Ha jót írsz is, rossz lehet!
- Hazulról csak tanácsot kaphattok, hogy tanuljatok és olvassatok! - Meg is volt a látszatja, mind a négyen diplomát szereztek, noha az anyjuk szerette volna, ha mihamarabb pénzt keresnek. De menjünk sorban.
Balogh Béla a gimnáziumban a műszakiak nyelvét, a németet szerette volna tanulni. Szerencsére csak a latin tagozaton volt hely. Legalábbis gyára közepén állva azt állítja, leginkább a latinra és magyarra tanító osztályfőnökének, Lovas Violának köszönheti, amit magunk körül látunk.
- Tíz évvel volt idősebb nálunk, éppen csak felnőtt, de óriási érzéke volt már akkor a gyerekekhez. Nagy húzása, hogy harmadikban felvetetett a munkás szülők tehetséges gyermekeinek kollégiumába, a Keleti Károly utcába. Míg oda nem kerültem, azaz tizenhat éves koromig, egy ágyban aludtam az apámmal. Ő ugyan beíratott mindnyájunkat a könyvtárba, de a kollégiumban szabad bejárásunk volt több ezer kötet közé. Egyszerre öt könyvet kezdtem olvasni, utána is számolatlanul faltam őket. Tantárgyi támogatást, korrepetálást is kaptunk.
Félszáznál több, zömmel pesti kollégista között az addig közepes Balogh Béla osztályelső lett. A műszerész gyermeke a korrepetálásra latintanárt is kért. 1967-et írtunk. Azt mondja: a latin kövezte ki az utat a többi nyelvhez.
Az érettségin négyest kapott a matektanártól. Béla a bizottság előtt kijelentette: neki ez kevés, ám ez sem fogja megakadályozni abban, hogy Műegyetemre menjen! Két bátyja is ott tanult, hova máshová tarthatott volna? Fel is vették.
Évfolyamtársával, Beck Olgával a gólyabálban kapaszkodtak össze. 1975-ben, másodévesen összeházasodtak. A "véletlenül" ugyancsak angyalföldi Olga szüleinél kaptak egy 12 négyzetméteres szobát. Negyedéves korukban született az első fiuk, Károly. Béla matematika-, fizika- és latinórákat adott. Majd belefogott az első vállalkozásába, a nyúltenyésztésbe. A kert végében álló sufniba került ötven ketrec. A munka és a család mellett a tanulás már a harmadik helyre szorult. De mit számít, hogy közepes a diploma? A célratörés fontosabb. Meg a problémamegoldó képesség. Első munkahely: Láng Gépgyár, turbinalapát-üzem.
- Fontos pont volt az életemben a kétkezi munka. Esténként a szomszédunkban, Balla András lakatosnál tanultam fúrni, marni, köszörülni. Az öreg kikötötte, csak akkor dolgozhatok nála, ha befizetem az SZTK-t. Amikor másfél év múlva elbúcsúztam tőle, visszaadta az egész pénzt.
Idestova harminc év távlatából azt hinné az ember, hogy Balogh Béla minden lépésével arra készült, hogy sikeres gyáros lesz. Korántsem erről van szó. Hiszen a hetvenes, de a nyolcvanas évek nagyobbik részében is ki hitte volna, hogy Magyarországon egyszer gyára lehet valakinek? Az viszont igaz, hogy hősünk a lehető legtöbbet akarta kihozni magából, akár a szocializmusban is. Az a fajta ember, aki furton-furt spekulál, jár az agya, de nem a kitaposott utakon. Vegyünk egy szimpla "családi" ügyet. Olga asszony sváb. Édesanyjával és a nagymamával csak svábul beszéltek. Béla két éven át titokban tanulta a németet, és egyszer csak "közbeszólt".
Tulajdonképpen családi ügy a bizarr vargabetű is az életükben. 1978-ban itthagyták az országot. A német származás ajánlólevélnek számított Nyugat-Németországban. Béla a Krupp cégnél kapott munkát. De hamar kiderült, hogy nem számoltak Olga kötődésével a szüleihez. Belebetegedett a honvágyba. Az nem lehetett, hogy csak ő jön haza a gyerekkel, három hónap múlva visszatértek hát mindhárman. A disszidálás miatt az asszonyt kirúgták a Ganztól, ám Béla visszamehetett a Láng Gépgyárba, de rászállt a belügy. Két évig behívogatták, reggel nyolctól délután háromig várakoztatták, és újból meg újból faggatták, kivel találkozott, mit csinált az NSZK-ban. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy hiába becézték "sztahanovistának", a gyárban nem jutott előre.
