Tisztelt Miniszter Úr !

Kedves Lajos !

Bizom benne, hogy több éves személyes ismerettségünk okán e nyilt levélben használt közvetlenség, baráti megszólitás nem sért. Biztositlak arról a tiszteletről és nagyrabecsülésről,  mely jelen munkád, kitartásod és hozzáértésed által bennem  megfogalmazódott.

Szeretnélek arról is biztositani, hogy egyetértek az egészségügy átalakitásával. Támogatom, pedig orvos vagyok …Egyetértek a kórházi struktúraváltással, a vizitdij bevezetésével, sőt az ésszerű, gazdaságos gyógyszerrendeléssel is.  Mégis, minapi szereplésed az ATV televizióban bennem 2 furcsa emléket is ébresztett, és ha megengeded ezt szeretném Veled és az olvasóval is megosztani.

2001-ben  Mikola István lett az egészségügyi tárca vezetője. Magam akkor az Országos Kardiológiai Intézetben dolgoztam, melynek vezetője akkor Lozsády Károly professzor volt. Az intézet - csőd közeli helyzetben lévén -gyorsan új vezetőt kapott, Nyári Ildikó személyében. Mikola István pedig az új vezető beiktatásakor TV interjúban, nagy nyilvánosság előtt azt mondta, hogy ebben az  intézetben úgymond rendet kell csinálni, mert az orvosok a „fizetős betegekért harcolva veszekednek egymással a folyosókon”. Az állitásnak valóságalapja nem volt, nem nevezett meg senkit,  nem is követte semmilyen felelősségre vonás, vagy fegyelmi. Nem a rendcsinálás, hanem a megfélemlités volt ugyanis  a mondat célja. Féljetek ! – üzente a miniszter.

Féljetek – üzented az ATV televizióban  minap Te is, amikor  igy fogalmaztál: szeretnéd, ha verseny lenne az orvosok között , persze nem olyan, mint most, amikor a verseny a betegek pénzéért folyik. A mondat úgy hangzott, mint Mikola mondata, mintha minden orvos korrupt lenne, Te  pedig a purifikátor.
Bennem,  - ezzel a mondattal - Te versenyre keltél  Mikola Istvánnal.

Mindketten ugyanis mondataitokkal  agyagba döngölitek – no  nem konkrétan, hanem úgy általában – az orvost. Azt a magyar orvost, aki szorgalmával, tudásával, szakmaszeretetével, kitartásával és  hűségével minden nap bizonyit és a jelenlegi nehéz helyzetben is müködteti az egészségügyi ellátást. Az általad kreált psychologiai helyzetben  az  orvos hiába köszönti a pácienst,  hiába „köszön előre” – ahogyan elvárásaidban  Te ezt már többször megfogalmaztad. Az agyagba döngölt, megfélemlitett orvos nem tud a betegben bizalmat kelteni, nem tud megfelelő kapcsolatot kialakitani,  nem tud gyógyitani.
Ez nem lehet a cél – tisztelt Miniszter Úr !

Van azonban egy másik történetem is.

A II ker Önkormányzat Egészségügyi Osztályát vezetted a 90-es évek elején. A „Pulzus Központ” , mint új kardiológiai centrum megszületése a Te érdemeid közé is tartozik. Ide jelentkezett feleségem akkor kardiológusként  - rajtam keresztül, hiszen mi akkor már személyes kapcsolatban voltunk. Elkisértem feleségem a bemutatkozásra, ahol szivélyesen fogadtál minket és segitettél is. Szerződéses munkaviszonyt ajánlottál havi 20.000 /húszezer/ Ft.-ért, és hozzátetted  - /idézem/ „a többit tessék megkeresni”…

Ez a mondat megmaradt bennünk, pedig több, mint 10 éve történt. Hiába, - tempora mutandur et nos mutamur.

Úgy tűnik, akkor még Te is érezted az  anyagiakban megmutatkozó méltatlanságot.

Tisztelt Miniszter Úr !

Én nem a paraszolvencia mellett érvelek, mindössze tisztes bánásmódot kérek. Emlékeimet osztom meg , és büszkén vallom:  orvos vagyok!
Magyar orvos, aki nem korrupt és aki nem fél!  Ismerve kollegáimat tudom, hogy ebben a minőségben nem is vagyok egyedül.

2007.02.28.
                                                           Baráti tisztelettel,  kollegád

                                                             Dr. Káli András PhD
                                                               kardiológus főorvos
                                                                                                       

A Népszabadság Online ajánlja: Interaktív térkép a kórházi ágykapacítások átrendezéséről