E fejlődésnek - már ha az - van logikája. Szlovákiában balközép irányzatú, Csehországban jobbközép kormány jutott hatalomra. A reformok - földrajzilag pedig a térség - felől nézve azonban van a modellnek egy kakukktojása: a balliberális magyar kormány. Az tudniillik a jobbközép csehekkel pendül egy húron. Illetve: korábbi önmagát éppúgy tagadja vagy inkább haladja meg, ahogyan a mai cseh szocialista elődjét.

Nézzük az alapképletet. Az egészségügy (s benne a biztosítási rendszer) alapvető reformjába, a modell bizonyos fokú piacosításába valamennyi volt kommunista - ma már EU-tagként funkcionáló - ország közül egyedül Szlovákia vágott bele - egy jobbközép kormány alatt. A többiek lényegében semmit sem csináltak. Legfeljebb mímelték, "hazudták". Azután, körülbelül egyidejűleg azzal, hogy a Dzurinda-féle koalíció elveszítette a választásokat, Gyurcsány nyert, és új kabinetje pár hónapos huzavona után rálépett a "szlovák útra". Ezt követte, ugyancsak néhány hónapos szünet után, most februárban, a csehek szlovák/magyar típusú útkeresésének a bejelentése.

Noha erről a magyar közvélemény nagyobbik része valamilyen ismeretlen okból nem tud - a kormánykommunikáció egy újabb gyengéjére tapintunk rá -, a cseh elképzelések nagyjából-egészéből fedik a magyarokat. Lesz vizitdíj, kórházi ápolási díj, receptdíj. Lesz verseny a kórházak között, hogy kevesebb pénzért ki nyújt jobb szolgáltatást, tudniillik azzal szerződik majd a biztosító, amely a továbbiakban nem fizet automatikusan se a rossz, se a túl drága ellátásért. Rögzítik továbbá azokat a maximális kilométertávokat, amelyeken belül a betegnek el kell érnie háziorvosát vagy szakrendelőjét. Megszűnik a tetszőleges rendelő- vagy kórházválasztás. Törvényben fogják rögzíteni, hogy az egyszerű járulékfizetés milyen ellátásokra kötelezi a biztosítót, illetve, hogy milyen készpénzfizetési, illetve pótlólagos biztosítási kötelmekkel jár együtt az alapellátást meghaladó ellátás igénybevétele. (Csípőprotézist például kaphat ingyen is a beteg, de a legjobb minőséget csak pluszbiztosítás vagy közvetlen számlafizetés ellenében.)

Mindez hajszálra ugyanazokból a megfontolásokból történik, mint a magyar reform: megakadályozni az egészségügyre fordított és fordítható pénzek pazarlását és a rendszerrel való visszaélést. (Ma az átlagcseh éppen duplaannyit jár orvoshoz, mint az uniós átlagpolgár.) Miként a magyarnak, a cseh költségvetésnek sincs immár kedve - ha tehetsége volna is még a mienkénél jóval kisebb hiánya és a gyorsabb GDP-növekedés mellett -, hogy folyamatosan ad hoc pénzügyi injekciókkal tartsa a víz felszínén a beteg- meg a gyógyszerkasszát.

Viszont. A csehek nem lennének csehek, ha nem volnának óvatosak, igaz büdzséjük sem olyan feszítő. Az új rendszer bevezetését csak 2oo9 elejére tervezik, egyszóval - gyanúm szerint - bevárják, hogy mi lesz a magyar tapasztalat. De a játszma így is kockázatos. Tudniillik Csehországban a jobbközép koalíciónak hajszálnál is kisebb többsége van egyfelől; s reformjai hasonló érdeksérelmekkel fognak járni, mint a magyaroké, másfelől. Márpedig 2o1o-ben ott is választások lesznek. Fizettetni a kórházi kezelésért választások előtt? Ez akár politikai öngyilkosság is lehet. Az óvatosság tehát, amit a bő másfél éves "rátartás" jelez, a hatalom megtartása szempontjából teljesen kontraproduktív lehet ezúttal. Az időzítés nem látszik jónak.