Kenő-olaj
Kenesei az angyalföldieknél játszott.
A Fáy utcaiak újonnan igazolt csatárának a játékkultúrája ugyanis külön szám ebben a mezőnyben. Természetesen nem arról van szó, hogy Kenesei nemzetközi klasszis - akár az is lehetett volna, ha ezekkel a képességekkel nem akkor születik Magyarországon, amikor meglátta a napvilágot, vagy ha már kiskamaszként külföldre megy -, hanem "csak" arról, hogy a fejjel futballozó korábbi válogatott labdarúgó nem csupán magát képes helyzetbe hozni, de társait is, egyáltalán: kezdeményezni és folytatni egyaránt tudja a játékot. Az a Vasas, amely nélküle leginkább a "bunkert" alkalmazta, most egyszerre kinyílt, mert a többiek tisztában voltak vele: érdemes megindulni, hiszen végre akad egy ember, akitől átadást lehet remélni, ráadásul az arra legalkalmasabb tempóban.
A labdával relatíve szintén jól bánó Lázokot kiváltképp feldobta, hogy társra lelt; ez tükröződött - egyebek közt - a vendégek egyenlítő góljában. A középpályás előbb a tizenhatosról veszedelmes lövést küldött a bal sarokra, majd - miután Polekszics kapusról viszszapattant hozzá a labda - figyelemre méltó cselt mutatott be, és körültekintően keresztbe gurított Keneseihez. A főszereplő pedig ösztönből, széles rúgómozdulat nélkül, ellenben olyan fölényesen passzolt a bal sarokba, hogy az előbb még nagyot védő Polekszics immár mozdulni sem tudott.
Ugyancsak jellemző volt Kenesei "kilógására" a harmadik Vasas-gól. Ennek taglalását megelőzően azonban rögzítenem kell: a Tatabányának Szőke szerzett vezetést, miközben a teljes angyalföldi védelem asszisztált ehhez egy hazai partdobás nyomán, míg 1-2-re úgy alakult az állás, hogy Kincses lövése (beadása?) az ötösön elakadt Lázok lábában, majd a vendéglátóknál gyorsabban reagáló Vasas-játékos a hálóba pöckölt. Így jött el az utolsó perc, amikor Polekszics is "felment" egy tatabányai szögletnél, mely az után következett, hogy Németh Gábor reflexmozdulattal hárította Szilágyi közeli lövését. A sarokrúgást az angyalföldiek kivágták, a gömb a félvonalnál Keneseihez került. A döntő többség ebben a szituációban nem győzött volna kapkodni, elvégre üres volt a házigazdák kapuja, a csatár viszont átlátta, hogy ezúttal is akkor cselekszik helyesen, ha megjátssza a labdát; ennélfogva lazán megkerült egy védőt, majd kiugratta Kincsest, aki - nem minden nehézségtől mentesen, de ez már nem az előkészítőn múlt - a hálóig gyalogolt (1-3).
Amennyiben a "Kenőnek" becézett futballista Tatabányára igazol, úgy alighanem fordított az eredmény. Hogy ez csak feltevés? Igaz. De nagy összeget mernék feltenni rá...
TATABÁNYA-VASAS 1-3 (1-1)
Tatabánya, 1500 néző. Jv.: Mészáros.
Tatabánya: Polekszics - Kerényi, Vámosi, Filó, Megyesi (Rajnay, 64.) - Szilágyi, Necas (Sándor, 81.), Balogh, Hajdú - Szőke, Kouemaha.
Vasas: Németh G. - Kincses, Pandúr, Kovács, Piller (Kiss, 87.) - Németh N., Pintér, Fehér (Nagy, 61.), Lázok, Majoros (Bali, 70.) - Kenesei.
Gól: Szőke (28.), Kenesei (42.), Lázok (78.), Kincses (93.).
