A szerző filozófus

Beszéljük meg, hogy miért ne lehetne ma a magyar baloldali ifjúságnak nemzetközi forradalmi példaképe az argentin orvos, Ernestó Guevara de la Serna, a legendás "Che" Guevara? Akinek "legendáját" a latin-amerikai népek szenvedései ellen vívott forradalmi harcai formálták meg. Guevara e népek szenvedéseivel, forradalmi harcaival egybefonódó életútja sok tekintetben kulcsot ad a latin-amerikai népek életének, szenvedéseinek, forradalmi harcainak megismeréséhez is. Guevara forradalmi tevékenységét "gyilkosságoknak", "terrorizmusnak" nevezni alaptalan és gátlástalan rágalmazás.

Amikor Guevara 1951-ben, orvosi tanulmányainak befejezése előtt, 23 éves korában egy barátjával először motorbiciklin, majd vonaton, csónakon, de főleg gyalog körbeutazta az egész dél-amerikai kontinenst, a maga leplezetlen formájában ismerhette meg a durva, kegyetlen valóságot. Az akkori 240 millió latin-amerikai lakosból 140 millió rendszeresen éhezett, 100 millió analfabéta volt, legalább 100 millió orvosi kezelés és gyógyszer hiányában különféle betegségekben szenvedett. A latin-amerikai lakosság élettartama az európainak fele, a gyermekhalandóság pedig a nyolcszorosa volt. Guevara megismerhette útja során több latin-amerikai országban a legszélsőségesebb helyi reakció diktatórikus uralmát, nyílt vagy burkolt függését az Amerikai Egyesült Államoktól, és ezen országok katasztrofális gazdasági elmaradottságát. Csoda, hogy az emberek szenvedése iránt oly fogékony, az igazságtalanságokat gyűlölő és ellenük lázadó fiatalember útja végére "szelíd motorosból" meggyőződéses forradalmárrá vált?

Guevara 1952 őszén visszaérkezett körútjáról Buenos Airesbe, fél év alatt abszolvál 17 egyetemi vizsgát, megvédi disszertációját. 1953 tavaszán megkapja orvosi diplomáját, majd egy argentin forradalmár rábeszélésére Guatemalába megy orvosként dolgozni, ahol betegei, elsősorban nagyon szegény munkások, parasztok az iránta érzett szeretetük, megbecsülésük alapján Guevarát elnevezik "Che"-nek. Ez a rövid indulatszó egész Latin-Amerikában az elragadtatás, az öröm kifejezésére szolgál, de a közbeszédben a megszólítására is használatos volt. Guevara elfogadja ezt a becenevet.

Che guatemalai tartózkodása alatt drámai események robbantak ki az országban. Az USA 1200 zsoldossal nyílt katonai agresszióval megdöntötte Arbenz elnök baloldali, polgári demokratikus kormányát. Guevara Mexikóba menekült. A főváros fő kórházában kapott állást. Ott egyik betege, egy Nico Lopez nevű kubai forradalmár bemutatta őt Raul Castrónak, aki pedig összeismertette bátyjával, dr. Fidel Castróval. Che Guevara csatlakozik a Castro vezette nyolcvanegy kubai forradalmárhoz, és velük együtt 1956. november 25-én éjjel a kis "Granma" nevű hajó fedélzetén elindul Kuba felé, harcolni Kuba szabadságáért. Che ekkor 28 éves... Ettől kezdve már ismertebb (ugyanakkor félreismertebb is) Guevara forradalmár-pályafutása. A partraszállás pillanatától kezdve súlyos harcokat vívnak Kuba félelmetes, kegyetlen diktátorának, Batistának csapataival. A harcok során Che Guevarát őrnaggyá nevezi ki Castro (ez volt a legmagasabb katonai rang a forradalmi kubai hadseregben). 1959. január 1-jén Guevara vezetésével a forradalmi partizánhadsereg elfoglalja Santa Clara városát, majd Castro parancsára másnap, január 2-án hajnali 5 óra 30 perckor Che Guevara vezetésével benyomulnak Kuba fővárosába, Havannába - és elfoglalják azt. Ezzel győzött a kubai forradalom. A győzelem után Guevara lesz a Forradalmi Milícia parancsnoka, majd néhány hónap múlva kinevezik a Kubai Nemzeti Bank elnökévé, 1961-ben pedig a forradalmi kormány iparügyi minisztere lesz. De Che egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy az ő hazája egész Latin-Amerika. Ő ízig-vérig forradalmár volt, tisztségek, címek nem érdekelték, és nyilván nem is akart állami bürokratává válni.

Guevara 1965 márciusában levelet írt Fidel Castrónak, amelyben lemond kubai állampolgárságáról, tisztségeiről, és bejelenti, hogy elmegy fegyverrel harcolni az imperializmus ellen "valahová Latin-Amerikába..."

Latin-Amerika népei szemében ekkor vált igazán nemzetközi forradalmárrá, legendás hőssé. Szinte mindenhol látni vélték, ahol fegyveres forradalmi harc folyt az imperializmus ellen. A valóságban Bolíviába ment és a bolíviai gerillaharcok élére állt. De csak fegyveres katonai partizánakciókban. Fegyveresen, szemtől szembe partizánok és a diktatúra zsoldosai. Soha nem követett el civilek vagy egyes politikusok ellen gyilkosságokat vagy terrorakciókat (és ezt társainak sem engedte meg). Chet viszont Barrientos bolíviai diktátor harcosai valóban szó szerint meggyilkolták 1967. október 9-én, amikor egy fegyveres összecsapás során sebesülten elfogták.

A harcok közben írta meg híres Naplóját, amelyet halála után a Che iránti tisztelete kifejezéseként maga a bolíviai belügyminiszter juttatott el Kubába. Che Guevara a tiszta forradalmár eszményképévé vált. Ha valakinél, nála a szabadsághoz való ragaszkodáson alapuló erkölcsi hit, meggyőződés és a tettek valóban egybeforrottak. Nem lehet csodálkozni azon, ha szerte a világon a fiatalok közül sokan őt választják példaképüknek ma is.

Az sem véletlen, hogy az ilyen típusú személyiségeket a "hivatalos" politikusok, a bürokraták, a parttalanul liberális polgári körök, csoportok sehol nem szeretik. És az igazság az, hogy Che Guevara kultusza a szovjet-típusú pártdiktatúrákban sem volt kívánatos. Nálunk sem. Engem néhány volt tanítványommal, hallgatómmal együtt 1971 januárjában "összeesküvésre irányuló előkészület" vádjával letartóztattak és elítéltek egy klasszikusnak mondható koncepciós politikai perben, s tárgyalásunk során azt is felhozták velem szemben "negatívumként", hogy a lakásomban az íróasztalom fölött Che Guevara képe volt. Mai lakásomban is ott van ez a kép, mert én 75 éves koromban is példaképemnek tekintem őt, és egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a mai magyar baloldali szocialista fiatalok is annak tartják, nem pedig "terrorista gyilkosnak". Ettől még nyilvánvalóan nem fognak itthon "fegyveres partizánakciókat" szervezni, csak éppen szimpatizálnak a tiszta forradalmárok példájával, mert nekik is van "szívük", mint minden olyan tízen vagy huszonéves baloldali fiatalnak, akiknek nem közömbös a kizsákmányolt, nehéz sorban élő emberek sorsa, és akiktől nem idegen a társadalmi igazságtalanságok elleni határozott küzdelem.

Ezért, szerintem jól teszi egy magát baloldalinak nevező miniszterelnök, ha elmegy az ilyen "guevarista" fiatalok közé.