- Tavaly decemberben Budapesten Erdey György örömmel állapította meg, hogy a kormányközi plenáris ülések között egyre kevesebb idő telik el, mert felgyorsultak a tárgyalásaik. Csaknem egy évtizedes alkudozás után nem sovány vigasz ez?

- Négy évet veszítettünk el teljes semmittevéssel, mert ennyi idő kellett ahhoz, hogy új magyar kormánybiztost nevezzenek ki, miután az elődjét leváltották. Azóta a magyar tárgyaló küldöttség az uniós irányelveket és elvárásokat keresi, mintha azok tétlenséget sugallnának, holott ez természetesen nem igaz. A magyar fél mondta fel a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítéséről rendelkező, 1977-ben megkötött államközi szerződést, majd teljesen leállította a munkálatokat. Még a bősi vízerőmű környékén is, holott a Duna régi medrének ez a szakasza is ehhez a műtárgyhoz tartozik. De magyar részről itt sem történik semmi, pedig ebben a térségben az árvízvédelem szempontjából kritikus a helyzet. Mindezek ellenére azért tapasztalható előrehaladás, hiszen a három szakértői vegyes bizottság dokumentumai elkészültek, ezeket mindkét fél aláírta.

- Ennek ellenére a legtöbb vitatott kérdésben a kívülállók alig észlelnek elmozdulást. Szlovákia ragaszkodik az eredeti szerződés végrehajtásához, Magyarország viszont végérvényesen lemondott az alsó vízlépcsőről.

- Azért árnyaljuk a képet. Mi ma is úgy tartjuk, hogy egykori közös céljainkat az 1977-es államszerződés végrehajtásával érhetjük el leginkább. Ugyanakkor türelemmel várjuk a magyar szakértők alternatív javaslatait, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy a magyarországi duzzasztómű nélkül is teljesülhetnek az elvárásaink. Elsősorban az energiatermelési, az árvízvédelmi célokra gondolok, nem utolsósorban pedig a Pozsony és Budapest közötti Duna-szakasz a környezetre (SEA) gyakorolt hatásának stratégiai megítélésére. Ilyen tervezetet máig nem kaptunk. Pedig készek vagyunk minden javaslatot megvitatni.

- A szigetközi növény- és állatvilág állapotáról még mindig riasztó híreket hallani.

- Megtévesztő és célzatos minden olyan propaganda, amely azt bizonygatja, hogy a bősi vízerőmű működése óta kevés víz érkezik a Szigetközbe. Miért hallgatják el, hogy milyen volt a korábbi helyzet, amikor a Mosoni-Duna-ágba nem érkezett állandó vízutánpótlás? Korábban ez a szakasz csak az év néhány napján kapott vizet a Dunából. A kedvező változást éppen a bősi duzzasztás tette lehetővé. Jelenleg másodpercenként 40 köbméter tiszta víz jut ide. Vajon ez nem jelentős segítség a Szigetköznek? Mindezeket az adatokat tavaly részletesen ismertettük a magyarországi és a szlovákiai szakértők tudományos konferenciáján, és ott senki sem cáfolt meg bennünket. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a bősi vízerőmű működésének hatására a Duna régi medrétől 300 méternyi távolságra, mindkét oldalon csökkent a talajvíz szintje. Ezen a helyzeten elsősorban mederrendezéssel, vagyis kisebb gátak építésével lehet segíteni, ahogy az Dunakilitinél már megtörtént. Vajon miért nem folytatja a magyar fél ezt a munkát? Leginkább így segíthetnének a Szigetközön, amelynek a helyzetét önmagában a Duna teljes vízkészlete sem oldaná meg.

- Valóban várható áttörés a tárgyalásokon?

- Decemberben Budapesten átnyújtottuk a szlovák megállapodás-tervezetet, mi pedig átvettük azt a dokumentumot, amelyben partnereink kifejtik, milyen uniós irányelvek és elvárások szerint lehetne a vitát rendezni. Ez lényeges elmozdulás és biztató fejlemény. Jelenleg Pozsonyban elemezzük a magyar javaslatokat, és formáljuk saját álláspontunkat. Tudtommal intenzív munka folyik Budapesten is. Rövidesen megküldjük egymásnak az anyagokat, amelyekről majd legközelebb Pozsonyban, valószínűleg március 7-én tárgyalunk.

- Mikorra várható a végső megegyezés?

- Ha a mostani tempóban haladtunk volna, már régen megszülethetett volna. Így még sok víz lefolyik a Dunán, amíg eljutunk a teljes egyezségig.