Csak semmi extrém!

"... az utóbbi tíz évben az úgynevezett hobbi- vagy bravúrsportok szépen elszívták előlünk a fiatalokat". Mérei László, az atlétikai szövetség szakmai igazgatója nyilatkozta ezt lapunk tegnapi számában, annak kapcsán: vajon Magyarországon miért tart ott a sportág, ahol.

Tényleg ez lenne a helyzet?

A Mérei által használt terminológia másik, közkeletűbb elnevezése: extrém sportok. Népszerűségük kétségkívül nőttön-nő, miközben a hagyományosnak mondott - az egyszerűség kedvéért: többségükben az olimpiai műsorban szereplő - ágazatok a bázis folyamatos szűkülésére panaszkodnak. Már az "extrémlista" sem rövid; elég, ha rákattintunk az adekvát honlapra: a labdajátékokon, az úszáson, az atlétikán és a küzdősportokon felnőtt szemlélő csak ámul. Ízelítőül - korántsem a teljességre törekvés szándékával - csupán néhány a terjedelmes lajstromból: ejtőernyőzés, hegy- és sziklamászás, barlangászat, siklóernyőzés, vízisízés, wakeboardozás, snowboardozás, BMX-kerékpározás, gördeszkázás, görkorcsolyázás, falmászás, bázisugrás, raftingolás, jet-skizés, siklóernyőzés, búvárkodás, paintballozás, ördögbotozás, kitesurfölés, mountainboardozás...

"Ez a trendi" - sűríti tőmondatba véleményét az új idők őrületeiről Horváth Kinga wakeboard Európa-bajnok, a vízisí- és wakeboardszövetség főtitkára, az "extrémterület" kiváló ismerője, aztán bővebben is kifejti azt.

- A fiatalok valóban mind nagyobb számban választják a korábban nem is ismert sportágakat, mert ők és szüleik is rájöttek: ezekben különösebb megerőltetés nélkül, szinte játszva és gyorsan juthatnak sikerélményhez. Maga a tevékenység állandó örömforrás, miközben a tradicionális sportokban rengeteg lemondás árán, vért izzadva érhetnek el eredményeket. Alighanem ez a titok nyitja.

Példaként saját sportágát (a hódeszkázás vízi változatát) említi, mely azzal büszkélkedhet, hogy az utóbbi években - tekintettel a rendkívüli érdeklődésre - tíz új pályát avatott Dunaharasztitól Balatonfüreden át Szegedig. Ugyanakkor elismeri: a klasszikus értelemben vett versenysporthoz a wakeboardosok zömének semmi köze; a meghatározó többség hobbiból, a nyári szabadidő kellemes időtöltéseként űzi azt.

Horváth Kinga amúgy hajlik arra, hogy két típusra ossza az extrém sportokat: a különösen veszélyes (vagy inkább annak vélt), illetve a szolidabb változatba tartozó ágazatokra. Az előbbiben találjuk - például - az ejtőernyőzést, a sziklamászást vagy a barlangászatot (érdekes módon idehaza éppen ezek tekinthetők viszonylag hagyományosaknak), az utóbbiban a BMX-ezést, a gördeszkázást, s persze a wakeboardozást is. A szakember szerint a többségükben vitathatatlanul igen költséges sportokra ma már nemcsak a leggazdagabbak, hanem a középosztálybeliek közül is egyre többen és többet áldoznak. Kialakult e sportágak jól behatárolható szponzori tábora is: ezt a kört elsősorban a szükséges felszereléseket gyártók, a különféle energiaitalok készítői és forgalmazói alkotják.

- Az olimpiai sportok és a mi sportágaink között semmiféle ellentét nem feszül, hiszen azok nem riválisai, hanem kiegészítői egymásnak - teszi hozzá, de megjegyzi azt is: - Óvatosan azért kijelenthető, hogy a tendencia arra utal: az arányok változóban vannak, a mai világban egyre többeket foglalkoztatnak a különleges kihívások, s mind erősebb az olyan sportok iránti igény, amelyeket pusztán a jó közérzetükért, s nem az érvényesülésükért űznek az emberek.

Az extrémsportolóknak úgy jó, ahogyan most van - tudjuk még meg Horváth Kingától. Nem akarnak az olimpiai programba kerülni, nem vágyják a nyilvánosságot és a felhajtást.

- Én éppen azt szeretem az egészben, hogy nincs benne pénz, elvárás és média. Csak a sport van, önmagáért.

Extrém gondolat?

l Hamarosan Európa legmodernebb extrémsport-központjainak egyike épül Óbudán. A magyar cég által jegyzett, Kunigunda utcai létesítményben helyet kap egy igazi különlegesség is: az úgynevezett függőleges áramlási irányú ejtőernyős szélcsatorna. Információnk szerint a Londonhoz közeli Milton Keynesben (ahol az érdeklődőknek két hónappal korábban kell jegyet váltaniuk) található hasonló szerkezet: a négy méter átmérőjű csőben ugyanolyan (200-250 km/óra) sebességgel áramlik felfelé a levegő, amilyennel egy ejtőernyős zuhan, mielőtt kinyitja az ernyőjét, vagyis a vállalkozó kedvű személy egy helyben lebeg. A centrum az extrém sportok mellett katonai ejtőernyősök kiképzésére, tudományos célokra, mozgássérültek rehabilitációjára és az ejtőernyőgyártó cégek kutatási vizsgálataira is alkalmas lesz.

Nincs benne pénz, elvárás és média
Nincs benne pénz, elvárás és média
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.