1979-ben elszegődött az Óbuda Tsz-hez melléküzemág-vezetőnek, négyezer forint helyett tizenötért. Végül a disszidálós vargabetű is javára vált. Óbudáról elcsábították Érdre ipari üzemágat szervezni. Az elnök 1980-ban egymillió forintot adott a 29 éves mérnöknek azzal: egy év múlva megkérdi, mit hozott ki belőle. Ezzel az indítással Balogh Béla 11 milliós bevételű, 30-40 százalékos nyereségű háttéripari üzemet szervezett, 1986-ban már közel 300 ember dolgozott a keze alatt. Ám ekkor kezdett leülni az egész (rendszer)...
Európában, főképp Kelet-Európában is egyre több légkondicionáló berendezést telepítettek a kényesebb üzemekbe, a múzeumokba. Felkeresték Bélát ennek egy amerikai alkatrészével, hogy tudna-e olyat gyártani. Mondta, tudna, de nem érdemes, mert rém bonyolult. Más szerkezetű hűtő-fűtő rendszert talált fel, amit szabadalmaztatott is. Ez kapós lett külföldön, hiszen egyszerűbb volt, és legalább öt százalékkal kevesebb energiát fogyasztott. Ebből az alumíniumöntvényből több százezer darabot gyártottak vagy gyártott ő maga.
Mert a mérnök úr iparengedélyt kért, bár a feleségét zavarta, hogy ilyen-olyan vezető, főmérnök helyett azt írták a személyijébe, hogy kisiparos, ám egy szatyor pénzt keresett.
- Mire elérkezett a rendszerváltás, jól tájékozott voltam a régi szisztémában. A hiányból éltem, talán több pénzt is kerestem volna a hiánygazdaságban. Viszont a startvonalon álltam, megtanultam, hogy lehet saját teljesítményből élni. Ekkora gyárra persze nem gondoltam.
Balogh Béláné, Olga azt tartja a férjéről:
- Nem mindennapi egyéniség. Arra születni kell, hogy valakiben ennyi szorgalom, akarat, helytállás, többre törekvés legyen.
Meg örök nyugtalanság. Sokat forgolódik külföldön, főképp Németországban.
- Mivel itthon is sokszor jöttem ki vesztesen a párbeszédekből, elvégeztem egy kommunikációs tanfolyamot, és megváltozott a helyzet! Majd elkezdtem a jogi egyetemet is. Nem akartam elvégezni, nem is bírtam volna szuflával, de bele akartam szagolni ebbe a világba, meg akartam ismerni a jogi nyelvezetet. Milyen hasznát veszem!
Már az ötvenévesek többsége sem igen képes követni a gyors változásokat. A saját cégénél Béla egyenesen ezek generálója. Az ő kezében van a stratégiai irányítás, annak eldöntése, megszervezése, hogy 2008- 2009-ben mit fognak gyártani.
- Tömegtermelésbe nem szabad belemenni. Nagy, neves cégeknek, multiknak kell beszállítani. Egy 150 fős cégnek az újdonság, a nehéz feladatok megoldása, az innováció az igazi területe. Most készül egy új, precíziós öntöde, az Audi fejlesztési részlegével együttműködve. Szabad programozású számítógép-vezérlésű robotokat (CNC-szerszámgépeket) veszünk, ezekhez mindenekelőtt mérnöki munka, nyelvtudás, szakmailag megfelelő emberek kellenek, pénzt hitelbe is lehet kapni.
Pillanatnyilag a nyolcezer négyzetméteres Váci úti alumíniumöntöde bedolgozik többek között a Suzukinak is. Az üzem folyamatosan megy, azaz szombaton és vasárnap is. Ezt követelik a nagy értékű berendezések. Igényes alkatrészek gyártására kész gépeik összes jellemzője megtalálható honlapjukon németül és angolul is. A megrendelő a világhálón a raktárukba is betekinthet.
