Véres gyerekek
Ezer és ezer hasonló történetet szedtek össze az Unicefnek, az ENSZ gyermekvédelmi alapjának, s más segélyszervezeteknek a munkatársai a világ sok részéből, nemcsak Afrikából. E sorsokból gyúrták össze az öt Oscar-díjra jelölt Véres gyémántok című film alkotói a kis Dia alakját. A tízéves forma fiút a Sierra Leone-i polgárháborúban, a kilencvenes években rabolták el a "felszabadító" milicisták, s kábítószerrel, agymosással, kínzással, testi és lelki terrorral modernkori janicsárrá változtatták, aki önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.
Olvasta-e Radnóti verseit Kofi Annan volt ENSZ főtitkár, nem tudom, de tény, hogy az emberi elaljasulás egyik legförtelmesebb megnyilvánulásának nevezte a gyerekek katonai szolgálatba állítását, gyilkológépekké nevelését. II. János Pál pápa az erőszak szörnyű formájáról beszélt, amikor e gyermekekről emlékezett meg.
Az utóbbi évtizedekben globális üggyé vált a gyerekkatonaság. Pontos számok nincsenek, de becslések természetesen léteznek. Negyedmillió fiatalkorút, 18 év alatti fiút és lányt alkalmaznak ma is kormánycsapatok és felkelők a világ több tucat konfliktusában - kémnek, hírvivőnek, hadtáposnak, szexuális rabszolgának, közönyösen gyilkoló katonának. Tizenkét, főleg afrikai országban még tavaly is tömegesen vetették be a gyerekkatonákat.
A helyi háborúk áldozatai amúgy is aránytalan mértékben a civilek. S mintegy ötven százalékuk gyermek. Az utóbbi tíz évben kétmillió gyerek veszítette életét ilyen körülmények között, hatmillió szerzett életre szóló sérülést, egymilliót választottak el a családjától. Évente nyolc-tízezer gyereket ölnek vagy csonkítanak meg a csatatereken hagyott taposóaknák.
Ebben az évtizedben Afganisztánban, Angolában, Burundiban, Csecsenföldön Elefántcsontparton, a Fülöp-szigeteken Guineában, Indiában, Indonéziában Irakban, Izrael megszállt területein, Kolumbiában, Kongóban, Libériában, Myanmarban, Ruandában, Srí Lankán, Szudánban, Szomáliában és Ugandában folytatódtak, robbantak ki olyan konfliktusok, amelyekben gyerekek is tevőlegesen részt vettek. Számos országban a kormányok alkalmazták őket. Egyes fegyveres csoportokban a gyermekek negyven százaléka lány.
A gyerekek katonai szolgálatra kényszerítése az emberi és nemzetközi jogok durva megsértése. Sőt, 2002 óta háborús bűn. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság nemrégiben emelt vádat Thomas Lubanga kongói hadúr ellen, aki gyerekeket toborzott, majd öldöklésre biztatta őket egy törzsi viszályban. A gyerekek sorozása akkor is jogellenes, ha sokan önként jelentkeznek. Ám az Unicef és más szervezetek felmérései bizonyítják, hogy az önkéntesség valójában a választási lehetőség hiányával egyenlő. A fiatalok ugyanis családjuk védelmében lépnek inkább be valamely fegyveres csoportba, a szegénység ellen menekülnek, vagy éppen a diszkrimináló helyi viszonyok ellen lázadnak, mint például a Fülöp-szigeteken, ahol a lányok azért hagyják el lakóhelyüket, mert nem akarnak szolgaként élni, vagy nem fogadják el, hogy korán házasságba kényszerítsék őket.
A francia kormány és az Unicef a hónap elején Párizsban rendezett konferenciát, amelyen igen derűlátó nyilatkozatok hangzottak el. Philippe Douste-Blazy francia külügyminiszter és Rima Salah, az Unicef igazgatóhelyettese egyaránt megfogadta, hogy minden erőfeszítést megtesz a borzasztó helyzet felszámolására. A tanácskozáson hatvan ország - köztük azok közül is néhány, amelyeknek a nemzetközi megvetést is el kell viselniük - vett részt, s rengeteg kormányközi és nem kormányzati szervezet, szakértő. Arról vitáztak, hogyan lehetne megelőzni ezt a gyakorlatot, illetve hogyan lehetne visszavezetni a normális életbe azokat a fiatalokat, akiket kifordítottak emberi mivoltukból a véres akciók. Az elfogadott "párizsi kötelezettségek" valójában kiegészítik a létező egyezményeket, megállapodásokat.
A gyermekek felhasználását a háborús konfliktusokban már az 1949-es genfi egyezmény szabályozni próbálta, mint láttuk nem nagy sikerrel. Az 1989-es gyermekjogi egyezmény megtiltotta a 15 évnél fiatalabbak besorozását. Szűk tíz évvel később elfogadják a fokvárosi alapelveket, majd megalakul a gyermekkatonaság elleni koalíció az Amnesty International, a Human Rights Wath és más szervezetek kezdeményezésére. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1999-ben leszögezi, hogy a 18 év alattiak katonai szolgálata a legrosszabb formája a gyermekmunkának és a kizsákmányolásnak. Ezt a nyilatkozatot eddig 163 ország írta alá. A gyermekjogi egyezményt kiegészítő jegyzőkönyv 2002-ben lépett életbe, ez a katonai szolgálat megkezdését tiltja 18 éves kor alatt. Ehhez a dokumentumhoz több mint száz állam csatlakozott már. Majd ezt követte a hágai bíróság már említett döntése. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1999 óta hat határozatot hozott az ügyben, kilátásba helyezve az érintett országok feketelistázását és büntetését.
Bár a számok még drámaiak, a helyzet valamelyest javult az utóbbi években, talán a nemzetközi erőfeszítéseknek és figyelemnek is köszönhetően. Csaknem százezer fiatalkorút próbáltak visszailleszteni a civil életbe. Néhány országban véget ért a polgárháború, például Afganisztánban, Angolában, Sierra Leonéban, s összesen negyvenezer gyerek tette le a fegyvert. Ám közben másutt - Elefántcsontparton, Libériában - új konfliktusok robbantak ki, s vagy harmincezer gyerek kezébe adtak fegyvert.
A nemzetközi közösség hosszú ideje próbál szembenézni ezzel a súlyos kihívással, s választ keresni e tekintetben is arra az általánosabb érvényű kérdésre, hogy vajon az emberi elaljasodásnak - avagy egy globális probléma súlyosságának - milyen fokán lehet, érdemes beavatkozni, erélyesen fellépni, milyen felhatalmazás alapján, milyen világpolitikai érdekek mentén, s kinek az érdekében.
