A New York államban lévő Bard Egyetem nyelvi és orientációs tanfolyamának egykori 300 résztvevője közül mintegy százan már nincsenek életben, a többieknek azonban több mint a felével sikerült felvenni a kapcsolatot. Az emlékezéseket Bitó László író és orvoskutató, a Columbia Egyetem professzora szervezte.

A Bard Egyetemen tartott kurzus lehetőséget adott a magyar menekülteknek a nyelvtanulásra és felkészítette őket az amerikai életre. Innen továbblépve sokan egyetemre kerültek, és jelentősen hozzájárultak választott hazájuk fejlődéséhez. A New York Times terjedelmes beszámolója is azt az aktuális tanulságot vonta le, hogy lám, nem minden bevándorlás káros. Az 56-os magyarok közül sokan futottak be szép életpályát, Bitó például közreműködött a glaukóma gyógymódjának kidolgozásában. Mint a professzor lapunknak nyilatkozva elmondta, az eljárás világszerte már milliók látását mentette meg.

A 73-at taposó Bitó László ideje nagyobbik részét ma már Budapesten tölti, ahol hét-nyolc kötete is megjelent. Egyet, amely a forradalomról szólna, lassan ötven éve ír, de még mindig nincs készen vele, mert újra és újra át kell dolgoznia. A professzor szerint 1956 októberében az akkori fiatalokon semmihez sem hasonlító, mámoros érzés uralkodott el. Ezért is volt megrendítő látniuk, mi történt otthon az évfordulón.

A Bard Egyetemen összegyűlteknek sikerült elkerülniük a vitákat. Ehelyett arra emlékeztek, ami összefűzte őket, felelevenítették például Franklin Delanoe Roosevelt elnök özvegyének, Eleanor Rooseveltnek az amerikai nők helyzetéről tartott előadását vagy az egyetem elnökének lakása elé szervezett tisztelgő fáklyásmenetet. Ezt meg is ismételték – de Bitó őszinte bánatára az egykori, újságpapírból csavart, nagy lánggal égő fáklyák helyett kénytelenek voltak beérni boltban kapható, elegáns, ám kis fényű világító-eszközökkel. New York állam kormányzójának levegőbe dobálásától pedig végleg el kellett tekinteniük, pedig a magyaroknak ötven éve még ezt a „neveletlenséget” is elnézték Amerikában.

Washington