Szavaiból egy furcsa, de nem minden belső logika és történelmi előzmény nélküli ázsiai ország képe bontakozott ki, amelyben a diktatúra ellenére különböző irányzatok versengenek egymással. Egy olyan Észak-Korea, amelyről zárkózottsága és elszigeteltsége - meg intellektuális lustaságunk - miatt szinte semmit sem tudunk.

Akárcsak annak idején George W. Bush, aki öt éve az unió helyzetéről mondott beszédében egy kalap alá vette, és "a Gonosz tengelyének" nyilvánította Irakot, Iránt és Észak-Koreát. Pedig a háromból még a két iszlám ország se hasonlított egymásra szinte semmiben, Észak-Korea pedig éppenséggel kakukktojás volt. A paranoiásan fegyverkező rezsim ugyanis egymillió katonája, Szöulra irányzott ágyúcsövei és készülő atomfegyvere ellenére sem nevezhető agresszívnek - csak éppen azzal fenyegetőzött, hogy ha megtámadják, mindent megpróbál elpusztítani maga körül. A vita évek óta azon folyik, hogy először az USA adjon-e meg nem támadási garanciát, vagy Észak-Korea mondjon le az atombombáról. Az októberi kísérleti robbantás után a kérdés úgy dőlt el, hogy Washington félhivatalosan megígérte, nem támad elsőként. Ezek után idő kérdése volt, mikor egyezik bele Észak-Korea a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreinek visszatérésébe.

Amiről szintén keveset lehetett olvasni, az a történet egy másik tanulságos aspektusa. Az USA az ENSZ Biztonsági Tanácsában megszavazott szankciók révén teljesen ellehetetlenítette az észak-koreai rezsim gazdasági kapcsolatait. Megtámadtak minden bankot, amely phenjani érdekeltségek számláit vezette, szigorúan felléptek minden egyes átutalás miatt, és a globális számítógépes rendszereknek köszönhetően tudtak is mindenről. A dolog odáig jutott, hogy Észak-Korea nem tudott mivel fizetni Kínának az olajért: az amerikaiak elzártak minden valutacsapot.

Most mindenki azt latolgatja, mi következik mindebből Irán számára. Teheránból nézve alighanem az, hogy gyorsan atomfegyvert kell szerezni, akkor Amerika biztosan nem támad. Washington szempontjából az, hogy minél szélesebb nemzetközi koalíciót kell összeverbuválni. Irán azonban speciális helyzetben van: Oroszország és Kína egyaránt ellenzi gazdasági elszigetelését. Vagyis kiderül, amit már "a Gonosz tengelyének" emlegetésekor sok szakértő felvetett: nincs két egyforma ország, nincs két egyforma recept. Az, hogy Észak-Koreával tárgyalnak, még nem jelenti, hogy Iránt nem támadják meg. Igaz, azt se, hogy megtámadják.