Március 15-ével kapcsolatban blöffszagot érzek.

A végső lökést nem az úttorlasz ellen végrehajtott hashajtós terrortámadás adta, még csak nem is a számszeríjas öszszeesküvők leleplezése. A végső lökést a napfény adta, ahogy az Astoria felől sétáltam a Kálvin tér irányába, miközben langyos szellő lengedezett, az emberek pedig felemelt fejjel korzóztak, kigombolt kabátban, már-már mosolyogva.

Elképzeltem, ahogy egy közeli alvóváros sufnijában az összeesküvők húrozzák a számszeríjat, és maszkokat készítenek sísapkákból manikűrollóval, amikor az ablakon betéved egy napsugár. Még húroznak, nyírnak egy kicsit, de aztán egyikük azt mondja, hogy menjenek már ki a kertbe, ahol levegő van, pad a diófa alatt, és kicsit pihenjenek ebben a nagy összeesküvésben.

Kiülnek, és eszükbe jut, hogy a tavasz már majdnem olyan, mintha lemondott volna Gyurcsány Ferenc, sőt, talán még annál is jobb, viszont a rendőrségi fogdák büdösek és sötétek, nem beszélve a kórházakról, ahol a sebesültektől is beszedik a vizitdíjat, ami "szabadságharcosok" és "forradalmárok" esetén duplán megalázó. Nem állítom természetesen, hogy Nyitrai-Nyakó összeölelkezéssel kezdődik majd az ünnep, és azzal végződik, hogy Orbán Viktor kiül a diófa alá Gyurcsány Ferenccel, hogy megbeszéljék a félreértéseket. Lesznek tüntetők, lesznek tüntetések, de valahogy nincs benne a levegőben a cirkusz eszkalációja, csak némi lanyhuló duzzogás, ami teljesen rendjén való, elvégre mégiscsak megalázta ezt az országot a miniszterelnöke, és ez nem gyógyul valami gyorsan.

Nemcsak én érzem egyébként így, a Fidesz vezérkara is ugyanerre a következtetésre juthatott, ezért radikalizálódik a hisztériáig, mivel annál nagyobb arcra hullást nem tudok elképzelni a polgári szövetség számára, mint egy viszonylagos nyugalomban lezajló március 15-ét, amikor az emberek elvannak, sétálnak a napon, tapsolnak Orbán Viktornak, aztán hazamennek, anélkül, hogy elkergetnék a hazug és illegitim kormányt. Van még pár nap, addig folyamatosan ordítani kell, mert különben előfordulhat, hogy mindenki kimegy a telekre, aztán ott fog ácsorogni Morvai Krisztina hajnalig a Kossuth Lajos utcán a gyermekeivel, és senki sem akarja majd könnygázzal és gumilövedékkel megfenyegetni.

Borzalmas lenne: sok-sok békés tüntető, és sok-sok békés rendőr! Ha nem sikerül senkit kiborítani annyira, hogy bazalttal dobálózzon, tankot indítson, megtörténhet az a szégyen, ami a legutóbbi Márciusi Újra Kezdés alkalmából, hogy a nép egyáltalán nem akarja újra kezdeni, nyugodtan akar maradni, pedig akkor egy tényleges diktatúra, tényleges diktátora uralkodott itt, és még azzal sem vigasztalhatták magukat az emberek, hogy a következő választásokon majd jól leváltják. A Fidesz igazi kudarca ez lenne.

Szeptemberben sikerült pár tízezer embert megcsavarintani, akik látványosan és erőszakosan követelték a miniszterelnök lemondását, de azóta hónapok teltek el, és ha jól látom, még a Fidesz sem maradt a Kossuth téren Gyurcsány távozásáig, hanem szépen visszasunnyogott a Parlamentbe. Jelenleg a Fidesz vezetőségén kívül senkinek sem érdeke ez a lemondás, és ha ezt nem is fogják az emberek magukban érvek láncolatával levezetni, azért elég pontosan érzik. Maradni mindig könnyebb, mint menni, és az idő a maradóknak dolgozik.

Petőfi Sándor azért elég hülyén nézne az árpádsávos kokárdák láttán, és csak remélni merem, hogy a legkitartóbbak sem viselik majd ezeket a következő választásokig.