Valóban ilyen rózsás a helyzet?

Juhász Ferenc felszámolta a sorkatonaság intézményét, oszt jó napot. Az általa késve meghirdetett reform - lásd az ÁSZ jelentését - születése pillanatában "elvesztette minden realitását", hiszen a tervezett évi 400 milliárdnál több forint helyett rendre 300 milliárdnál kevesebb jutott a tárcának

Tény, hogy a budapesti vízfej létszáma azonos a csapatokéval, vagy nagyobb 1999, a 45000 fős létszámra való beállás óta. Örömteli hát, hogy végre akad egy honvédelmi miniszter, aki elhatározta, hogy ezen változtat. A gond az, hogy ez a strukturális aránytalanság csak egyik - igaz nem lényegtelen - eleme a tárca alá tartozó minden területen fellelhető strukturális aránytalanságoknak. A 2007. évi költségvetésen tanulmányozhatjuk, mit kell érteni a HM finanszírozási nehézségein. A tárca költségvetésének 47,6 százalékát teszik ki a bérjellegű kiadások, 36,8 százalékát a dologi kiadások, 3,2 százalék a tartalék, marad fejlesztésre 12,4 százalék. Ez a világon egyedülálló. A költségvetés nyolcadrészéből nem lehet érdemi fejlesztéseket végrehajtani. Főleg akkor nem, ha a tárca a Gripen-szerződés fogságában vergődik, miközben a NATO a szárazföldi képességek fejlesztését igényelné. Ezért van az, hogy elmaradt a "könnyű, páncélozott szállító járművek" Juhász által beharangozott beszerzése. Ma katonáinkat olyan nyitott Mercedesekkel küldjük Afganisztánba, amelyek egy közlekedési balesetben sem nyújtanak biztonságot a katonáknak, nem hogy fegyveres támadás ellen védenék őket. Ez megint csak a magyar haderő jellegzetessége.

El kellene érni, hogy a költségvetés 30-40 százaléka legyen felhasználható fejlesztésekre. A bérjellegű kiadásokat - és ezzel együtt automatikusan a dologi kiadásokat is - létszámcsökkentéssel lehet mérsékelni. Szekeres Imre tett is ennek érdekében lépéseket. A 2006 végén meglévő több mint 30000 fős létszámot 4100 fővel csökkenti 2007-ben, így a 2007-es költségvetési létszám 26 552 fő. Ezt év végéig további 1882 fővel, 24 670 főre kívánja csökkenteni. Ad-e ez reális esélyt a finanszírozási gondok megoldására? Szerintem nem, mert az állománykategóriák között és a rendfokozati struktúrában fellehető aránytalanságok felszámolásáért nem történik semmi. A honvédség 2007-es költségvetési létszámadatai szerint 6290 tiszttel, 7838 zászlóssal és tiszthelyettessel, 6970 fő legénységi állományú és 5058 közszolgálati alkalmazottal kívánják megoldani a feladatokat. Sehol a világon nem létezik olyan struktúra, ahol egy tisztre egy tiszthelyettes és egy legénységi állományú katona jut. Ha a miniszter nem gondolja azt, hogy a tisztek létszámát harmadolni, a tiszthelyettesekét felezni, a szerződésesekét pedig nem csökkenteni, hanem növelni kellene, akkor soha nem lesz működőképes hadereje. Elvárható lenne, hogy egy tiszt alá két-három tiszthelyettes, négy-kilenc legénységi állományú tartozzon, s vonatkozzon ugyanez a rendfokozati struktúrára is: egy altábornagy, három vezérőrnagy, kilenc dandártábornok, 27 ezredes, 91 alezredes stb. Ennek ma nyomait sem látjuk. A tisztek között őrnagyból van legtöbb, a tiszthelyettesek között főtörzsőrmesterből, a legénységi állomány 70 százaléka pedig szakaszvezető. Ez azért teljesítmény...

A honvédségi sikerpropaganda másik eleme az új szervezet, a székesfehérvári összhaderőnemi parancsnokság (ÖHP) hungarikumként való bemutatása. A székesfehérvári parancsnokság még a Varsói Szerződés idejében jött létre azzal, hogy ez lenne a hadba vonuló 5. hadsereg parancsnoksága, az orosz déli hadseregcsoport alárendeltje. Az itthon maradó budapesti 30000 fős vízfej így biztosan felmentést kap a lövészárokból. A csapatok a rendszerváltást követően fokozatosan kikoptak a parancsnokság alól, végül a Juhász-féle reform már csak békefunkciókat szánt neki, ami szakmai abszurdum, hiszen háborúban annak kellene vezetnie a csapatokat, aki békében felkészítette azokat. Az összhaderőnemi parancsnokság alapító állománygyűlésén a köztársasági elnök azt mondta, hogy ezzel a vezetés és a végrehajtás egy szintre került. Ez meg vezetéselméleti abszurd. Azt is mondta még az elnök, hogy ez a felállás más országok számára is példaértékű. Ezzel meg az a baj, hogy a szövetségen belül a 10000-20000 fős csapat az hadosztály, rendelkeznie kell három-négy dandárral vagy ezreddel, a parancsnoka vezérőrnagy rendfokozatú lehet a NATO transzformációs parancsnokság előírása szerint. A magyar ÖHP alá kb. 20000 katona tartozik majd, mégis altábornagy a parancsnoka, négy vezérőrnagy-helyettessel. Ilyen rendfokozati struktúrával a NATO-ban hadtestet kellene vezetni! Ne csodálkozzon az elnök úr, ha a hungarikum nem lesz más országok számára követendő példa.

Az ÖHP-nek van egy halom előre láthatóan kétségesen működő eleme. A HM és a Vezérkari Központ integrációja kapcsán felszámolták a vezérkarban a NATO által elfogadott úgynevezett J struktúrát: J1 a személyügy, J2 a hírszerzés-felderítés, J3 a műveletirányítás, J4 logisztika stb., egészen J9-ig. Most az ÖHP-nál helyreállítják ezt a struktúrát, de néhány eleme, például a katona-civil kapcsolatok szervezete (J9) Budapesten fog működni. Kétséges, hogy fogják ezt Székesfehérvárról irányítani. De az is kétséges, hogyan fogja a Budapesten szétválasztott személyügyi és humán szekció a Fehérváron egységes J1-et irányítani. Egyáltalán, miért nem veszi észre a honvédelmi miniszter, hogy a személyügytől elválasztott humán szekció az egykori Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökségének reinkarnációja? (Egy pénztelen, 10-15 aktivistából álló "civil bagázs"-nak a radarral kapcsolatos népszavazáson a 127126 szavazásra jogosultból mindössze 41328 főt sikerült az urnák elé szédítenie. A többi, köszönhetően a 100 milliós költségvetésű HM kommunikációs stáb személyre szabott marketingjének, otthon maradt. Ezzel elhárult minden akadály a NATO-radar Tubesre való telepítése elől. Vagy mégsem?)

Az is magyar abszurd, hogy egyedül a magyar haderőnek nincs szüksége a tartalékosként a seregből kiváló profi katonákra.

El kellene kezdeni végre a szövetség kínálta tanulási és egyéb lehetőségeket kihasználni ahelyett, hogy a - még mindig a Varsói Szerződés illatát árasztó hülyeségeinket próbálnánk "hungarikumként" rájuk tukmálni.

A szerző nyugállományú alezredes