A korántsem kedvező előjelek szerint ugyanis a 82. életévét taposó elnök olyannyira ragaszkodik hivatalához, hogy megvédése érdekében - megcsúfolva pártja, a Szenegáli Demokrata Párt nevét - diktatórikus lépésekre is képes. Nem is alaptalanul félti pozícióját, hiszen a több évtizedes politikai nyugalom és a külföldi segélyek ellenére az ország gazdasága ugyancsak gyenge lábakon áll. Bár az egy főre eső évi 1600 dolláros GDP a kontinens középmezőnyébe helyezi a 11 milliós népességű nyugat-afrikai államot, a 48 százalékos munkanélküliség, s az, hogy a lakosság mintegy fele a szegénységi küszöb alatti szinten tengődik, korántsem dicséri a kormányzat munkáját.

Nem meglepő tehát, hogy az ellenzék mind kritikusabban szemléli az elnök egyre önkényesebb magatartását. Január végén a hatósági tiltás ellenére tömegek vonultak Dakar utcáira tiltakozva az ellen, hogy Wade immár másodszor kívánja elhalasztani az eredetileg tavaly nyárra kiírt parlamenti választásokat. A rendőrség szétverte a demonstrációt, tizenhárom ismert ellenzéki politikust, köztük három elnökjelöltet (Moustapha Niasse-t, Ousmane Tanor Dienget és Abdoulaye Bathilyt) letartóztattak, bár utóbbiakat nem sokkal később szabadon engedték.

Feltűnő, hogy nem volt közöttük Wade legerősebb kihívójának tartott Idrissa Seck ex-kormányfő, aki korábban az elnök kiszemelt utódjaként szerepelt, ám 2004-ben sikkasztás vádjával hét hónapi szabadságvesztésre ítéltek. A börtönből már Wade ellenségeként lépett ki. Az ellenzék eleinte örömmel fogadta szövetségesül, ám gyanakodni kezdett, amikor Seck visszalépett a demokrata pártba. Az elcsapott miniszterelnök ekkor már hiába hangoztatta, hogy "házon belül" akarja megverni az elnököt, a riválisok suskust emlegetnek. S akár igazuk is lehet.

Bárhogy is alakul a választás, Szenegál borotvaélen táncol. Azt a hírnevét - s vele a külföldi segélyeket és befektetéseket - kockáztatja, amire 1980-ban tett szert, amikor a fekete kontinensen igencsak ritka, tiszta, demokratikus választások után az akkor már húsz éve hatalmon volt Szocialista Párt és az akkori államfő, Abdou Diouf ellenkezés nélkül átadta a hatalmat a demokraták vezérének, Abdoulaye Wade-nek. A veterán politikus azonban már korántsem ilyen könnyen válik meg hatalmától, s ez a makacsság könnyen polgárháborúba is sodorhatja az évtizedeken át a béke szigeteként emlegetett országot.