A tél végén, amikor már magasabban jár a nap, a növények belső órája ébresztőt jelez. Ez az időszak az, amikor a magokból palántát lehet nevelni. De ilyenkor érdemes a felkopaszodott szobanövényeket kozmetikai műtét alá vetni.

A magvetés egyszerű. A növényszaporítás egyik lehetősége a maggyűjtés és ebből új egyedek nevelése. Ehhez tudni kell, hogy a hibridek magjai nem alkalmasak a növény reprodukálására. Aki hibridről gyűjtött magot vet, csodálkozhat, mert az esetek többségében a kikelt palánta csak nagyjából hasonlít szülőjére, inkább valamelyik nagyszülőjére hajaz. A hibridizáció sajátossága ugyanis, hogy a jó tulajdonságokat alkalmilag, együttesen nem öröklődően párosítja. A "stabil" fajok és fajták magja gyűjthető, és megfelelő időben vethető. A magvetési szezonban mindenütt kaphatóak a csábítóan díszített virágmagos tasakok. Ne hagyják magukat elcsábítani, nem mindig lesz olyan a kikelt növény, mint amit a fénykép mutat. A kezdőknek inkább a büdöske palántázásával kellene próbálkozni, mint az orchideák szaporításával. Érdemes alaposan elolvasni és megfogadni a vetési útmutató tanácsait is.

Tejfölös vagy papíriszap pohárba, mini cserépbe, bármibe vethető a mag. Az ablakpárkányon a 20 fok körüli folyamatos meleg és a kikelés után, 8-10 órás fény mellett, csak arról kell gondoskodni, hogy ne pangó vízben álljon a növény. Érdemes néhány száz forintért párkányra való, fedeles szaporító edényt vásárolni. Ez mini üvegházként javítja a növények kikelésének esélyeit.

Aki a házilagos vegetatív növényszaporítás fortélyait szeretné megismerni, annak némi biológiai ismeretre kell szert tennie. Mindenekelőtt meg kell tudni különböztetni a levélnyelet, a hajtást, a vesszőt, az ágat, a különböző gyökérképleteket. Ilyenkor a növényi részek reprodukálják az eredeti növényt. Genetikai értelemben ez a klónozás. Ha a dugvány egészséges növénytől származik, és a növekedéshez szükséges feltételeket biztosítják, ingyen jutnak új növényhez. Aki teljes értékű növényeket akar azonnal, jobb, ha készen vásárolja a kertészetekben. Arra, hogy mire képesek a kertészek, az orchideák lehetnek a példák. A legszebbeket csodálhatják meg március 15. és 18. között a városligeti Vajdahunyad várában, a Mezőgazdasági Múzeumban rendezett orchidea- és broméliakiállításon.

Vannak olyan közkedvelt dísznövények, amelyek nedvei mérgezőek. Ezért a munka elkezdése előtt ajánlatos gumikesztyűt húzni. Különösen veszedelmes a leander, a borostyánfa, a filodendron, a diffenbachia és a viaszvirág.

Többféle dugványozási technika létezik. A szobanövények, félig edzett évelők többsége zöld dugvánnyal szaporítható. A kora tavasztól a nyár végéig, hosszabb szárral szedett leveleit úgy is lehet gyökereztetni, hogy vizes edénybe kell állítani. Az edényben mindig friss víz legyen. Ha megjelennek a gyökerek, a zsenge dugványokat gyakorta öntözött virágföldbe kell ültetni. Az eljárás rendkívül egyszerű, ám hosszadalmas, ugyanis általában a vízben gyökeret eresztett dugványok lassan kapaszkodnak meg a földben.

A pozsgás és vastag, lágyszárú évelőket levéldugványnyal lehet egész évben a szabadban, hidegebb időben a lakásban fiasítani. A kiválasztott levelet éles késsel kell levágni, és a levelet vagy a levélnyelet a cserép földjébe ferdén be kell dugni, úgy, hogy egy kevéske a levegőben maradjon. Aztán jön a locsolás, a párásítás. Minden második biztosan megered.

A dugványozókat segíti a gyökereztető hormonpor is. Csak a dugvány tövét kell porba mártani, amely levél- és gyökérdugványokhoz nem használható. A legtöbb kertészeti áruházban kapható készítményből azonban a megadott dózisnál inkább kevesebbet, mint többet kell használni.

A jövő héten a palántavásárlásról írunk.

Házilagosan szaporított diffenbachia