Ioan Holender nem is olyan régen még hajlandónak mutatkozott volna egy évvel meghoszszabbítani megbízatását - no persze csakis a szent ügy, a lehető legjobb utód kiválasztása érdekében. Az igazgató nem éppen ritka szereplője az osztrák sajtó szalagcímeinek: február közepén még mint Anna Netrebko kocsisa keltett feltűnést - ő fogta a gyeplőt abban a fiákerben, amely a nevezetes szopránt az operabál megnyitóján a közönség színe elé fuvarozta -, másnap a Varázsfuvola szokásos koncertelőadásán fának álcázva állt a gyermekközönség elé.

Legalább ekkora sajtót biztosítanak számára azonban szóbeli megnyilvánulásai - véleménye általában mindenről van, s azt szívesen kinyilvánítja, mégpedig nem ritkán sokkoló hatással. Ez a mostani döntése sem mentes a politikától: Holender közvetett módon bírálja az új osztrák kormány frissen kinevezett szociáldemokrata kulturális miniszterét, amiért még mindig nincs meg az utód, vagyis ő így nem tudhatja, kinek adja át a stafétabotot. Így aztán - hangzik az érvelés - arra a bizonyos pótévre, 2011-ben ő csak valamilyen tessék-lássék összetákolt műsort tudna betervezni, és esze ágában sincs 19 éves regnálását egy gyatrácska búcsúval elrontani.

Akinek sántít ez az érvelés, az persze azt is gondolhatja: az új kulturális miniszter, az egyelőre még meglehetősen ismeretlen Claudia Schmied talán nem volt annyira elragadtatva Holender hosszabbítási ajánlatától, s a kitűnő munkát végző, ám igen hiú ember hírében álló igazgatónak nem volt kedve bevárni a számára megalázó elutasítást. Tény, hogy Holender döntését két nappal a miniszter asszonynál kialkudott találkozó előtt jelentette be, s az sem tagadható, hogy közlése nyilatkozatözönt váltott ki. Utóbbiak között igazgatói ténykedésének dicsérete éppúgy található, mint annak megerősítése, hogy a pályázatot - párhuzamosan a gazdasági igazgatói posztra is - márciusban kiírják, és a döntés nyárra meglesz.

Ha ez tényleg megtörténik, az Holender számára felér egy (újabb) győzelemmel. Ő ugyanis fáradhatatlanul ismételgeti, hogy a műsor kialakítását, a szerződtetéseket nem lehet elég korán kezdeni, aki igazán jó, annak naptára öt-hét évre előre megtelik. Márpedig minden ezen múlik, a színvonal, a jó előadások, s ezzel a közönség szeretete, a siker.

A temesvári születésű, az idén 72 éves, magyarul folyékonyan beszélő Holender elkönyvelhet egy-két rekordot. Nála hosszabb ideig senki nem állt a bécsi opera élén: 1991-ben - rövid ideig "párban" a tragikusan korán elhunyt Eberhard Wächterrel - került az igazgatói posztra, s évtizeden át a Volksoper is az irányítása alá tartozott. Az énekesi képzettségű Holender 1959-ben települt át Ausztriába, hamarosan zenei közvetítő ügynökséget alapított, s máig jól hasznosítja ott szerzett ismereteit és kapcsolatait. Merész rendezések, nagyszerű énekesek Bécshez kötése, a gyermek és ifjúsági közönség felkarolása, a kelet-közép-európai operaházakkal való együttműködés éppúgy az eredményei közé sorolhatók, mint az opera megváltozott státusához illő gazdálkodás kényszerű meghonosítása.

Az állami operaház, a szövetségi tulajdonban lévő Bundestheaterholding részeként 1999-ben került ki a költségvetésből, s azóta a holding többi tagjával egyenrangú gazdasági társaságként, befagyasztott költségvetési összegből kénytelen takarékosan, a nyereségre is összpontosítva gazdálkodni. Így történhetett meg, hogy Holendernek az operabál iránti ellenszenve vonzalommá alakult, s hogy az operaház rendszeresen fárasztó japán turnékra utazik. Ilyesminek is köszönhető, hogy sikerült fenntartani a pénzügyi egyensúlyt. No nem a végtelenségig: az irigylésre méltó csaknem 100 százalékos kihasználtság ellenére tavaly első ízben veszteség mutatkozott - s bár ezt még ellensúlyozza az évek alatt felhalmozott többlet, utóbbi nem fog örökké tartani.

Ezzel is számolnia kell a majdani utódnak. A versenyfutás Holender bejelentésével megkezdődött, s Bécsben már latolgatják az esélyeket. A sztártenor Neil Shicoff a lista élén áll, a linzi születésű Franz Welser Möst (a clevelandi zenekar vezetője) a maga zürichi operaigazgatói tapasztalataival már a salzburgi fesztivál intendánsjelöltjeként is szóba került, igaz, ő - mint mondja - nem szokott pályázni. Két volt salzburgi, Peter Ruzicka és Gerard Mortier neve is szerepel a listán, s három hölgy van az esélyesek között - mert úgy hírlik, a kulturális miniszter asszony szívesen látna igazgatónőt az opera élén. Mindez csak latolgatás: a következő hónapokban rengeteg lehetőség lesz a találgatásra, s az osztrák kulturális életben oly kedvelt intrikákra.

Áll a bál a bécsi operaházban