A hét műtárgya (4)

Mindenki csak rohan, rohan, és közben észre se veszi, micsoda kincsek hevernek itt parlagon. Valóságos csodák, amelyek nélkül Budapest nem volna Bukarest. Még szerencse, hogy mi éberen figyelünk, kezünkben állandóan ott az élesre töltött fotóapparát, és azonnal lövünk, ha kell: nem hagyjuk, hogy e kincsek fölött úgy ballagjon el az idő, hogy hírük-nyomuk se marad, nem tudnánk a fényes utókor csillogó kék szemébe nézni, ha nem örökítenénk meg a főváros méltatlanul elhanyagolt szépségeit. Íme az eheti.


Ezt a posztmodern kompozíciót tanulmányozhatta a héten a közönség az 1-es villamos Flórián téri megállójában, a peron közepén. Az időszaki, szabadtéri tárlatot a BKV-nak köszönhetjük, bár ebben van néhány százalék bizonytalanság, lehet, hogy a peronnak ez a két négyzetmétere nem is a BKV-hoz tartozik, hanem mondjuk az Állami Újraoltó Intézethez vagy a Nemzeti Parafa Egyesüléshez, megszokhattuk, hogy nem minden az, aminek látszik, a múltkor például találtunk egy omladozó aluljárót: fél napig nyomozta három közműcég, hogy melyiküknek kellene rendberaknia. Szóval akkor mondjuk azt, hogy a tárlatot annak köszönjük, aki lehetővé tette.

Nos tehát itt ez a műtárgy, amely a Blokád címet kapta alkotójától. Erről az embernek óhatatlanul mindenféle híres blokádok jutnak az eszébe, főleg a leningrádi, meg a taxis, a művész azonban közölte: egyáltalán nem állt szándékában történelmi témához nyúlni. Célja a figyelemfelkeltés, sőt a sokkolás volt: nemrég hosszabb időt töltött egy általa tapintatból meg nem nevezett Távol-Kelet-Európai nagyvárosban, ahol szomorú és megrökönyödött tanúja lehetett a semmihez sem hasonlítható hanyagságnak, nemtörődömségnek, szervezetlenségnek és igénytelenségnek, és az jutott az eszébe, megmutatja Budapest közönségének, milyen borzasztó volna, ha a dolgok itt is úgy működnének, mint abban a bizonyos távoli városban.

Szerény ítéletünk az, hogy a művész elérte célját: sikerült elborzasztania a publikumot. A kiállítás megnyitóján volt szerencsém megfigyelhetni, hogy a kompozíció mennyire megrázza az előtte elhaladókat; a látottakat nagyjából úgy tudnám összefoglalni, hogy ennyi döbbent arcot egy helyen és egy időben utoljára akkor láttam Budapesten, amikor bejelentették: I. Ferenc József Isten kedvező kegyelméből ausztriai császár; Magyarország apostoli királya, Csehország, Lombardia és Velence, Dalmát-, Horvátország és Szlavónia, Lodomer és Illíria és Jeruzsálem stb. királya; Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia, Kraina és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvaország őrgrófja; Felső- és Alsó-Szilézia, Modena, Parma, Piacenza és Guastalla, Oswiecim és Zator, Teschen, Friaul, Raguza és Zára hercege; Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja, Trient és Brixen fejedelme, Felső- és Alsó-Lausitz, valamint Isztria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja; Trieszt, Cattaro és a szláv őrgrófság ura, a Szerb Vajdaság nagyvajdája stb. halott.

Peronblokád
Peronblokád
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.