„Sokan hiszik, hogy a hírekre specializálódott média, elsősorban az újságok feleslegessé váltak, és hogy a jövő híreit Önök, vagyis – már elnézést a kifejezésért – az amatőrök szállítják majd” – olvassuk a New York Magazine-ban Kurt Andersen publicisztikáját. Andersen arra utal, hogy a Time Magazin a 2006-os év emberének „Önöket”, vagyis azokat az önkéntes amatőr tartalomépítőket választotta, akik feltöltik a kollektív tudás online gyűjteményeit – a Wikipediát, a YouTube-ot és a blogokat.

Való igaz, egyre kevesebben olvasnak nyomtatott újságot. Közben viszont a vezető lapok  internetes kiadásai egyre népszerűbbek. Így nagyobb szerep jut az online szerkesztőségeknek. A Telegraph angol konzervatív lap tavaly bejelentette, hogy „integrált szerkesztőséget hoz létre, amelyben együtt állítják elő a nyomtatott és az online tartalmat, s egyenrangú a szöveg, a kép, a hang és a videoklip” – adta hírül tavaly a Metazin. A New York Times online kiadása már másfél éve saját videoriportokat készít. Hasonló kezdeményezést indított a Washington Post is.

Andersen elismeri, hogy az újságírók által készített felvételek egészen mások, mint a profi híradósok szakszerű tudósításai. De az online videotudósítás gyakran éppen az amatőrség bája miatt vonzó. Ráadásul sokkal gyorsabban és olcsóbban elkészíthető, mint a népes stábot igénylő televíziós riportok. Ez pedig döntő lehet a nézőkért folytatott harcban: így az újságok akár gyorsabban is szállíthatják a friss híreket, mint a tévécsatornák.

„Könnyen lehet, hogy fordul a kocka – véli Andersen –, és a végén a hírtelevíziókat saját fegyverükkel győzik le a videoriportokat is készítő online újságok.”