A kezdet megrajzolja az életpályát
A szülők kicsit aggódva hagyták a gyerekházban a csemetéiket idegen emberekre. Más megoldást viszont nem találtak, a távoli rokon temetésére ment az egész utca, nem volt kire hagyni őket. A gyerekeket a színes környezet, a soha nem látott játékok viszont már az első pillanatban elbűvölték. Így a hazamenetelre csak azzal az ígérettel voltak rávehetők, hogy másnap újra jöhetnek. A kisváros - a korai fejlesztésre indított modellprogram részeként létrehozott - gyerekháza megtelt élettel. A két-három évesek odaszoktak, az ügyességi játékok és a szakértő pedagógusok koncentrálni tanították őket, a társasjátékok pedig együttműködésre és a vereség elviselésére okították a kicsiket. Mindezek olyan készségek, amelyek nélkül már az iskola első évében sem lehet boldogulni.
Ezek a gyerekek talán nagyobb eséllyel törnek ki abból a - szegénységbe és munkanélküliségbe vezető - csapdából, amelybe szinte teljes bizonyossággal beleesnek azok, akik felkészületlenül kerülnek be a hazai oktatási rendszerbe. Kutatások tanúsága szerint a rosszul tanuló elsősök szinte mindegyike rossz eredménnyel fejezi be az általános iskolát. A korreláció az első és a nyolcadik osztályban elért tanulmányi eredmény között 0,86, nagyon közel a teljes mértékű megegyezést mutató egy egészhez. Hasonlóképpen nagyon szoros az összefüggés a szülők - különösen az anya - és a gyerekek iskolai végzettsége között. A rossz helyzet újratermelődését és családi meghatározottságát igazolja az a - KSH adatai alapján készített - tanulmány is, amely szerint 2001-ben a legszegényebb családok - 20-25 év közötti - gyerekeinek fele volt munka nélkül, míg a magasan képzett családok gyerekei között hét százalék alatt volt ez az arány. Mindez mutatja tehát, hogy a kora gyerekkorban megszerzett készségek és az otthoni háttér határozza meg a felnőttkori esélyeket.
A gyermekes családok szegénységének csökkentését, a gyerekek helyzetének javítását célzó, "Legyen jobb a gyerekeknek" címszóval most formálódó, 25 évre szóló nemzeti stratégia hosszabb távon tehát akkor lehet sikeres, ha megszűnik vagy legalább csökken a képzetlen alacsonyan iskolázott rétegek "újratermelődése". Ennek feltétele pedig, hogy a családok is minél kevésbé örökítsék tovább azokat a hátrányokat, amelyek szinte teljes bizonyossággal zsákutcába futtatják a gyerekeik életét is.
A stratégiát hároméves programokra bontják le - az első ütem most készül az érintett tárcáknál -, a végrehajtás felelőseinek, határidőinek és eszközeinek megnevezésével. Kovárik Erzsébet, az SZMM miniszteri biztosa elmondása szerint minden ütemben meghatározzák a legfontosabb célokat, és ahhoz rendelik a - döntően uniós - forrásokat. Az első három évben a kormányprogramnak megfelelően a mélyszegénység felszámolása kap elsőbbséget, az, hogy bizonyos jövedelmi szint alatt ne éljenek gyerekek. Ennek elérésére többféle eszköz áll a kormányzat rendelkezésére. A kormány dönt, hogy a javaslatok közül melyiket fogadja el. A Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportja javaslata például a családi pótlék további differenciálása, megemelve a legszegényebb nagycsaládosok számára adott támogatást. Így a gyerekek nagyobb eséllyel jutnak megfelelő minőségű ételhez és egészségesebb életkörülményekhez - például fűtött otthonhoz -, ám ez ahhoz még kevés, hogy ne járják végig ugyanazt a zsákutcába vezető munkavállalói karriert, mint szüleik.
Az iskolában csekély valószínűséggel hozhatók be a kisgyerekkorban elszenvedett hátrányok - ezzel Kovárik Erzsébet is tisztában van. Ezért már ma is különböző támogatásokkal ösztönzik az önkormányzatokat, civil szervezeteket, hogy korai készségfejlesztést segítő közösségi intézményeket hozzanak létre, működtessenek.
A tapasztalatok szerint a természetbeni ellátások - iskolai étkeztetés, könyv, tanszer, üdülés és a közlekedés támogatása - esélyjavító hatásai jelentősek. Jelenleg a gyermekvédelmi kedvezményre jogosult családok gyerekei számára ingyenes az óvodai és alsó tagozatos étkeztetés, a három- vagy többgyermekes nagycsaládosok is ötvenszázalékos kedvezményt kapnak. A miniszteri biztos beszámolt arról a javaslatról, hogy 28 hátrányos helyzetű térségben minden általános iskolás gyermek számára váljék ingyenessé az iskolai étkezés. Ez azonban azért aggályos, mert a máshol élő, hasonlóan rossz helyzetben lévő gyerekek kimaradnak ebből a támogatásból. Azt, hogy az ingyenes étkeztetés a felső tagozaton tanuló szegény családokban nevelkedő gyerekek esélyeit is növelné, az államtitkár nem vitatja, ám ehhez hatmilliárdos többletforrás kellene.
A kisebb településeken élő gyerekeket az is hátrányos helyzetbe hozza, hogy gyakorlatilag nincs bölcsődei férőhely. Ez nemcsak azért gond, mert jóval jobb anyagi helyzetben vannak azok a családok, amelyekben az anya is dolgozik, hanem mert bizonyos alapkészségek elsajátítására az élet első három éve a legalkalmasabb. Viszont a bölcsőde a legdrágább gyerekintézményi forma. Már most támogatják tehát az integrált megoldásokat, például, hogy a 18 hónaposnál idősebb gyerekeket az óvodákban, családi napközi otthonokban fogadni tudják.
A gyerekszegénység csökkentésében, a gyerekek esélyének növelésében már támaszkodhatnak az ország öt térségében több mint három éve indult Biztos Kezdet modellprogramra. A program részeként a főleg bölcsődéskorú gyerekek számára kialakított gyerekházakban nemcsak a kicsiket, hanem - velük együtt - a szülőket is megtanítják játszani, közösen feladatokat megoldani. Védőnők, gyerekorvosok, a családsegítő szolgálat munkatársai, valamint a munkaügyi központok tanácsadói is időről időre elérhetők itt.
Szomor Évának, a program koordinátorának elmondása szerint ezen az öt helyen eddig 800 gyereknél segíti a program azt, hogy környezete miatt ne legyen az iskolában már az indulásakor kudarcra ítélve.
