A mérsékelt égöv növényeinek legértékesebb, évek alatt kiválasztott "anyagai" a hormonok. Ezek a hajtásrendszeren belül folyamatosan vándorolnak oda, ahol éppen szükség van rájuk. Más serkenti a növekedést, hajtások elágazását, a levelek, a szaporító képletek, virágok kialakulását. Egy rossz időben és helyen elvégzett nyisszantással több év alatt öszszegyűjtött hormont sikerül elvenni a növénytől. Persze más alkalommal, pontosan ez lehet a cél, de ez már valóban tudomány. A gyakorló kertbarát számára elég annyit tudni, hogy a viszonylag szűk helyeken, ahol a cserjék, fák és egyéb növények versengenek a fényért, csapadékért, tápanyagért, időszakonként szükség van a föld feletti részek alakítására.

Nem érdemes egyetlen évben minden felesleges hajtástól megszabadulni. Az ilyen kaszaboláskor a növény belső információs rendszere bajt jelez. A vészreakció nem marad el: az összes alvórügy aktivizálódik és a növény minden energiájával pótolni akarja az elveszített részt. Hetek alatt a vízhajtások seprűjévé válik a fa, cserje.

A sérült, elszáradt részek mellett a szabadon álló cserjékből nyugodtan kivehetnek egy-egy nagyobb, sűrítő ágat, részt is, hasonlóan vághatók a fák zavaró ágai is. A nagyobb sebek ejtésekor érdemes valamilyen sebkezelőt használni, de jó az ólommentes olajfesték is.

A gyümölcsösök és fás szárú dísznövények rendszeres metszésére szükség van, mert nélküle a korona belsejében a napfény hiánya miatt a hajtásnövekedés gyengül, majd megáll, a korona felkopaszodik. A visszafogott növekedésű dísz-gyümölcsfák, ahogy termő társaik is, igénylik metszést. (Ha a fa megjelenése szempontjából fontos helyen lévő hajtás roszszul áll, nem feltétlen kell metszőollóhoz nyúlni. A kívánatos állásszögbe kényszeríthető a hajtás lekötözéssel, egy súly ráakasztásával is.) A szabadban élő nagyobb növényeken és a cserepes mini cserjéken is el kell távolítani azokat a hajtásokat, amelyek befelé, felfelé vagy keresztbe nőnek.

A jövő héten az ébredező rózsákról írunk.

Metszés után