Unas fáraó piramisának eddig azonosítatlan szövegrészleteit 2002-ben egyiptológusok újra megpróbálták értelmezni, de egyes szakaszokkal sehogyan sem boldogultak. 2002 augusztusában Richard Steiner, a New Work-i Yeshiva Egyetem professzora egy e-mailt kapott kollégájától, Robert Ritner professzortól, a Chicago Egyetem egyiptológusától. Az elektronikus levélben Ritner azt kérte a profeszszortól, tekintse meg a csatolt szöveget, s állapítsa meg, nem ősi sémi nyelven íródott-e, mert ugyan hieroglifákkal van leírva, de ők nem értik. "Az egyik sémi szót azonnal azonosítani tudtam: »Kígyóanya«. Később az is kiderült, hogy a környező egyiptomi szöveg is a Kígyóanyával kapcsolatos. Világossá vált, hogy ez egy varázsmágia szövege, amellyel a mérges kígyókat akarták távol tartani a halott fáraótól, valamint hogy az egyiptomi és a sémi mágikus szöveg egymást kiegészítette, erősítette és magyarázta" - nyilatkozta Steiner professzor.

A szakkarai sírépítményt Unas fáraónak emelték a Kr. e. XXIV. században, de egyiptológusok úgy vélik, hogy a mágikus szöveg keletkezésének ideje jóval régebbi, valamikor a Kr. e. XXV. és a Kr. e. XXX. század közötti időből származhat, vagyis mintegy 5000 éves. Ebből a korszakból folyamatos sémi szöveg eddig még soha sehol a világon nem került elő - hangsúlyozták a szakértők.

A további vizsgálatok egyértelműen megerősítették, hogy noha ókori egyiptomi írásjelekkel készítették a szöveget, valójában a Kr. e. 3. évezredben a kánaániták által beszélt sémi nyelvű szöveget jegyezték le. Ez a sémi nyelv a később föníciai és héber néven ismertté vált nyelvnek nagyon ősi, archaikus változata. A Kígyóanyával kapcsolatos varázsszöveg pedig Büblosz (ma Libanon) kánaánita papjaitól került Egyiptom királyaihoz.

A mai Bejrúttól északra fekvő Büblosz nagy forgalmú kikötőváros volt 5000 évvel ezelőtt. Egyiptom számára fontos kereskedelmi kapcsolatot jelentett. Innen szállították az egyiptomi építkezésekhez a faanyagot és a mumifikálásokhoz szükséges gyantát. A mostani felfedezés rávilágít arra, hogy a királyi múmiákat a mérges kígyóktól védő mágikus varázsszövegeket is innen szerezték be. Az egyiptomiak ugyan úgy vélték, hogy kultúrájuk, vallásuk magasabb rendű a környező népekénél, halálos félelmük a mérges kígyóktól azonban nagyon is fogékonnyá és nyitottá tette őket a kánaániták mágiájára.

Unas fáraó (Kr. e. 2375-Kr. e. 2345) az 5. dinasztia utolsó uralkodója volt. Uralkodása az ókori Egyiptom történetében szokatlanul hosszúra nyúlt, mégis keveset tudunk róla. Szakértők szerint vele zárul az Egyiptomi Óbirodalom fénykora. Neki ugyan már csak kicsiny piramisra telt Szakkarában, Dzsószer fáraó világhírű lépcsős piramisának tövében, de - a jelek szerint - túlvilági életének megszervezésére gondosan ügyelt, annyira, hogy - biztos, ami biztos - a kánaánita mágiát is segítségül hívta.

"A sémi szöveg felfedezésének óriási jelentősége van az egyetemes történelem szempontjából" - nyilatkozta Steiner professzor. "Nemcsak a vallástörténészek és a történészek érdeklődnek iránta, hanem a nyelvészek is. Kimutatták, hogy a piramis falán található szöveg sémi nyelvezete a protokánaánita, a föníciai, a moábita, az ammonita és a héber közös őse, s már a Kr. e. 3. évezredben is létezett az arámitól, az ugarititől és a többi sémi nyelvtől eltérő, önálló formában. Ráadásul a most megtalált ősi sémi szövegben akadnak olyan szavak, amelyek a mai napig őrzik ugyanazt a jelentésüket a mai héberben. A piramis falán is olvasható a yad szó, amelynek jelentése kéz, az ari, amely manapság is oroszlánt jelent, vagy a beit, a ház szó."

"Gyere, gyere a házamba" - írja az egyik szövegrész. Feltehetően a Kígyóanya próbálja így kicsalogatni a mérges kígyót a fáraó sírjából. Az egyiptomi és a sémi részlet a mágikus szöveg egy-egy külön része, egymás nélkül, önmagukban nem érthetők. Ezért nem tudták megfejteni eddig az egyiptológusok a piramis föld alatti termében talált szöveget - mondta el Steiner professzor.

Unas fáraó piramisa Szakkarában és a piramis falán lévõ sémi szöveg (balra fent a keretekben)