Rájuk is érvényes a japánokról szóló vicc, miszerint mikor egy amerikai cég azzal a feltétellel rendelt tőlük alkatrészt, hogy ezerdarabonként nem lehet háromnál több hibás, a japánok jelezték: "Meglepett a kikötésük, de a három hibás darabot is elkészítettük, és külön küldjük." Nem csoda, hogy referenciacégeik sorában van a Bosch, az Iveco, a Mercedes, a Porsche. Ilyen megrendelők mellett természetes, hogy a 2004-es uniós csatlakozás után rögtön euróban kezdtek számlázni.
Balogh Béla legutóbb az SZDSZ képviselőjelöltje volt Budapesten. Hozadékára szívesen emlékezik - például a kommunikációs felkészülésre -, de rengeteg atrocitás is érte.
- Pedig szeretem a vitákat, a politikai vitákat is, amiben mindenkinek sok érve van.
- Apám legfontosabb tulajdonsága, hogy megfontolt. Sosincs hirtelen döntése - mondja a kisebbik fia, Péter, aki épp spanyolóráról érkezett. Ez lesz a harmadik idegen nyelve.
- Nem inkább kreatív az édesapja?
- A problémák megoldásában a kreatív megoldásokat keresi. Mindenki tudja, bár szigorú és sokat morog, de embersége is megérinti őket. Manapság a gyári kiscsalád már nem tud nagycsalád lenni, mert a fluktuáció miatt cserélődnek az emberek, olyan sokan vagyunk, hogy mindenki alaposabb megismerésére már nem jut idő.
Péter szakított a családi hagyománnyal, nem mérnök lett, hanem "szállodás". Aztán egy nagy megrendelés megszerzésekor szabadságot vett ki, hogy segítsen az apjának. És a fekete bárány másfél év alatt kifehéredett: ma ő a főmérnök.
- Örökösként szegődött ide?
- Nem, hanem azért, mert ez sokkal nehezebb: több a teher és a kihívás - feleli, amiből az is kiolvasható, hogy örökölt valamit apja habitusából. - Annyit köszönhetünk apámnak, hogy azt életfogytiglan sem tudjuk törleszteni. Mindig hagyta, hogy magam jöjjek rá a megoldásra, a háttérből terelgetett, néha jókat mulatott rajtam. Engedett érvényesülni, de a szülői szem mindig rajtam volt.
Öt év alatt négyszeresére nőtt a cég árbevétele. 2006-ban ez 1,5 milliárd forint volt, az idén várhatóan 2,5 milliárd lesz, mert egy most idetelepülő multival jelentős szerződést kötöttek.
- Hol a határ? - kérdem már Balogh Bélától.
- Jól működő, középszintű, középméretű cég lehet a miénk, ami képes több lábon állni. 150-200 főnél többet nem fogunk foglalkoztatni, és 12-14 ezer négyzetméternél megállunk - állítja Balogh Béla a telekhatárt mutatva.
Mikor a napokban a fényképezésről beszélgettünk, igen zaklatott volt Béla. A családja és munkatársai a cikk kéziratát olvasva egyöntetűen azt javasolták neki: beszéljen le a közléséről.
- Ráébresztettek, ha jót írsz is, rossz lehet! - mondja, mert egy szóbotlás során tegezésre váltottunk. - Ha rosszat sorolnál, esetleg sajnálkozást, szimpátiát váltana ki, de a dicséret irigységet. Az sem kell, hogy ország-világ megtudja, milyen színekben ugráltam a képviselőségért. Már ilyen magasságban is nagyon éles a levegő, és annyiféle hűdésről hallani. Örültem, amikor eléd mehettem a Tisza-parti állomásra. Apám ismert, meg hát hiúságomat is legyezgette, hogy a Népszabadság! De ha belegondolsz az én helyzetembe, a mai állapotokba, talán megérted a gyávaságomat. Féltem a gyárat.
Próbáltam rábeszélni szépen és csúnyán is. Hiába.
- És ha szögediből angyalföldit faragok, vegyészmérnökből gépészt?
- Az ellen mit tehetek? - kérdezte.
