Tegyük fel, hogy vagyok olyan jól értesült - sokat ténfergek a tanulmányi osztály körül, fent vagyok minden levelezőlistán, vagy van egy jó barátom a hallgatói önkormányzatban -, hogy tudom, mikor kezdődik a procedúra. Mert ha nem, akkor szintén nem érdemes belekezdeni.

Az egyetemi tantárgyfelvételről beszélek, amit ettől a félévtől kezdve kizárólag a világhálón lehet intézni. Mostantól csak ennek a gonosz rendszernek van hatalma tanulmányaim fölött, sőt, az általa adott EHA (egyetemi hallgatói azonosító) kódot viselem mindenütt, például az indexemen (néha azt érzem, hogy a bőrömön is). Már a vizsgaidőszakban résen kell lennem, hogy ne tudjon kijátszani, úgy érzem magam, mint egy gátfutó, izmaim megfeszülnek, és nem elég jól rajtolnom, mert a pályára állított akadályokon még mindig megbukhatok.

Hol vannak már a falusi romantikával átszőtt éjszakázások a tanárok ajtaja előtt, vagy a tiszta versenyként meghirdetett csoportos verekedések?! Akkor legalább tényleg az győzött, aki beleadott apait, anyait. Most elsősorban attól függ a harc kimenetele, hogy eléggé gyors-e az információs sztráda, és hogy jó pillanatban nyomom-e az entert.

Először az előjelentkezésen kell ügyesnek lenni. Itt csak az a taktika nyerő, hogy mindent bejelölök, ami még hiányzik, nehogy árnyékra vetődjem. Az összes szemináriumot: mindegy, ki tartja, mikor van, és főleg mindegy, hogy másnak marad-e hely. Az előjelentkezésért száz pont jár ugyanis.

Márpedig a gép - amelynek munkája során hullanak a fejek - pontok alapján rangsorol. Pluszpont jár a több szakért, a mintatanterv követéséért, a levelező vagy másoddiplomás státusért, a tanulmányokban való haladás üteméért, a túlfutó hallgatói voltért, és még néhány dologért, aminek elmagyarázása és megértése sem mindennapi feladat még egy bölcsésznek sem.

Azután ott van az egyik legfontosabb összetevő: a mázlipont. Ami megváltoztathatja az életed. A mágusok mentőöve és az én katasztrófám: a mágikus ETR (egyetemes tanulmányi rendszer) által adott kódom, a ciklus és a kurzuskód egyértelmű függvénye.

Az algoritmust mindenki ellenőrizheti (úgysem érti meg). Hogyha valaki ezek alapján lecsúszik egy óráról, és esetleg a képzési ideje is lejár, ne búsuljon, mert túlfutóként 55 pontot kap a következő félév rangsorolásakor. (Ami szinte behozhatatlan előny: ha nem számítjuk, hogy egy félévi tandíjat.)

Az már teljesen ki van zárva, hogy tanár és diák rokonszenv alapján kerüljön össze. Ilyen szempontot a XXI. századi módszer nem tud figyelembe venni: nincs beleépítve az EHA-kódomba, és a tanáréba sincs.

Szerencsére, ha nem kerülök be valamelyik órára, rögtön értesít egy e-mail. Így még van lehetőségem, hogy versenyjelentkezésen rárajtolhassak azokra az órákra, amelyeken még van hely.

Gyanús. Valószínűleg senki számára sem megfelelő időpontban vannak: péntek este vagy hajnalban. Esetleg ütköznek kihagyhatatlan előadásokkal. Vagy a tanár nem túl népszerű.

Az új módszer előnye kitalálói szerint, hogy mindenki egyenlő eséllyel indul. (Kivéve, akinek nincs, illetve nem eléggé gyors az internete, nincs szerencséje, vagy nincs sok szaka, esetleg normális ütemben végzi az egyetemet, és nem tíz félév alatt a nyolcat.)

Mesterválasztás is kizárva, viszont legalább az életre nevel: nincs tehetség mázli nélkül.

Akiknek már sikerült bekerülni. Mûfordító-szeminárium az Eötvös Loránd Tudományegyetemen