Senkinek sem vagyok az embere
- Ön talán az egyetlen, aki manapság egy táborba tudott öszszehozni csaknem kétszáz jobb- és baloldali értelmiségit. Mindannyian tiltakoztak a művészeti szerkesztőség megszüntetése ellen. Önnel szemben újjászületett a népfront?
- Nem bánnám, ha inkább a támogatásunkra születne újjá az egység, és nem tettem le arról, hogy - nem aláírások formájában, hanem a rádió elfogadottságában - ez három-négy éven belül meg is történjen. Azt kívánom, ne legyen a magyar értelmiségnek ennél nagyobb problémája.
- Úgy véli, "a homokozóban játszva" tiltakoznak?
- Nem mondanám, hogy homokozóban játszanak. Az értelmiség aggodalma részben jogos, részben nem. Amitől nem jogos, az a tájékozatlanság. Az írók, alkotó értelmiségiek jelentős része soha nem dolgozott olyan nagy szervezetben, mint amilyen a közrádióé, következésképp nem ismeri az itteni viszonyokat. Az aggodalom jogos része, hogy a művészetek, az irodalom kellően képviselve lesz-e a rádió műsorában. Mi is azt akarjuk, hogy legyen! Ugyanakkor elkerülhetetlen a mai piaci körülmények között, a hatékony működés érdekében a változtatás, ha úgy tetszik, a rendszerváltás ezen a területen is. Elfogadhatatlan például, hogy a finanszírozás kilencven százaléka bérekre megy el. Kisebb létszámmal több pénzt fordíthatunk a produkcióra.
- Ez nemcsak pénzkérdés. A művészeti szerkesztőség eddig hitelesen képviselte az irodalmat, a kultúrát, autonóm módon határozta meg az értékeket, és azt, hogy mikor mit kell a műsorokban szerepeltetni. Sokak szerint ez az önállósága szűnhet meg, ha a Kossuth adó irányítása alá kerül két kisebb egységre bontva.
- Ami azt a félelmet tükrözi, hogy politikai témákat is felölelő tájékoztató adások szerkesztői beleszólnak majd az irodalmi, művészeti műsorokba. Megnyugtathatok mindenkit, a kulturális műsorkészítők autonómiája ebben az értelemben ezután sem sérül. Az azonban nem tartható fenn tovább, hogy ők ítéljék meg saját munkájuk minőségét is. Kell egy átvevő fél, akinek ugyancsak megvannak a maga értékszempontjai. És ez az integráció azért a Kossuth adón történik, mert az lesz a kulturális műhelyek legnagyobb megrendelője. Ez a legnagyobb költségvetéssel működő adó is, itt az új kulturális és produkciós szerkesztőség biztonsága megerősödik.
- Ön olyan másfél évtized után vette át tavaly a közrádió vezetését, amely alatt az intézmény a politikai zsákmányszerzés áldozatává vált, meghatározó személyiségeinek többsége távozott, műsorai elszürkültek. Mindenki szükségesnek tartja a megújulást, ám sokan attól félnek, a mostani átszervezés, műsorok megszüntetése további értékvesztéssel jár.
- A rendszerváltás előtti évtizedekben a Magyar Rádió nem demokratikus viszonyok között működött, noha voltak kiváló munkatársai és értékes műsorai is. De szükségképpen más volt a közönsége, amikor még az egyetlen rádióként szólt. Manapság széles választékot kínál a kereskedelmi szektor, teret nyert a bulvár, és a tájékozódásnak a tévéken kívül egyre hatásosabb fórumai az internetes portálok. Ebben a helyzetben harminc-negyven éves műsorokkal nem lehet versenyben maradni!
- Kell a kereskedelmi adókkal versenyezni?
- Hiába tiltakoznak némelyek a "verseny" ellen, az adófizetőknek el kell számolni, mire költöttük a pénzüket. Márpedig az utóbbi években a fokozatos közönségvesztés és az elöregedés jellemzi hallgatótáborunkat. Nemcsak a Kossuth, hanem a Petőfi adó hallgatóinak a nyolcvan százaléka is hatvan éven fölüli. Jóformán már csak ők hallgatják e két adót. Sőt, most már az idősebbek is tömegesen fordítanak hátat a közrádiónak.
- Mi ennek az oka?
- Biztosan nem az, hogy lépést tartottunk az igényekkel. Odáig jutottunk, hogy a lehetséges hazai hallgatók kilencven-kilencvenöt százalékát nem érjük el. Ez tarthatatlan. Nem búsonghatunk, hogy régen mennyi értékünk volt, mert ez csak a teljes leépüléshez vezet. Ezzel a legtöbb rádiós is tisztában van. Nincs is a mostani változtatási elképzelésekben olyan, ami korábban föl ne merült volna.
- Eddig miért nem valósultak meg?
- Különböző érdekcsoportok ezer szállal kötődtek ahhoz, hogy minden úgy maradjon, ahogy addig volt.
