A tények szele

"Most is sikerült úgy beszélni a nemzetközi vándorlásról - mindkét oldalon -, hogy az adatok alapján feltárható valóságnak a szele sem érintett meg minket." "Ha az ide- és elvándorló külföldiek közötti különbségeket összeadjuk, akkor már több mint 250 ezer idevándorló él hazánkban, akik az elmúlt tizenöt évben jöttek Magyarországra." A jelenlegi helyzet fontos jellemzője, hogy "az idevándorlók jelentős része állampolgárrá válhat, no, nem kis költségek, hányattatás és időráfordítás révén. Világos, hogy az adott szabályozás, a történetileg is létező kapcsolati hálók, a kulturális és nyelvi előnyök révén főképp határon túli magyarok válnak teljes jogú állampolgárrá. És ez teljesen rendben is van."

Állampolgársági szűrők

A  „nem magyarok” esetében nagyon erős állampolgársági szűrő működik, mutat rá a szociológus, "és Oroszországot leszámítva, a távolabbi országok polgárai nemigen kérnek és kapnak állampolgárságot. Különösen erős ez a szűrő a kínai állampolgárok esetében, akik állandósult (figyelj!) többezres (2006-ban 8584) létszámuk ellenére döbbenetesen alacsony számban jutnak el eddig a pontig. Mindösszesen néhány tucatnyi (eddig 46) állampolgártársunk rendelkezett az élete során kínai állampolgársággal. Az állampolgárrá válás összetett társadalmi folyamat" - olvasható a cikkben.

Kínaiak hányattatásai

"Ha megkérdezzük a Kínából érkezőket (ilyet is lehet ám tenni), akkor ők bizony komoly diszkriminációról és hányattatásokról számolnak be. És ezt a kálváriát a weberi kisvállalkozó és a magyar cseléd mintái szerint mondják el. Valahogy úgy, hogy szemben a magyarokkal mi állandóan dolgozunk, éjjel és nappal, mindent rendesen fizetünk, mégis állandó packázásnak vagyunk kitéve, és bűnözőnek tekintenek minket. Ilyenek ezek az idegen kulturális minták például a vallástalan, buddhista vagy (most kapaszkodj!) keresztény kínai lakótársaink között."

Holt lelkek?

 Melegh Attila így folytatja: "A másik „kiút”, ha valaki meghal. Ennek esélye rövid távon a vándorlók körében nagyon csekély, hiszen átlagéletkoruk igen fiatal. Aligha rontják a magyar halálozási statisztikákat. Így van ez a kínai állampolgárok esetében is, és ezért olyan nehezen érthető, hogy nemzeti és nem nemzeti bulvárlapjaink publicistái és újságírói állandóan a halott kínaiak útlevelével „élcelődnek”, bizonyítandó, hogy már több százezren vannak itt. Amennyiben magyarországi beutazásra jogosító útlevelekről van szó (és ez látszik értelmes feltevésnek), akkor bizony kínai lakótársainknak nap mint nap sósavat kell inniuk ahhoz, hogy kellő számban tudjanak útleveleket előállítani. E toposz rasszista jellegéhez nem fér kétség: a kínaiakat en bloc nem lehet megkülönböztetni, ergo állandóan élnek ezzel a csalási lehetőséggel. Talán egyszer a szemükbe kellene nézni, és akkor eloszlana ez a rasszista előfeltevés" - fogalmaz Melegh Attila.

Magyarország nem vonzó célpont

"Magyarország nem igazán vonzó migrációs célpont, kivált, ha leszámítjuk a környező országok magyarjait, illetve sajátos státuszuk miatt az illegális, ingázó - nagyobbrészt ugyancsak magyar - vendégmunkásokat. A múltbeli tendenciákat figyelembe véve nehéz azt mondani, hogy Magyarországot elöntenék a bevándorlók, különösen a nem magyar ajkúak. És ez talán nem véletlen. Hiába vagyunk uniós tagállam, attól még több tényező hátráltatja a tömeges bevándorlást, és ezért is nehezen érthető az inkriminált anyag, a riogatásokról nem is beszélve. A munkaerőpiac nagyon rossz állapotban van, másfél millió regisztrált munkahely szűnt meg az elmúlt másfél évtizedben, a foglalkoztatottsági ráta sajnos nagyon alacsony. (Ez dönti romba az ellátórendszereket, nem a demográfiai okok.) Bizony nehéz itt munkát találni, és a munkahelyek védettsége gyenge."

(A teljes szöveg itt olvasható.)

Melegh Attila válaszol