A BOM (Budapesti Olimpiai Mozgalom) néven bejegyzett civil szervezet "zászlóbontása óta próbálom – sikertelenül – megértetni a budapesti olimpia rendezésének igényével házalókkal, hogy zsákutcában bolyonganak" - írja Frenkl Róbert orvos, a MOB elnökségének tagja. - " Mozgásterük alig van, tevékenységük lehetősége a nullához közelít, viszont elkoptathatnak egy jobb sorsra érdemes ügyet, miközben sajnos felesleges, olykor káros feszültségeket gerjesztenek."

A Magyar Olimpiai Bizottság tagja hangsúlyozza, hogy "elkötelezett híve az oilimpiaii eszmének, és azt is reméli, hogy a jövőben fővárosunk rendezhet olimpiát." A BOM vezetőit, alapítóit is biztosítja arról, hogy tiszteli őket, többségüket személyes ismeretség alapján. Kezdeményezésüket azonban jelen formájában nem tartja hasznosnak - írja le véleményét számos érvvel alátámasztva.

Frenkl Róbert úgy látja: "A felek kulturáltságának köszönhetően még nem történt jóvátehetetlen dolog. Az, hogy a MOB vezetői nem vesznek részt egy kompetencia nélküli civil szervezet sebtében összerántott sajtótájékoztatóján, nem sétálnak be a csapdába, nem legitimálják a puccsistákat, szinte természetes. Peking után aktuális a MOB megújulása is. Ebben a folyamatban elrendezhető – presztízsveszteség nélkül – a BOM-történet is. Lehet több megoldás. Marad a civil szervezet, s szerződik a MOB-bal, vállalva az olimpiai pályázat menedzselését az adott keretek között. Beépülhet a MOB szervezetébe tagozatként vagy bizottságként. Lehetnek további variációk is. De Pekingig nem kellene borzolni a kedélyeket. Inkább segíteni százmilliókkal a sportot. Ettől lenne igazán hiteles a BOM törekvése, megalapozva a 2008 utáni együttélést. Hogy ne országos méretű blöff, hanem valóban konstruktív társulat legyen a BOM."

(A teljes szöveg a Népszabadság szerdai számában jelenik meg.)