötelező függetlennek maradni, és rögtön átül máshova, ilyenné lett a Lezsák is. Jó, az Orbán se volt ilyen faszfej 15 évvel ezelőtt, én imádtam, amikor beült a Parlamentbe szakállasan meg farmerdzsekiben, nagy csávó volt, bazmeg, minden fiatal imádta, a Fidesz volt a királyunk. És mi lett belőlük? Egy konzervatív párt. Ki gondolta volna, hogy ez lesz? És ki gondolta volna, hogy az SZDSZ eltűnik a süllyesztőben? Azon viszont külön csodálkozom, hogy a Kisgazdapárt, Torgyánnal az élen, addig húzta, ameddig.
– Ha újra kezdődne az életed, min változtatnál?
– Nem hagynám ugyanígy megtörténni, egyet változtatnék. Nem ilyen vehemensen lépnék föl a szüleimmel annál a vízválasztó vonalnál, hanem inkább taktikusabb álláspontot képviselnék, próbálnék kiegyezni velük. Ők is hajlanának, mert nem bunkók, nem buták.
– Tudják, hogy az utcán vagy?
- Nem. Ha hazatelefonálok, azt hazudom, hogy albérletben vagyok és dolgozom.
- Ezt évek óta elhiszik?
- Igen.
– Karácsonykor se mégy le?
- Kétévente. Be is baszna, hogyha tudnák, hogy utcán vagyok. Azért mondtam, hogy a vezetéknevemet még véletlenül se említsd sehol, mert a szüleimnek vannak ismerősei különböző főiskolákon. Néha összefutok velük, de van olyan mázlim, hogy mindig akkor találkozunk, amikor jólöltözött vagyok. Ne öltöny-nyakkendőre gondolj, hanem márkás cuccra, frissen borotválva..., legalábbis eddig így volt, remélem így is marad. Itt a kilábalás egyetlen eszköze, hogy vissza kell mennem Angliába, ott volt nekem ”life is good”[7]. Van egy felsőfokú nyelvvizsgám angolból, meg egy középfokú francia, a faszt keresek én itt?
– Mitől függ, hogy végrehajtsd az elhatározást?
– (A flakonos bort mutatja.) Figyelj, tudod, milyen nagy betegség ez? Ne tudd meg. Ez egy igen húzós játék. Reggel öklendezek, köhögök, minden bajom van, de muszáj innom, különben nem vagyok magamnál. Viszont ez már orvosi dolog, sajnos így működik az emberi szervezet.
– Szólsz az orvosnak, hogy utaljon elvonóra?
– Öt éve volt olyan, hogy másfél évig nem ittam. Fölszívtam magam anyagilag, saját kétszobás albérlet, színes tévé, hifi, dvd, anyám tyúkja. Csak utána fene nagy szabadságomban megint elkezdtem inni, elúszott minden. Úgy kezdtem, hogy áh, mi egy sör? Megittam, semmi gond, következő hétvége, még egy sör... Az kéne, hogy egy leállást produkálni megint, és közben összeszedni egy nunut, aki megfog a gallérodnál, visszaránt, és akiért érdemes engedni visszarántatni magadat.
– Családot alapítottál már?
– Minek? Hát magamat nem tudom eltartani. Nem akarom azt csinálni, mint mások, ezer példát tudok, hogy ott a gyerek, és fölnő, hogy nincs apja. Ha majd egyszer lesz egy egzisztenciám, ha lesz, akkor igen. Egyébként minek? Olcsóbb a gumi. Cinikusan hangzik, viszont igazabb. Nem azt mondom, hogy ne éljünk nemi életet, mert az kellemes és nagyon jó dolog, imádom, de gyereket ne csináljunk linkre.
– Mi az élet értelme?
– Ha ezt tudnám, akkor nem itt tartanék.
– Mi lenne jó cím egy hajléktalanokról szóló könyvnek?
– ”Hard life”.
Az interjút Kiss Géza készítette
[1] “hard life”: “kemény élet”
[2] “No smoke.”:’Nem dohányzom.”
[3] alkesz: alkoholista
[4] for example: például
[5] “Oh, won’t you buy me a Mercedes Benz”: “Óh, Lord, nem vennél nekem egy Mercedes Benzt?”
[6] science-fiction: tudományos-fantasztikus
[7] “life is good”: “jó az élet”
A Csillagszálló üdvözli a NOL olvasóit.
