Noha az állam elvileg minden más piaci szereplőnél olcsóbban juthat hitelhez, az általa kivitelezett és működtetett beruházások sokszor végül mégis drágábbak az adófizetőknek, mintha azt magánkézbe adták volna. Ennek magyarázata egyebek mellett, hogy egy állami beruházásnál jellemzően lazább a határidőkre, vagy a költségvetési keretre szabott korlát. Ez lehet az úgynevezett PPP-beruházások, vagyis az állami megrendelésre, ám magántőkéből tervezett, kivitelezett, majd működtetett projektek egyik komoly előnye Fülöp András, a Deloitte szakértője szerint. Sokszor épp az teszi hatékonyabbá a magánberuházást, hogy már a tervezéskor figyelembe veszik a konzorciumon belül az üzemeltetési költségeket - például azt, hogy mely belsőépítészeti, berendezési megoldással lesz olcsóbb a világítása, a takarítása egy épületnek. Egy projektnél ugyanis jellemzően egy konzorciumban szerepel a tervező, a kivitelező (építő) és az üzemeltető. Igaz, a hazai fejlesztések egy részénél külön tervpályázatot írnak ki, s csak az építés, üzemeltetés van a beruházó partner kezében.

Emellett a finanszírozók, a nagy európai és hazai nyugdíjbiztosítók is szeretik ilyen PPP-konstrukciókba fektetni az általuk kezelt vagyont, mert ezen beruházásokból hasonló ütemezésben származik bevételük, mint ahogy a nyugdíjakat fizetniük kell - állítja Fülöp András. Ráadásul az államkötvényekéhez hasonló, alacsony kockázat mellett, ám azokénál magasabb hozammal fektethetik be a pénzüket.

Ám ahhoz, hogy valóban olcsóbb legyen a magánpartnerrel építtetett és üzemeltetett intézmény, nem elég valós versenyhelyzetet teremteni a pályáztatás során, de alapos számításokra is szükség van, hogy kiderüljön, melyik megoldás olcsóbb: ha az állam hitelt vesz fel, és maga építteti meg a vágyott közintézményt, vagy egy magáncégekből álló konzorciumot bíz meg, amelynek cserébe bérleti és szolgáltatási díjat fizet. Mint megtudtuk, ebben az összevetésben a beruházás technikai-műszaki kiadásai nem a legmeghatározóbbak. Igen lényeges viszont, hogy mit enged a számviteli szabályozás, milyenek az adószabályok, milyen a gazdasági környezet, az infláció, mennyire sürgős a projekt lebonyolítása. De annak a vizsgálatát sem szabad kihagyni, hogy ha nem állami pénzből épül az intézmény, mire használnák fel az így felszabaduló közpénzt.

Fülöp András szerint már az eddig elindult hazai projekteknél is készültek összehasonlító számítások. Ugyanakkor ezek megbízhatósága várhatóan nőni fog, ha több tapasztalat lesz a mindenkori kormányzat háta mögött.

Annak lehetőségét egyelőre vizsgálja a Pénzügyminisztérium, hogy egy komplett törvény keretében szabályozza-e a PPP- beruházásokat. Jelenleg ugyanis azokat kormányhatározatokban szabályozzák, s egyedi konzultációk során beszéli meg a szaktárca az érintett minisztériumokkal, hogy mit vár el. A tárca honlapján szerepel az a diszkontrátasor és árindex, amelylyel a majdani kiadások, illetve a projekt teljes költségének a jelen értékét kell megadni: azt az összeget, amennyit a tíz-húsz évvel későbbi kiadások ma érnek.

Ha nem is törvényi szinten, de egy héten megjelenő kormányrendeletben általánosan is szabályozza a kormány a hoszszú távú kötelezettségvállalások, így a PPP-beruházások eljárásrendjét és azt a módszertant, amellyel kiválaszthatók a PPP-ben megvalósítható projektek - tudtuk meg a szaktárca sajtóosztályától. Emellett megerősítik a PPP-konstrukciókkal foglalkozó tárcaközi bizottság jogkörét, ám a testület továbbra is véleményező, s nem döntési fórum marad.

Tanulópénz

Bár a nagy-britanniai tapasztalatok azt mutatják, hogy a börtönépítések esetében jellemzően a harmadik működési évtől lehet olcsóbb egy PPP-ben létrejött közintézmény működtetése, mintha ugyanaz közpénzből épült volna fel, hazai tapasztalat azonban egyelőre nincs. Pontosabban ami van, az inkább elrettentő.

Mint Báger Gusztáv, az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének főigazgatója fogalmaz: a hazai PPP-gyakorlat első szakaszában (ez egyebek mellett az Európa legdrágább sztrádájaként emlegetett első M5-ös szakasz építését és üzemeltetését jelenti) nem sikerült megfelelően képviselni az adófizetők érdekeit. Így az üzemeltetéssel kapcsolatos kockázatok - például, hogy lesz-e elég nagy forgalom az M5-ös érintett szakaszain - meghatározó részét az adófizetők viselték. A szakértő ennek ellenére optimista: az M5-ös második szakaszánál és az M6-os építésénél ugyanis már jobban sikerült megosztani az efféle kockázatokat. Báger szerint ezeknél a projekteknél a kockázatok minimum felét a magánberuházónak kell vállalnia, s azt is előre le kell fektetni a szerződésben, hogy miként, milyen kiadások mellett szabadulhatnak meg a felek egymástól, ha úgy változnak a körülmények, hogy nem kívánatos a további együttműködés. (Az M5-ös első szakasza esetében ez is hiányzott a szerződésből.)

