Mit mondjunk, bejött!
Gujdár Sándor, a Honvéd 25-szörös válogatott kapusa: "Nyolc mérkőzésből álló túrán vettünk részt, s ez volt a portya utolsó - egyben legfontosabb - meccse. Ehhez képest szörnyű körülmények között utaztunk Buenos Airesba, ráadásul több mint kilencven fokos páratartalom fogadott bennünket. Az első félidőben annak dacára is csak szédelegtünk, hogy a negyedik percben kivédtem Ardiles tizenegyesét, így a vendéglátók a szünetig 4-0-ás előnyt szereztek. Maradona akkor még nem volt a pályán, csak egy óra múltán állt be csereként. Őszintén szólva, nem figyeltem fel rá; egyrészt azért nem, mert nélküle is brillírozott az argentin csapat, másrészt azért sem, mert akárhol jártunk Dél-Amerikában, mindenütt labdaművészek seregével találkoztunk. Márpedig nem ritkán vetődtünk arrafelé: magam a válogatottal és a Honvéddal összesen kilencszer voltam ott, s előfordult - éppen Buenos Airesban -, hogy egyszerre négy magyar csapat lakott ugyanabban a szállodában..."
Ebedli Zoltán, a 12-szeres válogatott ferencvárosi játékmester: "Azt a mérkőzést soha nem felejtem el, pedig a nagy ruhákat - sőt, még a kicsiket is - kitörölné az emlékezetéből az ember. Hajnalban érkeztünk, este meg már játszottunk... Helyesebben: asszisztáltunk a házigazdáknak. Maradonáról akkor már hallottam, mert egy évvel azelőtt, amikor a Népstadionban 2-0-ra legyőztük az argentinokat, a vendégek nem győzték emlegetni: van egy született zsenijük. Abból a fél órából, amelyet a pályán töltött, nem hittem volna, hogy ekkora karriert fut be, bár azzal tisztában voltam: nem mindenki szerepelhet kamaszként az argentin válogatottban."
Zombori Sándor, a Vasas 28-szoros válogatott középpályása: "Bejött egy hosszú hajú gyerek, aki még a társainál is jobban futballozott, pedig hát a többiekkel is volt bajunk elég... A kezdősebességén jobban csodálkoztam, mint azon, hogy gólt tudtam rúgni a mellbevágóan egyoldalú meccsen. Nyolcvanegyben aztán már kezet fogtam vele a válogatott újabb túráján, mivel ő volt a Boca Juniors csapatkapitánya, nálunk meg én viseltem a karszalagot. Kikaptunk 3-1-re, ráadásul kihagytam egy tizenegyest... Azaz nyolcvankettőben nem bántam különösebben, hogy kimaradtam az argentinok elleni 1-4-ből. Bár ez csak duma, mert nagyon szerettem volna, ha hetvennyolc után másodszor is játszhatok a világbajnokságon. Maradonát hetvennyolcban hagyták ki; noha az argentinok aranyérmet nyertek, máig nem tudom felfogni, az a csodálatos tinédzser miért nem fért be még a keretbe sem..."
