– Nos, igen, David, van mit tenni, és mi tettük is az „elmaradott” szocialista Magyarországon több mint 30 évvel ezelőtt, írja Clark, majd – a cikk terjedelmi korlátaihoz mérten - részletes leírást ad a brit olvasónak az egykori magyar úttörőmozgalom céljairól, törekvéseiről, gyakorlatáról és társadalmi hasznáról, persze saját szemüvegén keresztül.

Jellemzése alighanem sok hazai olvasót is vitára ingerel, ám ez mit sem változtat a tényen, hogy a Guardian Unlimited honlapján – vélhetően szerkesztői tollból – ez a kedvcsináló áll: Azok a politikusok, akik jobbá akarják tenni a fiatalok életét, tanulmányozzák a magyar példát.

„Az úttörőmozgalom, amelynek én is tagja voltam, nem a fiatalok Marxizmus-Leninizmus tanai által való indoktrinálásáról szólt, mint azt sokan hiszik, hanem arról, hogy elültesse a közösségi érzést az ország ifjúságában.

Az Úttörők tevékenységében sok minden hasonlított a cserkészekéhez, de az értékek közösségiebbek voltak és minden gyereket és tizenévest bevontak az országban, nem csak egy kisebbséget. Az úttörö-tagság az iskolai élet integráns része volt, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a szocialista tömbben. Mottónk az volt: Együtt egymásért. Ez nem üres jelszó volt: arról szólt, hogy gondolkodásunkat ebbe az irányba tereljék. Úttörőnek lenni azt jelentette, különös figyelmet szentelni a gyengékre és a sérülékenyekre. Segítettünk az időseknek bevásárolni és takarítani; fát aprítottunk számukra és lehordtuk nekik a szenet a pincébe és felvittük a lakásukba. Voltak versenyek is: hulladék-papír- és –fémgyűjtő, sport- és más közhasznú ágakban. De, a mozgalom közösségi ethoszát tükrözve, a díjak csaknem mindig csoport- és nem egyéni díjak voltak.”

Clark említést tesz a mozgalom egyéb rendezvényeiről, jellemzőiről is, szól az Úttörővasútról, és az úttörővasutasok mozgalmáról, a kirándulásokról, az úttörőtáborokról, Csillebércről, az ott szerzett személyes tapasztalatairól; elmagyarázva, hogy "a közös munka és a közös élmények az egyébként ismeretlen nebulókból hamar barátokat  csinált".

„Kétségtelen, hogy az elvakult antikommunisták, és azok, akik szerint „olyan, hogy társadalom, nem létezik”, most majd nyilván gúnyosan mosolyognak azon, amit leírtam, de az Úttörőmozgalom az összetartozás nagyon is valódi érzését teremtette meg” – fogalmaz a cikkíró, aki a lap szerint könyvet ír neveltetéséről a kommunista Magyarországon. Clark szerint generációjának magyar tagjai "csaknem valamennyien nagy szeretettel tekintenek vissza úttörő-éveikre, függetlenül attól, hogy mit gondolnak a szocialista rendszer más aspektusairól."

Cikke végén Clark Aczél Györgyöt idézi, aki egyszer úgy nyilatkozott: Ha képtelenek vagyunk biztosítani fiataljaink számára a lehetőségeket a pozitív, alkotó tettekre, akkor egyes esetekben majd egy banda fogja kiszolgálni ezeket az igényeket. "Ha összehasonlítom az én gyermekkoromat sok mai brit gyerek atomizált életével, amelyben a jelek szerint mind dominánsabbá válik az erőszakos, antiszociális bandakultúra, azt hiszem, Aczél szavai sokkal érvényesebbek, mint valaha" – fejeződik be Zsuzsanna Clark írása a Guardian Unlimited oldalain, ahol egyébként élénk vita bontakozott ki az írás kapcsán.

1954: ezer történelem szakkörös úttörõ a Nemzeti Múzeum lépcsõin