Roncsderbi Münchenben?
Idejutott a nagy fehér klub korábbi önmagához képest szánalmas futballcsapata két elszabadult konstruktőrrel, Calderonnal és Capellóval. Az elnök és a szakvezető rövid úton eltávolította a Real Madridból a Real Madrid lényegét, sőt roncsautóvá züllesztette a nemrégiben még elegáns, finom, főúri Rolls-Royce-t. Lassanként már azok is együtt éreznek a Real Madriddal - kivéve persze a Barcelona híveit -, akik sohasem szívelték a klubot arisztokratikus vonásai vagy egyéb okok miatt. Ami biztos: az együttesnek fél esztendeje csak elvétve akadt a tradíciókhoz méltó, akciókban, mutatványokban, gólokban gazdag mérkőzése, és a 2007-ben játszott kilenc bajnoki találkozó közül mindössze egyen sikerült egynél több gólt szereznie a megelőző öt évtized emblematikus látványosságát dermesztően nélkülöző garnitúrának.
A mai BL-visszavágóra nézve azonban kétségkívül biztató, hogy az utóbbi idők relatíve legjobb teljesítményét a Bayern München ellen nyújtotta - igaz, csak egy félidőn át - a rejtélyesen összeválogatott és kétszer ugyanabban a felállításban még véletlenül sem szereplő csapat. Ám a madridi 3-2 egyáltalán nem biztosíték a negyeddöntőbe kerülésre, és még a továbbjutás sem feledtethetné az edző és jó néhány játékos szerződtetése körüli súlyos dilemmákat. Egyelőre semmilyen válasz nincs arra, milyen elképzelés vezérelte Capellót áldatlan munkássága közben, s hogy mit keres - vagyonokért - a Real Madridban Diarra, Gago, Higuain vagy Reyes. (Az utóbbi - Beckhammel együtt - hetekre kidőlt a Getafe elleni, újabban szokásosan semmitmondó hazai 1-1 alkalmával, de a kérdés vele kapcsolatban is megkerülhetetlen.) Ennélfogva az esetleges ma esti sikertől sem várható különösebb fordulat, ráadásul az Európa jelenlegi legjobbjai között aligha említhető Bayernnak legalább annyi esélye van a negyeddöntős csatlakozásra, mint a Real Madridnak. Az ugyan bulváros túlzás, amit a Bild írt: "Tele a nadrágjuk!" (értsd: a madridiaknak), mert a hét idei bajnoki meccsén alig ötvenszázalékos - három-három győzelmet és vereséget, valamint egy döntetlent felmutató - müncheni együttes napjainkban sehol sem kelt pelenkázást indokoló félelmet...
Az aggodalom azonban velejárója a BL-nek, olykor még az előző évad döntőseinél is. Az Arsenal tart az Eindhoven elleni párharc kimenetelétől, mivel Hollandiában 1-0-ra kikapott, és kétséges, hogy Henry pályára léphet-e a második mérkőzésen. Márpedig az első számú londoni csatárklasszis jelenlétére nagy szükség volna, kiváltképp akkor, ha az Alex irányította eindhoveni védelem hasonló precizitással működik, mint két hete a Philips-stadionban. A holland csapat egyébként 99 győzelmet számlál az európai kupák történetében; az lenne a nagy szám, ha már ma bekövetkezne a századik!
A históriát emlegetik Glasgow-ban is, de inkább csak azért, hogy ne kelljen szembenézni a jelen realitásaival. Noha a skótok odahaza nem sokat ígérő 0-0-ra mentek a Milannal, nem győzik felidézni, hogy negyven esztendeje, a BEK lisszaboni döntőjében elbántak a másik milánói csapattal, az Interrel (2-1). Május 25-én, a nevezetes évfordulón nagy partit rendeznek a Celtic Parkban, az olasz bajnokságban 2007-ben még veretlen - hatszor győztes, kétszer "ikszelő" - Milan viszont május 23-ra és Athénra gondol.
Akkor és ott lesz az idei döntő...
