Orbán Viktor ritkán mond március 15-én beszédet. Most fog.
Három éve Miskolcon tette, vagyis a forradalmi főútvonalaktól félreeső helyen, még miniszterelnökként pedig a zárt helyszínen, az Operában. Széchenyi mellszobrával a háttérben a párt elnöke nem is lett volna könnyű helyzetben, ha a gróf által megvetett utcát kell magasztalnia. A helyzet változott, Orbán rendszert váltana. Emlékezhet és emlékeztet rá, hogy az 1989-es március 15-én már a beszélők között volt - a Kossuth téren.
Orbán a barikád helyén
Ha azóta nem változott semmit a helyzet, akkor igaza van Orbánnak, hogy most ismét szólni akar, és erre a leginkább robbanásveszélyes helyszínt választja. Az Erzsébet hidat, amelyhez a közelmúltban két szó tapadt, a blokád 2002-ből, és a barikád 2006-ból. A barikád, amelyet azt követően emeltek, hogy a Fidesz, illetve Orbán Viktor az Astoriához, egy soha korábban nem használt, tömeggyűlésre alkalmatlan, viszont a Kossuth-téri feszültség góchoz közeli helyszínre hívta a kormányellenes „megemlékezésre” az embereket. Az történt, amire mindenkinek számítania kellett. Csak kisebb részben a rendőrség hibájából.
Most a barikádok helyén lesz a szószék. Létezik ennek pozitív olvasata is, de töretlen, már-már a rendszerváltás idejére emlékeztető optimizmus kell hozzá. Legyen meg. Ha egy parlamenti párt vezetője ilyen helyzetbe utcára, jelképes barikádra hív, nyilván a demokratikus minimumhoz tartozó felelősséget is vállalja.
Orbán 2004 március 15-én Miskolcon azt mondta: - Amit igazán történelemnek hívunk, az fordulópont, az válság, az ébredés, az harc, az velőt rázó pillanat.
Ha rendszerváltásra van szükség, a választott helyszínnek valóban történelmi a sugallata. Ha jó nekünk a demokrácia is, akkor az Erzsébet híd, a hajdani ellenzék március 15-i megemlékezéseinek kultikus helyszíne most provokációt szenved el.
