A Horvátországban született, Csehországban élő ősz, kétdiplomás 55 éves üzletember 20 éve jár hazánkon keresztül, 32 éve van jogosítványa, még soha nem követett el szabálysértést sem. 2005. április 12-én éjféltájban a 86-os út erdős szakaszánál hajtott Lenti felé. Már közel volt a határ, amikor azt vette észre, hogy előtte két autó megáll. Civil fegyveresek cibáltak ki embereket a kocsiból. Azt hitte rablótámadás szemtanúja.
- Nagyon megrémültem, lezártam az ajtókat és lassan kezdem kerülni. Egy földön fekvő férfit láttam, a másik a hátán térdelt és fegyvert fogott a fejéhez. Megálltam egy pillanatra, majd lassan az út padkára hajtottam, nehogy elgázoljam őket. Egy alacsony, fülbevalós, kopasz ember a kocsim ajtaját próbálta kinyitni, pisztollyal és elemlámpával a szélvédőt ütötte. Azt hittem meg akarnak ölni, kirabolni, vagy a kocsimat elvenni. Ember ki nem találta volna ott a sötétben, hogy ezek a Rédicsi Bűnügyi Felderítő Szolgálat nyomozói. Egyetlen rendőrautót, vagy egyenruhást sem láttam, és nem értettem mit üvöltöznek. Azt hittem végem. Gázt adtam és elindultam. A fekete bőrkabátos, aki korábban egy emberen térdelt, felém szaladt és ráütött az autómra. Halálra rémülve hajtottam a frimonházi kereszteződésig, ahol végre egyenruhás rendőröket láttam. Megálltam, hogy elmondjam mi zajlik néhány kilométerrel arrébb - így emlékszik Mustafa, akit pillanatokon belül utolértek a „banditák” is. A rendőrökkel közösen intézkedtek a „szökésben lévővel” szemben. Ekkor már 6, később 12 hivatalos személy is jelen volt. L.E. zászlós, R.K. hadnagy, és K. J. zászlós -  a banditának vélt határőrök - ütni és rugdosni kezdték az 55 éves férfit, akinek felszakadt a szemöldöke, elrepedt bordája, testén, fején tucatnyi zúzódás és seb keletkezett. Az ítélet szerint 18. Saját kocsiját megbilincselt kézzel, rendőrök mellett ülve vezette a kapitányságig, ahol vért pisilt. Véresen, repedt bordával engedték ki. A katonai bíróság szerint Mustafa végig szavahihető volt. Felismerte és azonosította támadóit. Kiderült, hogy a határőröknek előrejelzés szerint két magyar rendszámú, de más márkájú autót kellett volna lekapcsolniuk. Ezeknek a sofőrjei az információk szerint moldávokat csempésztek.

A három határőrt egyenként 75 ezer forintos bírsággal sújtották társtettesként hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt. Enyhítő körülmény volt, hogy eddig kiválóan dolgoztak és „az általuk elkövetett cselekményt emberileg és részben szolgálati érdekből is érthető és figyelembe vehető körülmények motiválták”
A tavaly szeptember 19-én kelt ítélet után két nappal Musztafa is megkapta a rá vonatkozó elsőfokú ítéletet: hivatalos személy elleni erőszak, közúti veszélyeztetés. Tíz hónap börtön, három évre felfüggesztve, egy éves eltiltás a közúti járművezetéstől. Miért? Mustafának tudnia kellett volna, mi történik. A rendőrök, határőrök egybehangzóan állították, hogy használtak villogót és mellényt, de nem volt fegyverük. A horvát férfi menekülés közben elsodorta egyiküket, aki könnyebben meg is sérült. A két nappal korábban kelt ítélettel ellentétben itt nem volt szavahihető Mustafa, ahogyan a banditás története sem minősült életszerűnek.
Lassan 2 éve pszichológus kezeli az ügy miatt. Eddig négymilliót költött tolmácsra, ügyvédekre, szakértőre, kaucióra, szállodára. A másodfokú ítéletet pénteken hozzák meg. Mustafa ügye teljes dokumentációját továbbította Bécsbe a Helsinki Bizottsághoz, valamint az Amnesty International londoni és zágrábi irodájába, mert úgy véli, mind a bírósági eljárás, mind az intézkedések során részrehajlások történtek. Ügyvédje, Dr. Somos Zoltán szerint nem csak furcsán, de brutálisan is bántak vétlen ügyfelével. - A határőrökkel szemben kiszabott büntetés aránytalanul enyhe, sőt tudomásom szerint állományban is maradtak. Ügyfelem pedig csupán egy áldozat, aki rossz helyen volt rosszkor - mondja az ügyvéd. Mahic Mustafa hozzáteszi: higgye el, ha elnézést kérnek, megértem őket és elfogadom a bocsánatot. De azt, hogy még engem vádoltak meg - nem tűrhetem el.

Mahic Mustafa