Buktatók

A PPP-projektek terjedését mindazonáltal nehezíti, hogy jóval bonyolultabbak, mint egy egyszerű hitelkonstrukció, még ha - jó esetben - olcsóbbak is. Tíz-húsz évre előre meg kell kötni az üzemeltetési szerződést, úgy, hogy a piaci, a társadalmi vagy akár a környezeti változások egy részét egyszerűen nem lehet előre látni. Épp ezért egy nagyobb projekt előkészítése egy-másfél évig is tarthat - amire a hazai gyakorlat is számos példát vonultat fel. S hogy az eközben végzett kalkuláció valóban megalapozza a későbbi együttműködést, fontos, hogy koncepcionális változásokat ne iktassanak közbe - például a kormányzati politika vagy akár a kormánypártok változása okán - hangsúlyozta lapunk egyik forrása. S ebben az értelemben a nagyobb projekteknél hordoz némi kockázatot egy esetleges kormányváltás. A negatív példa a Művészetek Palotája, amely mai áron 98 milliárd forintjába került az adófizetőknek, holott korábban jóval kevesebbel számoltak. A "felár" annak tudható be, hogy a fejlesztés indulása után nem csak az együttműködési formán változtattak a kiadások "költségvetési szempontból kedvezőbb prezentációja" érdekében, hanem a kulturális-szakmai, s ezzel összefüggésben a műszaki és építészeti igényeken is az ÁSZ jelentése szerint.

S mindezt figyelembe véve az sem lehet véletlen, hogy oly meglepően rövid határidőt adott magának, illetve a majdani beruházónak a kabinet az új kormányzati negyed megépítéséhez. Legalábbis ahhoz képest tűnik közelinek ez a határidő, hogy a gazdasági tárca által kezelt projektek közül a ferihegyi gyorsvasút vagy az elektronikus útdíjrendszer tendere egyaránt több évet csúszott. Az új irodákba elvileg 2009 nyarán, vagyis kicsivel több, mint két év múlva kellene beköltözni a hivatalnokoknak. Bár technikai, műszaki szempontból ez nem jelenthet problémát, kérdéses, hogy a projekt előkészítése ebbe hogyan fér bele.

Helyben elmaradt

Noha a magántőke és a közszféra együttműködése az önkormányzati projektek esetében is kézenfekvő megoldásnak tűnhet, a tapasztalat azt mutatja, hogy a helyhatóságok egy része nem tartja elég gazdaságos vagy éppen kivitelezhető megoldásnak. Ezt mutatják a sportlétesítmény-fejlesztési program tapasztalatai is. A pályázati rendszerről 2004-ben döntött a kormány: a megyei és helyi önkormányzatok, kistérségek, ha PPP-ben építtetnek sportcsarnokot, tanuszodát, tornatermet, ehhez állami támogatást is kapnak. Lapunk korábbi cikkéből azonban az derült ki, sok helyen az első pályázatok értékelése után arra jutottak, hogy az állami támogatással együtt is drágább lenne PPP-ben építkezni. Idén januárig 4,72 milliárd forint értékű sportlétesítmény fejlesztésére írtak alá szerződést, s várhatóan ez a szám 23,7 milliárdra nő az év végére - a PM honlapján eredetileg közzétett, majd levett táblázat szerint.

Szakértők úgy vélik: számos oka van annak, hogy az önkormányzatoknál egyelőre nem "bevett eszköz" a PPP. Nem meglepő ok a tőkehiány, de a finanszírozó bankon is sok múlhat. A megrendelő önkormányzat sokszor túlzottan a finanszírozásban részt vevő bank szakértelmére hagyatkozik, amikor a magánberuházó átvilágításáról van szó. A legfontosabb kérdés azonban az önkormányzat érdekeit képviselő szakember hozzáértése. A siker kulcsa, hogy legyen, aki jól elő tud készíteni egy ilyen projektet, megfelelő fejlesztési stratégiát állít össze a település számára, és persze kiigazodik a helyi érdekviszonyok között.

A közeljövő legnagyobb olyan projektje, amely PPP-finanszírozással is megvalósulhat, az a kormányzati negyed, amely jelenlegi árakon 221 milliárd forintba kerülhet. De a Ferihegy Expressz néven elvileg 2010-től a Keleti pályaudvartól a reptér kettes termináljáig húzódó vonal kiépítését is PPP-ben tervezi a kabinet. A 40 milliárdos építési költséggel becsült beruházás 17 éve alatt átlagosan évi 3,5 milliárddal toldhatja meg a büdzsé kiadásait. A harmadik komolyabb fejlesztés az elektronikus útdíj- rendszer kiépítése lehet, amelynek költségét mai áron 20 milliárd forintra, ötéves üzemeltetésének árát 40-50 milliárdra becsülik a szakértők.

Forrás: PM

Számla 2007

A jelenlegi számítások alapján az idén 54,5, jövőre közel 65, majd 66-68 milliárd forintot költünk a költségvetési pénzből a magánszféra és a közszféra összefogásával megvalósult, illetve megvalósuló közérdekű beruházásokra. A tavaly év elején megjelent számítások még 57,8 milliárdos tételt irányoztak elő 2007-re, ám 2008-ra valamivel kevesebbet, mint a mostani kalkulációk. Ennek oka, hogy a tavaly még betervezett projektek egy része kiesett - így az önkormányzati döntések alapján PPP-ben építhető sportlétesítmények nagy része.

Az egykori pénzszedõ kapuk az M5-ösön - itt csak a befektetõk jártak jól