Aki eddig kételkedett volna a globalizáció erejében, most leckét kapott. Először indította el Kína a tőzsdei árfolyamzuhanások sorozatát, hanyatlásba fordítva Ázsia, Európa és az Egyesült Államok börzéit. Emelkedésből olyan hirtelen váltottak süllyedésbe, hogy az elemzők is csak döbbenten ámulnak. Mi lehetett az ok? Egy híresztelés, hogy a pekingi kormány a spekulációs ügyletek korlátozására készül, egy nyilatkozat a recesszió eshetőségéről, néhány rossz amerikai adat, netán az iráni feszültség? Igen, talán.

Azt sem lehet tudni, meddig tart a gyengélkedés. Két hétig, talán hatig, mondják egyes szakértők, míg mások tegnap már összeomlást vizionáltak, méghozzá rövid időn belül. Történelmi összehasonlításban nem vészes az, ami eddig történt. Már csak azért sem, mert hosszú, rekordokkal tűzdelt felfelé ívelés szakadt meg, s bizony a tőzsdék így működnek, egyszer fent, másszor lent. A 2003 óta tartó látványos árfolyam-emelkedésben tavaly tavasszal már tanúi lehettünk egy hasonló korrekciónak, amit szakadatlan felpörgés követett - mostanáig.

A keddi nagy esés után a kínai kormányzat igyekezett megnyugtatni a befektetőket, s hasonlóan tett Ben Bernanke amerikai jegybankelnök is, aki szerdán a képviselőház költségvetési bizottságában kérdésekre válaszolva mondott néhány szót a börzékről. "A piac megfelelően működik, a bank előrejelzése pedig nem változik, fellendülést várunk az év második felében" - jegyezte meg. Közvetve reagálnia kellett elődje előadására, hiszen Alan Greenspan az év végére amerikai recessziót prognosztizált - még a sanghaji megcsúszás előtt. A tekintélyes volt jegybankár tegnap megmagyarázta, mire gondolt: "lehetséges, de nem valószínű" a lanyhulás. A történelmi tapasztalatok alapján számos jel - a hozamok, a vállalati profitok - recesszióra utal ugyan, de éppen Kína és a volt szovjet térség világgazdasági beilleszkedése nyomán minden másképpen van. Az általuk előállított árutömeg, illetve a bőven rendelkezésre álló munkaerő miatt az infláció és a kamat globális méretekben alacsony. Két-három éven belül ennek vége szakad, s "normálisabb" időszak következik, érvel Greenspan, aki visszaemlékezéseit írja A féktelenség kora címmel.

A világgazdaság évek óta ötszázalékos, szinte szédítő iramban bővül, a globalizáció levitte a munkaerő árát, az inflációt, a kamatot, s fel a vállalati profitot. Pénzbőség keletkezett, amelyet az ázsiai és az olajtermelő országok hatalmas megtakarítása tovább növelt. Félelem nélküli derűlátás lett úrrá a befektetőkön. A pénz egy része amerikai állampapírba menekült, lenyomva e kötvények hozamát, más része meg éppen ezért a kockázatos befektetéseket kereste, például a feltörekvő országok részvény- és ingatlanpiacain, óriási buborékokat fújva. Így tettek azok az alapok is, amelyek a rendkívül alacsony japán kamatot kihasználva jenben vettek fel hitelt, s azt más piacokon - Sanghajban vagy Budapesten, vagy akárhol másutt - fialtatták, előkészítve a terepet a nagy visszarendeződésre.

S épp ez a kérdés, itt tartunk-e már? Avagy erre fel sem kell készülnünk, mert - ahogy a davosi világgazdasági fórumon a többség egy hónapja megfogalmazta - a nemzetközi pénzügyi rendszer annyira fejlett, hogy szinte minden megrázkódtatást kibír? Hamarosan kiderül.