Kiemelte, "az áldozatok szenvedése égbe kiállt, ezért megemlékezni sohasem késő". Különösen akkor nem, ha a hallgatásra kényszerítés is része volt az igazságtalanságnak - tette hozzá, majd úgy folytatta, hogy csak a rendszerváltás oldotta fel a hallgatás kényszerét. Az államfő szerint a legsúlyosabb bűnöket a kommunizmus az ötvenes években követte el. "Nem felejthetjük, mennyi vér tapadt Rákosi kezéhez, hány száz gyilkosság Kádár kezéhez!" - mondta.

A köztársasági elnök hozzátette: de azt se feledjük, hogy a kommunizmus nem ért véget 1963-ban, a rendszer lényege nem változott amíg csak fennállt, 1989-90-ig. "Micsoda rendszer volt az, amely besúgókkal hálózta be az egész társadalmat!". Mint mondta, a magyar nép 1956-ban lemosta a gyalázatot. Véleménye szerint akkor tudunk ehhez méltónak maradni, ha kitartunk amellett, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország és a kommunista rendszer között nincs folyamatosság, nincs átjárás.

Sólyom László szerint vigyázni kell a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára, nem lehet megengedni ezek csorbítását. És meg kell követelni, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás tökéletesen jogszerűen működjön - tette hozzá.

Sólyom László a megemlékező beszéde végén úgy fogalmazott: hallotta, hogy Csolnokon, ebben a sváb községben, milyen kevesen vették magukat nyilvántartásba a nemzetiségi önkormányzati választásokkor. Hallotta azt is, milyen nehezen szólaltak meg, milyen sokan nem is vállalták azt, hogy beszéljenek a bányatáborban elszenvedett időről Varga Ágota filmrendezőnek, akinek a csolnoki munkatáborról készült dokumentumfilmjét az idei filmszemlén mutatták be.

Az államfő ehhez hozzátette: nem saját szavaival (hanem a néhai II. János Pál pápává történt megválasztásakor elmondott szavaival) üzeni az egész országnak: "ne féljetek!" Szerinte Csolnok lakossága példát adott a jóból, az üldözöttekkel való szolidaritásból.

Csolnok négyezer főnyi lakosságának többsége bányamunkás volt az 50-es években. A község a Dorog környéki szénbányászat gazdag lelőhelyeként vált ismertté. Itt működött és maradt fenn legtovább a korszak legnagyobb bánya-munkatábora, a nehéz művelésű IX-es aknán dolgoztatták a közmunkára ítélt politikai foglyokat.  

Az Országgyűlés 2000-ben hozott határozata alapján lett február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A megemlékezésen beszédet mondott még Rainer M. János, az 1956-os Intézet Közalapítvány igazgatója és Ernst Ervin, a Politikai Elítéltek Közösségének tagja. A beszédek után az államfő az emlékezés koszorúját helyezték el a csolnoki bányatábor politikai foglyainak emléktáblájánál.(MTI)