- Ekkora horderejű, elhúzódó változtatást a rádiós munkatársaknak nehéz ép idegekkel átvészelni. Különösen, ha olykor naponta változnak a hírek arról, hogy ki maradhat, ki nem. Nem lehetne többet tenni tájékoztatásuk, megnyugtatásuk érdekében?
- Mindig lehet többet tenni, de úgy vélem, a lehetőségekhez képest emberségesen próbáljuk végigvinni a változtatást. A rádió vezetői soha ennyiszer nem találkoztak a munkatársakkal, mint most, magam háromszor a teljes gárda előtt mutattam be, mit tervezünk, és válaszoltam a kérdésekre. Csakhogy könynyebb a folyosón véleményt mondani, mint azt nyíltan vállalni. Most is bárki beszélhet velem, írhat nekem e-mailt, akárcsak a többi vezetőnek. Kedd éjszaka küldtük át az új szmsz végső változatát a szakszervezeteknek, amelybe legalább száz javaslatukat beépítettük. Ilyesmire aligha volt korábban példa.
- Igaz, hogy jelentősen csökkentik a külföldi tudósítók járandóságát?
- A fizetést nem csökkenthetjük, nem is akarjuk. Arról viszont valóban kaptak értesítést, hogy kevesebb lesz a költségtérítésük, például a lakásrezsijüknek csak egy részét adjuk vissza a továbbiakban.
- Az egyik kitörési pontként a hírszolgáltatás fejlesztését jelölte meg, hozzátéve, egy-két év múlva mértékadóvá kell válnia a Magyar Rádió híradásának. E szerint most nem tartja annak...
- Általában nem vagyok túl jó véleménnyel a hazai hírszolgáltatásról, tehát nem arról van szó, hogy másokhoz képest vagyunk lemaradva. De bármilyen jó és mértékadó műsor fölépítése évekig tart. Feltétel a jó személyi döntés, témaérzékenység, feldolgozási képesség, és sok egyéb.
- A bátorság, ahogy korábban említette...
- Az is, valóban.
- Mik lesznek az új frontműsorok?
- Nem lesznek "frontműsorok". Sávos műsorszerkezetre térünk át, alkalmazkodunk a hallgatók életritmusához. Hét közben általában mindenki ugyanazon rend szerint tölti el a napját, ezért a műsorstruktúra is ugyanolyan lesz. A közrádió egyik legfontosabb problémája, hogy nem tud reflektálni a napi eseményekre, csak műsorváltozással. Jó előre kitalált, rögzített műsoraink vannak, és ha esik, ha fúj, azok szólnak. Ezután a Magyar Rádió frissebb lesz, élőbb kapcsolatot keres a hallgatókkal, ideértve a kulturális műsorokat is. A Petőfi elsősorban a fiatalok igényes zenei adója lesz, a Bartók továbbra is kulturális adó marad, a Kossuth az említett szellemben alakul át.
- Mikortól lesz új műsorrend?
- A végső dátum június 1. Lehet, hogy a Bartókkal hamarabb indulunk, aztán jövünk a Petőfivel, Kossuthtal, célszerű egy-két héttel eltolni az egyes adók átállását.
- A tervezett elbocsátások oka kizárólag a pénzhiány?
- Az infláció és a megszorító csomag következtében több mint kétmilliárd forinttal, mintegy húsz százalékkal kevesebb pénzből gazdálkodhatunk az idén, mint négy évvel ezelőtt. Ehhez képest ezernégyszáz belső munkatársunk mellett sok külsőssel is dolgozunk. A miénkkel nagyjából azonos feladatot ellátó szlovák közszolgálati rádiónál áprilisra hozzávetőleg hatszázötvenen fognak dolgozni. Sok részlegünkben a munkatársak hónap közepére ledolgozzák a normájukat, és attól kezdve prémiumért készítik ugyanazokat a műsorokat. Azt gondolom, a munkavégzés intenzitása és hatékonysága terén bőven van javítanivaló. A létszámleépítés idejéről, mértékéről még nem született döntés.
- Kétszáz elbocsátandóról hallani, de harminc százalék is szóba került, ami a négyszáz főt is meghaladja.
- A végső szám idén valószínűleg a kettő között lesz.
- Több korábbi intézkedésével, például a jegyzet és a kormányfői interjúk megszüntetésével, a Vasárnapi Újság "megszelídítésével", és néhány személyi döntéssel igyekezett kifogni a politikai szelet a rádió ellen indulók vitorláiból. Milyen a kapcsolata a politikával?
- Eredetileg is azt gondoltam, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy az ember nem köt politikai alkukat. A helyzet ma annál is jobb, mint amit elképzeltem. Talán az egyik kezemen meg tudnám számolni, hány telefonhívást kaptam konkrét intézkedés, műsor kapcsán az eltöltött hét hónap alatt. Semmiféle nyomást, fenyegetést nem éreztem. Lehet, hogy a következő három hónapban, amikor a változtatásokkal, létszámleépítéssel kapcsolatos döntések megszületnek, többen hívnak majd. Mindenesetre a politikai szereplők eddig elfogadták, hogy senkinek sem vagyok az "embere".
