Az igazgatón rögtön meglátszódott, hogy valami baj van, amikor kifutottak az öltözőből. Erre a fordulatra azonban senki nem számított, jó karban volt, betegség nélkül érte meg ötvenedik születésnapját. Amit most az új tornacsarnokban együtt ünnepelt a város apraja-nagyja.

Nem akármilyen napnak néztek elébe. Tudta mindenki, hogy amit Bartos a kezébe vett, afelől nyugodtan alhatnak. Így volt ez a százötvenmillió forinttal meg a tervek szerint tűzijátékkal záruló születésnapi parádéval is. A városka egyetlen nagy múltú, de halálra ítélt középiskoláján két évvel ezelőtt a jól megírt uniós pályázat segített.

A profi pályázatírót volt gimnáziumi osztálytársa, a városi művelődési osztály vezetője ajánlotta a figyelmébe. Az igazgató addig nem sok szót váltott a szakmunkásképző fiatal matematikatanárjával. Azóta elválaszthatatlanokká lettek. A zsűri külön is értékelte, hogy a fejlesztés két tanintézet igényeit elégítette ki.

Látszólag mindenki elégedett volt. Bartos teleragasztotta a várost a jeles nap programjának forgatókönyvével, ami az ünnepeltek köszöntésével kezdődött, s a tanári kar és a szülői munkaközösség közötti kosárlabda-rangadóval folytatódik, ez egyben az új tornacsarnok avatója is.

Volt hát mit ünnepelni az igazgató ötvenedik születésnapján. Az osztályvezetőnek, az igazgatónak miniszteri kitüntetés, a pályázatírónak igazgatóhelyettesi kinevezés. Az addigi igazgatóhelyettesnek korengedményes nyugdíj. Mindezt tetézte, hogy az igazgatót felkérték: pályázzon ismét a saját helyére. A pártok megállapodtak a személyében.

A végső döntés a testület mostani ülésének napirendjén szerepelt. A szavazást délutánra tették, hogy a képviselők is láthassák a mérkőzést. Az igazgató ragaszkodott ahhoz, hogy az ünnepen osztogassák pályázati programjának díszes kivonatát. Bartos hiába intette: nem jó előre inni a medve bőrére. Az igazgató arca meglepetést tükrözött. Mi ez a kétkedő hang? Bartos nem válaszolt.

Az ünneplők és ünnepeltek az öltözőben gyülekeztek. Az osztályvezető az utolsó pillanatban érkezett. Sportfelszerelés nélkül. Intett az igazgatónak, hogy jöjjön ki. Azzal fogadta, hogy most jön a polgármestertől. Ma nem lesz döntés az igazgatói pályázatokról. - De hát azt mondtad, sima ügy, mi a gond? - lepődött meg az igazgató.

Új szempontok merültek fel - magyarázta az osztályvezető -, baj van édesapáddal. Tudom, hogy tíz éve halott, de amíg élt, előfordult állítólag az ÁVO-nál is. Az igazgató a szívét fogta. Lerágott csont, jegyezte meg - mitől lett olyan érdekes megint? - A polgármester a ma reggeli postával egy névtelen levelet kapott, amit eljuttattak a sajtónak is - hangzott a válasz.

Az igazgatóval fordult egyet a tornacsarnok. Nem értette, mi történik körülötte. Vajon ki és miért tett keresztbe neki? Hiszen mindenben megegyeztek. Ketten pályáztak: az osztályvezető meg ő. Bartost is többen kapacitálták, a tantestületből is. A bizottság és a frakciók is az igazgató programját fogadták el. Bartos szűkebb baráti körben megengedte magának, hogy azt felelje a noszogatásokra: nem volt kedve két pályázatot írni.

Az igazgató kitámolygott a küzdőtérre. Bartost szólongatta, aki nélkül lassan már egy lépést sem tett. Aztán fölfedezte. Bartos széles mozdulatokkal hadonászott az osztályvezető orra előtt a vészkijáratnál. Intett neki, mire az hátat fordított. Az igazgató elindult feléjük, de a második lépésnél összeesett.

Nagy riadalom támadt. Az osztályvezető futva érkezett. A hátára hengerítette a földön fekvő férfit, aki kétségbeesetten kapkodott a levegő után, szíve tájékát markolászta. Hirtelen izgatottság vett erőt rajta. Bartos hova lett? - kérdezte. Behívták a polgármesterhez - hangzott a válasz. Van valami notesze. Összegyűjtötte, hogy ki mi volt - mondta az osztályvezető.

Az igazgató fájdalmas arcot vágott. - Együtt találtuk ki, hogy legyen egy városi Ki kicsoda? kötetünk a városalapításig visszamenően. De min vitatkoztatok? - kérdezte az igazgató már a hordágyról. Eltűnt a notesz - súgta az osztályvezető -, te láttad egyébként? Kiemelt egy fehérfedelű, régi vágású szótárfüzetet a belső zsebéből és elhúzta az igazgató orra előtt. - Le is másoltam és hozzáírtam, hogy Bartos ügynök volt, katonakorában szervezték be.

A mentőautó ajtóit rácsukták a halálsápadt igazgatóra.

A szirénahang megrázta a lelkeket.

Lejegyezte: Kőváry E. Péter